Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

rintem igenis nem az, hanem lesz oly egyetemes és életbevágó kérdés, melyet a mai előre haladó kor követelményeivel szemben, tovább már elodázni, vagy pedig az elől szivtelenül kitérni nem lehet; hanem azon mielőbb változtatni magának épen a protestáns papi testületnek lesz a legszentebb feladata! A mi világi főurainkra fájdalom ! nem igen támaszkodhatunk, hogy e helyzet megváltoztatását elősegéljék ; mert talán nem is ismerik egész lényegében azt. Nekünk kell tehát zörgetnünk és kérnünk, kérelmeznünk majd az összeülendő zsinatnál, hogy az összes magyar ref. egyházra kötelezöleg mondja ki, hogy minden olyan gyülekezet, a mely lelkészének tisztességes megélhetést (600 frt lakás és stólán kivül) nem tud nyújtani, vagy társittassék, vagy pedig affiliáltassék. Kérnünk kell a zsinatot arra is, hogy törüljön el a föld fizetésen kivül mindenféle természetbeli adományt, mert a gyülekezetek 9o°/0

-ka, köztapasztalás szerint, majdnem felényi értéket ad, mint a mennyit, a fizetéslevél pontjait híven és lelkiismerettel megtartva, adni kellene. S épen ez a pont már az, a melyre kérelmünkben, illetőleg annak indokolásában a fősúlyt kell helyeznünk. Azok a fizetési pontozatok abban az alakban, a mint ma érvényben és gyakorlatban vannak, igen sok helyen több évtizeddel, sőt századdal ezelőtt lettek megállapítva. S a mint akkor megállapittattak, ugy vannak azok in statu quo még ma is. Sőt még sok helyeken ugy sincsenek! Szegényedett a nép; jött valami elemi csapás s folyamodtak a fizetés leszállításáért a felsőbb hatóságokhoz, és azok atyailag teljesiték kívánságaikat, és meglett kevesbítve a különben is kevés fizetés. Másutt ismét az által csökkent az, hogy nincs semmi fixum megállapítva, hanem a párok fizetik a lelkészt; azok pedig — a mint ezt a statisztikai kimutatásból több helyről szomorúan olvassuk — nem szaporodnak, hanem megdöbbentőleg fogynak, s fogy velük együtt a lelkészi fizetés is. Megengedem én azt, hogy azok a fizetési módozatok, a mint azok a gyülekezetekben évekkel ezelőtt megállapittattak, az akkori kor követelményeivel szemben eléggé tisztességes megélhetést biztosítottak; de ma már nem ugy áll a dolog. Én még fiatal ember vagyok, de mégis emlékszem oly időre, a midőn 8—10 kr volt egy font húsnak az ára. Vagy pedig ha egy pár csizmáért 4 frtot adott az ember, akkor válogathatott a mesterekben ; most meg 10 frtért is alig lehet valamire valót kapni. Pedig a hust csak ma is megesszük s lábbeli nélkül sem járhatunk gyülekezetünkben. Az állami hivatalok némelyikénél drágasági pótlékról olvasunk, a tanári fizetések ís a szolgálati évek számával együtt javulnak; á"lelkészi fizetések nem változnak: sőt a szegényebb egyházakban, mindig alább-alább szállanak. Es itt ujolag csak azt hangsúlyozom, hogy a legfőbb törvényhozó testületnek, a zsinatnak lesz elengedhetlen szent kötelessége, hogy eltörölve e lektikálékat, állapítson meg biztos fizetési módozatokat, s nyújtson általában véve tisztességes megélhetést minden lelkésznek. Ne tekintse ezt belügynek s ne bízza ennek megváltoztatását az egyes gyülekezetekre, mert azok ugyan soha meg nem változtatják azt. Örömestebb adják ezután is a szemetet és gazt, mint a pénzt, A terménybéli fizetéseket tetszése szerint adhatja bárminő rossz minőségben; de egy frt mindég csak egy forint marad, e helyett se rosszabbat, se kevesebbet nem adhat. A községnek világi hivatalnokait készpénzzel fizetteti a legtöbb helyen a megye; csak a lelkészek vannak kidobva egészen a gyülekezetek önkénykedő és szívtelen eljárásának. Azt szabad és lehet oly rossz minőségű terménynyel fizetni, a mint ez a gyülekezeteknek tetszik. Hogy tehát e visszás állapotok meg legyenek szüntetve, s az Ur szolgái ne szoruljanak egyesek irgalmára és könyörületére, vas marokkal kell az összeülendő zsinatnak a lelkészi fizetés kérdésébe belenyúlni és azt szentesített törvénynyel célszerűen rendezni. Az egyházi lapoknak pedig nemes feladatok leend, hogy minden olyan felszólalásoknak, melyek e szent ügynek hasznára lesznek, hasábjaikon tért nyissanak. Ugy látszik, hogy még igen sok lelkésznek fogalma sincs arról a nyomorról, a miben több lelkésztárs és pedig nem a maga hibája folytán, tengődik. Miután pedig egyik dunamelléki lelkész e becses lap 39-ik számában azt állítja, hogy noha Magyar- és Erdélyország több vidékein is járt, és még sem ismer 300 frtos lelkészi állomást, innen a tiszántúli egyházkerületből az általam személyesen is meglátogatott egyházmegyék területéről, rövid kivonatban s számokkal jelzem azon egyházakat, a melyekben a lelkészi fizetés 600 frton alól áll. Veszem pedig az egyházmegyéket sorrendben: I. A nagybányai egyházmegyében van 42 anyaegyház. Ezer frton felül nem fizet egy gyülekezet sem. 600 frton alól fizet 19. 300 frton alól 2; igy tehát összesen 21, vagy is az egyházmegye összes egyházainak épen fele olyan, a mely 600 frton alól dotálja a lelkipásztorát. II. A békésbánáti egyházmegyében 600 frton alól 7, 300 frton alól pedig 1 egyház fizet lelkészének. III. A beregi egyházmegyében 22 olyan egyház van, a mely 600 frton alól fizet papjának ; de mivel ez az egyházmegye azon határozatot