Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

3. Sajnosan ismert dolog, hogy ez egyházmegyénkbe bekebelezett egyházak lelkészeinek évi fizetése sem megy annyira, mint a mennyit a kor igényeinek megfelelő önművelődés, háztartás, gyermekek nevelése stb. okvetlen megkívánnak. De hát akkor hogy felelhet meg ezen kívánalmaknak bárki is közülünk, midőn félfizetésből kell azokat teljesíteni ? Hogy máskép, mintha adósságokra adósságokat halmoz, melyekből ha valaki még hosszas évi szolgálata után is ki tud menekülni, önnönmagának, családjának megrontása nélkül, — szerencsésnek mondható. Ebből kifolyólag indítványozzuk, miszerint a megürült lelkészi állomások azon idő alatt, míg a kegyeleti év tart, a mikor t. i. a megválasztott lelkész csak fél fizetést kapna — az egyházmegyei közgyűlés által helyettes lelkészekkel töltessenek be, önként értetvén, hogy csak akkor, ha ebbe a megválasztott lelkész beleegyezését adná s máskép is kivihető lenne. Bodnár János, Soltész János, Balogh István, Gergely Károly, Bartha Pál, Tóth, Dániel, Kató Béla, Balajthy Károly, Kálmán Sándor. Drávavidék, Somogyvármegye. Egy ,testben kicsiny, de lélekben nagy* gyülekezet örömünnepét nyilvánosságra hozni, s ez által az elismerés, e megérdemelt erkölcsi jutalom, sugarával venni körül a hű munkást, szent kötelességemnek tartom. A belső-somogyi ref. egyházmegyébe tartozó Szabás okt. hó 28 án szentelte fel nagyban átalakított templomát. Ki mit és hogyan prédikált? nem arról tartok litániát; de annyit mégis megemlítek, hogy alkalomszerű és odaillő volt a textusként felolvasott apostoli mondás. ,A régiek elmultak, ime mindenek megujjultak." II. Kor. v. 17. Ha kedves atyámfia ! a Balatontól az egyenes vonalon utazol a Dráva felé: a híres „Derejesort* el nem kerülheted. Somogy 8—9 (a számot illetőleg: sub judice lis est) rendezettebb és jobb gyülekezete nyerte a sok supplicans, ma derék férfi előtt jól ismert és inycsiklandoztató eme nevet. A derejesort szép rendes falvak, — magyarok s legnagyobb részt reformátusok, — díszes parochiák, templomok iskolák s talán némi vendégszeretet teszik az átutazó előtt kedves emlékűvé. Két évtized előtt Szabás a dereje-sornalc nemcsak legkisebb, de bizony leggyengébb kinézésű egyháza is volt. És ma? ha jösz: emeletes papház, díszes templom, nagyszerű iskola, gyönyörű kerítések oly harmonicus egésze lep meg, hogy önkénytelen felkiáltasz; ime itt mindenek megujultak ! Honnan és hogyan ily rövid idő alatt mindez ? Hogy a kérdésre feleletet nyerjünk, és az érdemes szabási gyülekezet múltját is fő vonásaiban ismerjük : idézem a helybeli lelkésznek az ünnepély alkalmával tartott visszapillantó beszédéből a következőket: A protest. egyház üldöztetése idején híveknek maradtak közé tartozik a szabási gyülekezet. Kevés számmal levén a hívek, hosszú időkig csak sövényből készült félreeső imaházban gyűlhettek össze; a sokszor változott földes urak nem sokat törődtek különben hív jobbágyaik vallásával. 1772-ben folyamodik Szabás, hogy imaházát megnagyobbítva újból építhesse és lelkészt hívhasson. A végzés kérelmére ez : bár az épület roskadozó állapotban van, • az anyagok beszereztettek : mindazonáltal az építkezés meg - nem engedtetik, hanem utasíttatnak a szabásiak, hogy a közeli helységek, Beleg, Kutas, Korpád, templomait látogassák, és az ottani lelkipásztorok szolgálatával éljenek.4 És igy lőn hosszú időig ! Egy másik irat meghagyja a szabási reformátusoknak, hogy bár saját vallásuk lelkészeinek szolgálatával élnek : a stólát, a lélekpénzt a csököli plebanusnak folyvást fizetni tartoznak. Rendes lelkipásztort 1792-ben nyert az egyház. Mint örökre kedves emlékű körülményt méltó megemlíteni, hogy a két felekezetű, — róm. kath. és ev. ref. — lakosok közt soha összeütközés nem volt; sőt oly egyetértésben éltek, hogy közmunkákat sok időkig együtt teljesítettek, harangot közösen tartottak, s a munkaverseny mindkettőt gyarapította. A számadókönyvek pontos vezetéséből látható, hogy 1818-ban a most már harmadízben végrehajtott templomépítés került 1580 frtba, 5 évre ezután egy harang 370 frtba; öt évre lelkészlak lett újból épitve; 1832-ben, mikor a katholikusok megváltották a közös harangot, uj lett hozatva 176 frtért. 1836-ban elbontatott a régi templom, és százezer téglából építtetett az, melynek fundamentumai most is állanak. 1845-ben a torony épült 2000 frt költséggel, 1848-óta 1861-igf az újonnan kijelölt funduson iskola emeltetett, 1250 frtért toronyóra, 1471 frtért uj harang szereztetett, 1000 frt költségbe kerültek a gazdasági épületek. 1862 ben, Gaál Dénes lelkész idejében, emeletes papház épült, mely 12 év keresményét felemésztette. Csak néhány éve, hogy a régibb szük iskolafundus nagy aldozattal kiszélesítve, helyet adott a mostani díszes iskolának, a mi került 4000 frtba. És most e kettőnek mintegy szárnyain emelkedék templomunk (több mint 4000 frt költséggel.) Ennyi világos bizonyítékát látjuk és bírjuk, hogy Isten a maga erejét megdicsőíti az erőtlenekben. Mert hát ezen óriási munkát kik által vitte véghez ? Egy oly gyülekezet által, melynek munkás tagja a háromszázig soha nem emelkedett, most is 230-at tesz. Egy oly gyülekezet által, melynek egy talpalatnyi földe, vagy bárminemű, nem önmunkásságából folyó jövedelme nincs; egy oly gyülekezet által, melynek sem kormány, sem jótékony egyletek egy fillért nem adtak; hanem a kegyes adakozásokon — értve a gyülekezet tagjaiét — tul mindenkor közmunka egyetértő' teljesítése által biztositá fennállását, s csekély számához mérten mindenkinek elismerését.« Ennyit Horváth, a lelkész beszédéből! S mit mondjak még én ? Ime testvérek, mit tehet a jó vezér, s kicsiny bár, de hitben nagy, és kitartó serege ? lássátok ! Tartsa meg Isten életben és energiában soká Szabásnak és egyházmegyénknek Horváth Józsefet, a szerény embert, derék papot, adjon az Ur az ő szolgáinak szivébe, a Horváthéhoz hasonló hűséget, és nekik a Horváthéhoz hasonló szent gyülekezetet. A. Templomszentelés Besencén. A besencei ref. egyháznak kedves napja volt. Okt. 28-án lépte át küszöbét sok költséggel épült díszes templomának. A szorgalmas s hitbuzgó nép óhajtása teljesült, 1793-ban sövényből fouott fatemploma helyén meglátta a maga erejéből szilárd anyagból, bádog toronynyal épült díszes templomát. A 340 lelket számláló gyülekezet 12 ezer frtot áldozott, — mit nagyrészben