Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

A soproni ev. egyházban Stiegler Gusztáv és Brun­ner János lelkészek mondtak több alkalmi beszédet, ezerekre menő közönség előtt. Az offertorium a Gusz­táv-Adolf egylet javára iiófrtot eredményezett. Az iskolás gyermekek között 600 Frommel-féle Luther­könyv, s 400 kőmetszetű Luther kép osztatott ki, azon­kívül minden elemi iskolai tanteremben Luthernek egy­egy fénynyomatu arcképe helyeztetett el. Mindezek több mint 200 frtba kerültek, mely összeg a híveknek e célra tett adakozásából lőn fedezve. —A 11-ikifőün­nep, »Erhalt uns Plerr bei Deinem Wort* énekkel vette kezdetét. Ezután a három lelkész az oltár elé lépett és Brunner János lelkész mondta hatásos alkalmi imáját, mire a chorus »Ein' feste Burg*-nak első versét éne­kelte. A főéneket képezte a veterán lelkésznek, Kolben­heyer Mórnak betegágyán készített és a templom bejá­ratánál, 3000-nél több példányban kiosztott: ,Lied zur 400-jáhrigen Geburtsfeier Dr. Martin Luther's*. Az ün­nepi beszédet Stiegler lelkész tartotta, közben pedig a kar énekelt. A nagy lelkesedéssel mondott beszédet, mely aztán több egyháztag költségén nyomtatásban is megjelent, a 4000-re tehető nagy közönség a leg­mélyebb csendben, feszült figyelemmel hallgatta. Is­tenitisztelet után az úrvacsorája lett kiszolgáltatva. Dél­után ismét Brunner lelkész prédikált, midőn a templom, dacára a felette kellemetlen időjárásnak, megint egészen megtelt. Este a »Fehér rózsa« vendéglőben 80 egyház­tag jött össze, hogy társas körben is megünnepelje a nagy napot. — A lyceumi Luther-ünnepély a zsúfolásig megtelt nagy vizsgateremben ment végbe. Káldy Gyula dunántúli kerületi felügyelő úr úgy a lyc. theologiai egyletnek, mint a magyar önképző-körnek 5—5 cs. k. aranyat ajánlott fel pályadíjul. * A soproni alsó-esperesség egyházaiban, Nag\-Geres­den, Bükön, Vadasfán, Szent-Andráson stb. szintén ke­gyeletes emlékezéssel ülték meg Luther ünnepélyét. Az utóbbi helyen, a felállítandó emlékkőre s más célokra 24 frt 18 kr gyűlt be. * Pancsovdn a Luther-ünnepen az egyház számos hí­vein kivül megjelentek Stáncsich György főispánnal élü­kön az összes hivatalos testületek. A felekezeti különb­ség nélkül alakult vegyes, u. m. férfi és női énekkarok magyar és német darabjai nagy hatást tettek. Az ün­nepi német szónoklatot Schwalm György lelkész mondta, nagy hatással fejtegetvén, hogy a reformátió által terem­tetett a szellemi szabadság ; ennek modern elfajulásai azonban, melyek a hit és erkölcs korlátjait nem akarják tűrni, nem irhatok a reformatio rovására. Ezután Wi­gand János tanár magyar emlékbeszédet olvasott fel, jellemezvén abban Luthert mint reformátort. Mély be­nyomást tett e beszéd ilyetén bevégzése : »Midőn e helyen is fennen hangsúlyozzuk, hogy épen a reformá­tió égi hangja, a jogaiba visszahelyezett lelkiismeret szava leghangosabban, legbensőbben, legkövetelőbben su­gallja: szeresd a földet, a mely téged szült és táplál, szeresd a népet, a mely azt ezredévi önfeláldozó küz­delemmel élte és vére árán minden ellenséggel szemben megvédte, szeresd a szellemet, a nyelvet, amely ez or­szág erkölcsi és hatalmi létalapja, — szeresd a hazát : nem hisszük, hogy Luther emlékéhez méltatlanul fe­jeztük be megemlékezésünket.4 * Ferdinandsberg (Krassó-Szörény megye) bánáti es­peresség! hitközség, Luther emlékünnepét, kapcsolatban a hitközség 25 évi fennállása jubileumával, nov. 25-én délután ülte meg. A szépen sikerült egyházi ünnepélyt közlakoma zárta be. Indítványok, melyeket az alantirt lelkészek beadtak tárgyalás ve'gett a nagybányai ref. egyházmegyei gyűlésre. 1. Azt hisszük, hogy egy ifjú lelkész életében alig van nevezetesebb s meghatóbb időpont, mint mikor sok­szor éveken keresztüli nehéz küzdelmek s nélkülözések után eléri az epedve várt időt, hogy rendes lelkészszé lesz, s elfoglalja egyházában hivatalát. Ha e hivatali ál­lás elfoglalása oly nevezetes, kell, vagy legalább kel­lene, hogy ünnepélyes s megható legyen mind a hiva­talba, illetve egyházába belépő lelkészre, mind az őt fo­gadó egyházközönségre. De hát e helyett mit látunk, az eddigi gyakorlat mit bizonyít ? Azt, hogy a lelkész beállít egyházába jóformán ugy, mint a cseléd gazdájá­hoz, s ott kurátortól, egyiktől-másiktól kell számon kérni a hivatalához tartozó egyes tárgyakat. Mennyivel szebb, magasztosabb, s a legtöbbször azt hisszük, lélekemelő amaz az ev. testvéreknél, s ma már nálunk is itt ott szokásban levő gyakorlat, hogy a lelkész nem állit be hivatalába, hanem abba az egyházmegye küldöttje által iktattatik be egész ünnepélyességgel s hivatalosan adatik át neki minden, minek hűséges gondozása s lelkiisme­retes kezelésére esküvel kötelezendi magát. Az ilyen beiktatás ugy a lelkészre, mint a közönségre a legna­gyobb hatással van, nemcsak, hanem feledhetetlen is. Ebből kifolyólag indítványunk az, hogy tekintve a lelkészi hivatal fontosságát, tekintve a hivatali állás el­foglalásának komoly s megható pillanatát, mind a lel­kész, mind a közönségre nézve ; tekintve továbbá a lel­készi tekintélynek ez által is emelését, mondaná ki a nt. egyházmegye határozatilag, hogy ezután a lelkészek hivatalos beiktatását rendszabálylyá teszi, s az esperes ur vagy maga, vagy a tanácsbirák által teljesitendi. 2. Mint a lelkész életében a hivatali állás elfogla­lása, az abba való beiktatás, azt hisszük, oly nevezetes pontot képez a felserdült gyermek életében a coníirmá­tió, melyet elfeledni soha nem fog. Az egyházi törvé­nyek eme szertartásra azt mondják, hogy az ünnepé­lyességgel vitessék véghez. Hogy mit kell az ünnepé­lyesség alatt érteni, azt majd a boldogabb időben lát­juk meg, mikor elkészül a tervezett uj ágenda, s egy­öntetűség lesz talán behozva minden szertartási eljá­rásra nézve. Még ma, nemcsak a hány egyházkerület, hanem a hány egyházmegye, sőt tán a hány egyház, majdnem annyiféle a szokás egyik vagy másik szertar­tási cselekményre nézve. Míg az említett, s azt hisszük, mindnyájunk által óhajtott idő bekövetkeznék, s ezen nevezetes vallásos cse­lekményt a confirmátiót is ev. ref. egyházunkban, min­denütt egyöntetűséggel s a törvények szerint — a meg­szabott módon — egész ünnepélyességgel végezhetjük : emeljük ez actus magasztos voltát az által, hogy a conűrmandusoknak adjunk úgynevezett confirmátiói em­léklapot, beirva abba a confirmatió idejét, aláírva a con­firmáló lelkész nevét. Nézetűnk szerint ez oly kincs lesz rájok nézve, mit egész életökön keresztül ereklyeként fognak tartani s megőrizni. Ebből kifolyólag indítványunk az, miszerint a con­firmatiónak annál ünnepélyesebbé tételére s örök emlé­kére hozza szokásba egyházmegyénk az úgynevezett confirmátiói emléklapok kiosztását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom