Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-25 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI V AT A L,: IX, Ur. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, El öfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 írt 50 kr., egész évre 9 frt. Elő izethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számúpéld-á-zvy-ol^l^aJ- znlr^d-ig- szol^áJHaturüs--"^^ Mindnyájan kortesek vagyunk. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 45. számának vezércikkében Bihari Péter pesti tanár ur erősen kikel a reformált papság ellen; azzal vádol bennünket, hogy a politikát behurcoltuk az egyházba, kortesekké aljasultunk, lomhák, dologtalanok, tudatlanok vagyunk, ismereteinket a napi lapok maszlagából merítjük, a papi palástot beszennyezzük, s elmondja, hogy milyennek kellene lenni egy papnak, t. i. pénzintézetek, olvasókörök, jótékony-egyletek alapitójának, gazdásznak, méhésznek, gyümölcsésznek, hanem hát mi mindezeknek „sok esetben torzképei" vagyunk; politikai monomániában szenvedünk, s a ki velünk egy véleményen nincs, hazaárulónak tartjuk, most meg már ott a politika az egyházmegyékben és kerületekben is. Szóval ugy lefesti azt a jámborpapi testületet, hogy az uj püspöknek akár ne is legyen előbb való teendője, mint hogy a papságot csapja el, s kerítsen valahonnét a holdból olyan papokat, a kik nem politizálnak. Jó lesz ennek a már nagyon sokszor hangoztatott vádnak is a szemébe nézni! Politizálunk, korteskedünk ! ? Én azt kérdem, hogy a politizálás elől ki lehet-e térni oly társadalomban, ahol azzal van tele a tűz, víz és levegő ? alkotmányos államban pártok szoktak lenni, Angliában ugy mint Magyarországban ; a pártok élete küzdelem, súrlódás, s ezen küzdelemben a papnak ágy alá bújni nem lehet; minden embernek színt kell vallani pro vagy kontra, valamelyik párthoz csatlakozni, mert ha menni nem akar, menettetilí. Úgy van az a párttusa, mint a háború; a vezérek viszik az ütközetbe akarata ellen a katonát, s kell mennie, s a ki már benne van, inkább legyen tiszt, mint közlegény, Az ország minden vidékén mások a viszonyok, más a vezéreszme, de az eszmék ragadnak magukkal mindenkit mintáz áradat. S a papság is benne van az áradatban ép ugy, mint a társadalom többi eleme mind. A róm. kath. papság elveit akarja érvényre emelni és korteskedik a prímástól fogva le az utolsó kolduló barátig. „Válasszatok igaz keresztyént, hitünknek sorsosát" ultramontán pártit. A szerb papság választani akar Miletics pártit, az oláh, a pánszláv stb. mind a maga emberét, még a nazarénizmusnak is van az országgyűlésen szószólója, hát nekünk ne legyen r A politikát az egyháztól elválasztani akarni is lehetetlenség, a vallástársadalom bent van az emberi és állami társadalomban, mindkettő egymásra hat, együtt emelkedik vagy sülyed. Krisztus egyháza folyvást vezére volt a politikának, kortesei voltak a papok, szerzetesek, s ime az egész középkor abban telik el, hogy az egyházpolitika népeket, nemzeteket győz le, pogányokat térit, hanem mind ez nem történt ám meg korteskedés nélkül. A reformátorok nem nagyszerű politikát üztek-e, mikor szakitani mertek a hatalmas római egyházzal, s uj államokat tudtak és mertek teremteni ? a mi magyarországi vallás háborúink nem a legnagyobb politizálások voltak-e, s a legújabb társadalmi fejlődés nem-e politikának eredménye, s többek akaratát egybehozni lehet-e korteskedés nélkül ? Én azt mondom, hogy minden ember korteskedik valamire, ki egyletet akar csinálni, ki gyűjtést rendezni stb. ahhoz pedig mindhez kell a politika, vagy ha nem kell is, már benne van, de a siker biztosítására a korteskedés nélkülözhetetlen, de azt meg épen merem állítani, hogy minden pop kortes; kortese az erkölcsiségnek, a keresztyén eszmének, s a társadalom hullámzását figyelemmel kell kisérnie, hogy sikerrel korteskedhessék, habár a a politikai lapok kábitó maszlagát is szagolnia kell. Ha intjük hallgatóinkat hazafiságra, testvériségre, békére stb. ez is mind politika, s működésünk csupa korteskedés. S igy fogva fel a dolgot, a korteskedés nem is bűn, sőt kötelesség. A nagy követválasztási mozgalmak alatt,