Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-25 / 47. szám

ha a pap hállgatóit a corruptiótól képes megőrizni, vagy gyülekezetében a szakadást megtudja gátolni, a vérengzést elbirja hárítani, remek politikát követett, sjó kortesvolt, bármelyik párthoz tartozott. Van annak a politizálásnak ideális oldala, s a korteskedésnek morális haszna, s az a papi kortes nem olyan rettenetes szörnyeteg ám, mint a minőnek szokták rajzolni, sallangos pipával meg rézfokossal! a korcsma asztalánál vagy a hordó tetején. Hogy az idők mozgalmasok, arról nem tehetünk, benne élünk, benne lélegzünk s ha a felsőbbek bele nem húznak hajunknál fogva, bele hajt az ó nép vasvellával, de az áradatot se kikerülni, se meggátolni nem lehet. Én megvallom, hogy már a két utolsó képviselő valasztáson nem vettem részt, de korteskedtem azért a becsületesség és józanság mellett, intettem hallgatóimat, hogy ne igyanak senki kortes borából, hanem válasszanak a kit akarnak a maguk költségén, mint máskor; de miután nem hallgattak ram, hat nem mentem velük s kijelentettem, hogy soha se is megyek, ha megtudom, hogy csak egy is meg van közulök vesztegetve. Ez is politika, s ez is korteskedés ! Egyébaránt a dolgok alakulhatnak ugy is, hogy bármily erős elhatározásom dacára ismét bele kell mennem mint hajdan egész a sűrűjébe p. o. ha vallásom, ha nemzetiségem fenyegettetnék, bizony nem maradnék tétlen, bármit mondjanak a korteskedés felől. Furcsának találom én azt, hogy különösen a ref. papságat szeretik olyan nagyon korholni azért, hogy a társadalom forrongásában ő is bent van, pedig a kit csak ismerek, tudom, hogy bele avatkozott a politikai mozgalmakba, valamennyiről elmondhatom, hogy nemesen, becsülettel harcolták meg ama nemes harcot, egyetlen egy se megvesztegetve, se maga senkit nem vesztegetett, akármelyik párthoz tartozott is, s a mozgalomnak nemes irányt iparkodott adni valamennyi. Ismerek egy barátomat lent a szerbek főfészkében, a ki szörnyű nagy kortes. A pártok mérkőznek minden alkalommal. S ha ő ott nincs, a szerbek kerülnek fölül és nemzetiség, egyház és iskola veszélyezve van, mert a pártgyőzelem nem abban szokott ám végződni, hogy vége a választásnak, felment a követ a gyűlésre, csendesség lesz három évig; hanem akkor aztán az erősebb párt rakja be mindenhová a maga embereit, előtérbe tolja nemzetiségét s mindent a maga számára zsákmányol. — Ez az én barátom ott lent egyesitette a többi nemzetiséget a magyarral, alakított magyar nemzeti pártot a németekből, a tulajdonképeni magyarság benne csak az a kevés kálvinistaság volt, a mely a párt magvát képezte. Jelöltül felléptette az ottani plébánust, a ki tősgyökeres magyar ember a szerb és német fészekben, a ki egyedül volt keresztülvihető ott, hol a szerbek gyűlölt uralkodók, a kálvinisták parányi minoritás, a többi szedett-vetett népség csak ugy számit, ha van morális tekintély, a mely összeszedi és együtt tartja, s ime azzal a taktikával, hogy kálomista pap felcsap katbolikus pap kortesének, leverik a tömör és megdönthetlennek hitt szerb pártot. Megbuktatják Miletics-hadát, az én kortesbarátom kinyitja az országháznak ajtaját B. prépost előtt, — talán még egy püspökségét is ! előtérbe hozza a magyar nemzetiséget a ref. egyház képében, s a maga kortes keblére tüzet egy Ferenc József rendkeresztet >;>

a közügyek körül tett szolgálatai* fejében. Velem is megtörtént, hogy majd kicsaptak, majd meg egy hajszál hijja, hogy agyon nem csaptak a közügyek körüli szolgálatom fejében! pedig ha én ott vagyok, a hol K. barátom, ugy teszek én is, s ha ő itt van, ő se tesz különben mint én itt! Az egész élet politika, minden munkásságunk korteskedés, mindenütt ugy, a hogy a viszonyok logikája parancsolja. Egy helyen arany kereszt, másutt furkósbot a jutalom, de benne vagyunk, küzdenünk kell, akár úszva az árral, akár az ár ellenében, de úszni kel!, mert az áradat másként elbuktat vagy elsodor. Az a jelszó, hogy >;

>

ne politizáljunk, ne korteskedjünk* semmi más, mint a politika és korteskedés legmagasabb, legfinomabb foka, éppen mint a kártya játékban — a praeferánszban a „betli" vagy a tarrokban a „klopicky"; mikor már minden ütő kártyára meg próbáltunk speculálni s látjuk, hogy egygyel sem nyerünk, akkor folyamodunk azokhoz a kártyákhoz, a mik csak ^lerakni valók* s azokkal próbáljuk meg a játékot >

Betli* Klopicki." Szép dolog ott a fővárosban élni; s nagy előny ott a sajtón mintegy uralkodni, s mi „lerakni való" vidéki papság ugy nézzük a központi sajtót mint egy vezérkari tárogatót, melynek szavára az összes protestáns sereg hallgat, de ha az a tárogató nem tárogató, hanem csak dorong. melylyel bennünket „atyafiságosat! eldöngetni" akarnak; — áldott emlékű főpásztorunk mondotta egykor!!! — már akkor mint afféle „kortespapoku

megpróbáljuk kicsavarni az illető kezéből és ha lehet a hátához verni ! Volt nekünk egy nagylelkű, most már fájdalom, csak áldott emlékezetű püspökünk ; elköltözött az élők földéről, mi megdöbbenve hallottuk a megboldogult halála hírét, könyeink záporként omlottak utána, s a rémület és megilletődés első heteiben, midőn mint az első tanítványok az elköltöző mester után szomorúan néztünk a menybe; ime nagy hirtelenséggel lőn — nem az égből, hanem csak Pestről — mint egy hirtelen való szélnek zendülése, mely elteié az egész