Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-18 / 46. szám

egyszerűségében is tisztelt s méltóságos helyet vivott ki magának a többi nagy s uralkodó egyházak között: ezt tanai tisztasága mellett — főleg nagyjainak, vezéreinek köszöni, kik nem csillogó külsővel, de a tudomány fáklyájával kezökben mennek elől s vezetik a népet, mely felett a szentlélek őket vigyázókká tette (Csel. XX. 28.) És már egy világitó szövétnek kialvását gyászolja ma a dunamelléki reformált egyházkerület 248 gyülekezete, főpásztora Török Pál elhunytával. A szervező szellem, mely mondhatni, semmiből, ezreket érő épületeket emelt az ország fővárosában a tudomány csarnokaiul, mely egyházát a pesti ref. egyházat, mely négy évtizeddel előbb mikor annak élére hivatott, százezer forint teher súlya alatt görnyedt s mint kis sziget a nagy Óceánban elsülyedéssel fenyegettetett, az ország első virágzó egyházai sorába emelé: itt hagyva porhüvelyét, visszaszállt szellem hazájába, hagyva maga után ürt s alig pótolható veszteséget. Mi méltó hát a mi bánatunk, mi jogos keservünk midőn a mely íélelemtől féltünk a jöve reánk, és a mitől tartánk vala, az esek rajtunk. De nemcsak a dunamelléki egyházkerület, a pesti egyház s főiskola az, mely alkotóját, ujjáteremtőjét gyászolja az üdvözültben ; nemcsak a közügyen aggódó lelkek félhettek azon félelemtől, a mely fájdalom ! már reánk jöve ; de félhettek s ma már kesereghetnek felette II. Számnélküli < gyesek, kiknek az ő halál hire lesújtó, kiknek az ő kimúlása pótolhatlan veszteség. És itt első helyen látom én azokat, kik az üdvözültben mindenöket vesztették, mindenöket siratják, a mélyen lesújtott gyászoló családot. Egy szentély volt az ő családi köre; egy oáz a szellemi munkásnak, hová fáradalmai után pihenőre tért. Mint anyamadár körül kicsinyei a kis fészekben, ugy gyűltek boldog családjának tagjai körüle az est óráiban, melyet egészen szerette övéinek szentelt. És aki őt ilyenkor látta áldott jó neje, gyermekei s kis unokái körében; midőn az est beálltával, elmeíeszitő szellemi munkásság után, kicsinyeknek s nagyoknak felderitője s szellemes tréfái közben is bölcs oktatójává lőn : az méltán sóhajthatott lelkében; boldog család, melynek egét ily szellemi nap világítja be ; boldog családfő, kit annyian s oly igen szeretnek! És most e boldog s boldogított családi nap leáldozott. > A mely félelemtől félt,a még pár hóval ezelőtt boldogságában irigyelt család, a jöve reá és a mitől rettegett vala, az esék rajta." Oh mi méltán sirnak hát ők a próféta siralmával: „elesett a mi fejünknek koronája, jaj most minekünk" De ha nagy a család fájdalma és vesztesége, nem kevéssé nagy (Jer. sir. v. 16.) Barátaié kik szerencsések valának nemes szive közelébe juthatni. Mig hivatalos eriilközésében — bárkivel szemben •— a komoly, méltóságos, tiszteletet parancsoló alak volt, barátai közeledésére kiderültek vonásai s szivjóságot tükröző mosolylyal ajkán iidvözlé azokat s nyujtá jobbját azok elé, kiket barátságával vagy becsülésével megtisztelt. Kevés volt ugyan azok száma, kiket bensőbb bizalmára méltatott, mert Socratesi körültekintéssel választá meg barátait: de azon kevesek valódi kipróbált jellemek s méltók a kitüntetésre. És most e nemes baráti kapocs megszakadt. Az aggodalom, mely pár év óta nyugtalanitá a hű kebleket, íme fájdalmas valósággá lőn. A nagy szellem porhüvelye annyi vivódás után végre legyőzetett; a lenn lobogott életfáklya lassú kialvással bár — mintha kímélni akarta volna a drága életet — utolsót lobbant, s a mitől félt az aggódó barátság, a jöve reá, és a mitől rettegett vala, az esék rajta. Oh sírjatok, bánatjeléül gyászíátyolt öltsetek! Az idő kimértsége nem enegdi, hogy mindazon egyesek veszteségét elősoroljam, kik az üdvözültben gyámolukat, pártfogójukat siratják : de, kihűlt nemes szivéhez a családi s baráti kor után legközelebb álló s legféltettebb kincséről mégis meg kell emlékeznem, s ez a pesti thelogiai ifjúság. Saját gyermekei után ezek valának az ő édes gyermekei s atyai gondozásának legfőbb tárgyai. Huszonnyolc évvel ezelőtt iilteté a gondos kertész keze a mustármagot, mely ma már terebélyes fává lőn. Hét nemzedék prédikálja az igét s terjeszti a világosságot az összes magyarországi reí. egyházakban, kik mind az ő törhetlen munkásságának teremtményei kiküldött apostolai. A gondos kertész munkás kezei ma már pihennek, de az alkotmány áll s hirdeti nagyságát alkotója szellemének. Az ifjú Timotheusok pedig fájdalmas érzettel bár, de hálatelt kebellel szentelnek ma gyászünnepet áldott emlékének, siratják Pált az elesett vezért, ki nekik atyjok, mesterük s legnagyobb jóltevőjük vala. Oh ! hassanak le a kegyeletes nap áldó fohászai sírod csendes éjjelébe üdvözült főpásztorunk ! A hála és szeretet könnyei, melyek e napon 248 reformált anyaegyház gyülekezetének szemeiben ragyognak, a szeretett család, a barátok s hű Timotheusok fájdalom könnyei : avassák kegyelet helyévé a sírt, hol nemes szíved porai nyugosznak. Mi is elmegyünk majd egyenként utánnad, veled együtt leszünk. Add uram együtt legyünk, a viszontlátás boldog hazájában. Amen. Mészáros Sámuel, óbudai ref. lelkész.