Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-04 / 5. szám

dalra, s bár nagy elismeréssel viseltetik Szász K. érdemei iránt, de mivel ez a lelkészi pályáról lelépett és pedig nem a tanári pályára, mert hiszen ő nem is tanár, csak docens, hanem államhivatalba lépett, ezért irányában a zsinati törvényt alkalmaztatni kivánja. Azt nagyon sajnálja, hogy a lelkészi oklevél megsemmisítését is kimondta a törvény, ez helytelen, de már ha törvény, ezen pontja előtt is meg kell hajolnunk. Kolozsváry személyes kérdésben szólalt fel s ragaszkodott Kovács beszéde alatt nyilvánított s heves párbeszédet előidézett azon nézetéhez, hogy külömbség van a docens és magántanár között, s hogy Szász magántanár. Szentpétery. O személyesen nem ismeri Szászt, s igy semmi érdekközösségben vele nem lehet, de külömben is őt azon útról, melyre meggyőződése vezeti, semmi földi hatalom le nem téritheti, azért a fentebbi vádat visszautasítja. Ismeri azonban Szászt munkái után, és ő tudja, hogy azon zsinati törvény, melynek megalkotásában ő is részt vett, nem ily férfiúkra vonatkozólag hozatott, hanem olyakra, kik a lelkészi pályát elhagyva napszámosokká, szénhordókká lettek, de még ezen sem becsületesen forgolódtak. Az ilyeket igenis szükséges lelkészi okleveleiktől megfosztani. De Szász nem követett el bűnt, midőn a cultusminiszteriumhoz ment, sőt ez neki érdeme, ő meghagyná a papi jelleget, ha docens volna is, sőt ha még nem volna pap, ő most exmittálná. Gr. Raday csatlakozik Szentpétery nézeteihez. Nagy Péter. Formahibát lát, mert hiszen ezen ügy a kerülethez volt terjesztve, ott kellett volna benne először intézkedni, azonban onnan minden megjegyzés nélkül terjesztetett ide. Filó. A konvent nincs gátolva a határozat hozatalban, mert hiszen a kerület negatíve határozott ezen ügyben, a mennyiben midőn minden megjegyzés nélkül terjesztette ide a kerület, ezzel kifejezte, hogy az egyforma eljárás tekintetéből nem egy, hanem az öt kerület fóruma elé tartozónak tekinti ezen ügyet. A konvent intézkedhetik, csakhogy a zsinatitörvényeken is meglátszik korunk divatos iránya, mely szerint a törvényeket elméletek után, nem pedig a gyakorlati élet kö- 1 vetelményeire való tekintettel alkotják, s mikor azután a törvényt egyes concret esetekre alkalmazni kell, előállnak a nehézségek. Egy ily nehézség áll előttünk most lis, melyhez még bizonyosan sok hasonlóval fogunk találkozni, midőn a §-okat majd alkalmaznunk kell. Azt érezzük, hogy Szászt papi jellegétől nagy helytelenség volna megfosztani; de másrészt ha a törvény szavait nézzük, kétségkívül nem egészen biztos helyzetben érezzük magunkat, azért ő óhajtaná a magántanárságra való hivatkozásnál erősebb érvet találni, melynek alapján őt a lelkészi kar tagjai között megtarthassuk, nehogy helytelen praecedenst állítsunk fel. És ő úgy hiszi, hogy az a körülmény, miszerint Szász a cultusministeriumnál van, és igy ott is tanügygyei foglalkozik, ez erősebb érv Szász papi jellemének meghagyása mellett, mint tanári állása. Az ő munkakörét alig tekinthetni pályaváltoztatásnak. A kathol. egyháznál character indelibilis a papi jelleg, és mégis nem tekintik sérelmesnek, sőt előnyösnek, ha a vallási ügyek kormányzatával a clerusnak egyik-másik kitűnőbb tagja foglalkozik, sőt ilyenekül egyéneket maga az egyházi főhatóság ajánl. Egészen másként állna a dolog, még magántanársága mellett is, ha p. o. a kereskedelmi vagy hadügynél volna alkalmazva. Peterdy. O sem ismeri személyesen Szászt, és igy nem lehet vele érdekközösségben, de ismeri, mint a prot. papság diszét, azért a bizottság véleményét elfogadja. Kerkapoly. Itt egy oly esettel állunk szemben, melyet még sok más követend, azért vigyáznunk kell, hogy, oly veszedelmes praecedenst ne csináljunk, mely később az illető egyházi törvényt teljesen meghiúsítaná; azért keresnünk kell még más érvet is a felhozottak mellé, hogy midőn a bizottság véleményét elfogadjuk, a törvényen rést ne üssünk. A tanári állása Szásznak nem praejudiciosus arra nézve, hogy papi jellege meghagyassék, de az maga nem is elégséges a papi jelleg megvédésére. Az, hogy lelkészállomását az oktatásügyi ministeriumban való hivatalviseléssel cserélte fel, kétségkívül figyelembe veendő szerinte is ; de legfőbb érvül ő azt tekinti, hogy a törvény, ha nem akar igazságtalan lenni — pedig ezt nem tételezheti fel, — akkor nem lehet visszaható ereje. Igaz, hogy a törvény igy hangzik: „a ki lelkészi állomását elhagyta,8

—de a magyarban sok példa van rá, hogy a mult mintegy a jövőben elkövetendő cselekvényre vonatkozik, ugy hogy itt is az „elhagyta4

szót, inkább igy kell érteni »elhagyandotta, t. i. a ki ezen zsinati törvény érvényre emelkedése után elhagyja. Mert hiszen Szász mikor lelkészi állását ministeri hivatallal cserélte fel, nem tudhatta, hogy ő ezáltal a lelkészi pályát maga előtt örökre elzárta, és igy reá a törvénynek csakugyan visszaható ereje volna, a törvény meghozatala előtt elkövetett tényért bűnhődnék. S ezt most nem is lehetne reparálni, mert hiszen Szász, ha akarna is, nem léphetne vissza papi állomásába, mely jelenleg be van töltve. Révész is a fősúlyt nem arra fekteti, hogy tanár, hanem hogy az oktatásügyi ministeriumban visel hivatalt. Hát ha cultusminísterré valamely ref. püspököt neveznének ki (az nem történik meg, sugdossák a konventi atyák) az is elveszítse papi jellegét ? Kovács Ödön. Méltán mondatott, hogy itt érdekszövetkezet van; mert nagyon érdekünkben van a törvény szentségének is a megőrizése, de Szász papi jellegének is a megmentése. Ezek szerint a bizottság indítványa azon hármas érv alapján, hogy Szász tanár is, továbbá hogy a cultusministeriumban visel hivatalt és hogy a törvénynek visszaható ereje nem lehet, elfogadtatott. A házassági törvényszékek megalkotásának ügyét a zsinat konventhez tévén át, ez egy bizottságot nevezett ki, oly utasítással, hogy ezen ügyet tanulmá-