Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

Még mielőtt az 1790. évi országgyűlés összejött volna, I felső-őri Fiilepp Gábor sárospataki tanár, egy az egész egyházi életet felölelő egyházi rendtartással lépett fel, igaz hogy csak fordításban, melyet a lengyel és lithván protestáns egyházaktól vett, de a törekvés, mint azt a szerző felelevenítette, mégis csak megvolt. A pesti és budai zsinat pedig egy önálló házassági törvénytervezetet készített, melyet mint kezdeményt bizony nem szabadna alábecsülni, úgy a mint ezt a szerző teszi. Lássuk ezek után közelebbről azt, a mit a szerző akar. Hogy ezt közelebbről is ismerjük, azt kell tudnunk, hogy szerző nem barátja a polgári hatóság előtti általánosan kötelező házassági intézménynek. A facultativ polgári házasságot sem akarja, a midőn t. i. a felek tetszésére van bízva, hogy egyházi vagy polgári hatóság előtt akarnak-e házasságot kötni. Szerző az egyház és állam legalább külsőleg barátságos viszonyát akarja a megvalósítandó házassági intézményben látni. Azt akarja, hogy épugy mint eddig, a házasság a pap, a lelkész előtt köttessék. Csakhogy az a világi törvény erejénél fogva történjék. Polgári kötelező erővel biró papi bíráskodás se létezzék, se az, hogy hatóságok dispensáljanalc polgárilag kötelező módon. A polgári hatályú bíráskodás, meg az ilyen dispensatío is az állami hatóságok kezén legyen. A pap, a lelkész pedig legyen az állam engedelmes szolgája, mint ilyen vezesse a házasultak anyakönyvét is. ,Ha azonban a pap, a lelkész megtalál bokrosodni* ? Erre az esetre állítja fel a házasságkötés létesülhetése okából a kisegitőleg működő polgári hatóságot. Ezen irányban, mondja szerző, megjavítja a II. József házassági pátensét, mely az egyház szolgáitól csak engedelmességet vár s nem ismeri a kisegitőleg fellépő polgári hatóságot. Ezzel kerüli el az állam és az egyház közti összeütközésnek kitörését. Inkább ezt a villámhárítót akarja, mint hogy polgári hatóság előtti házasság közönségesen kötelező módon hozassék be. Ettől igen fél. Ez oly irányt táplálna, mely már is az elvallástalanodásra tendál. Nem akarná a keresztség nélkül futkosó gyermekeket látni. Ezt s evvel kapcsolatban azt, hogy vallás nélkül nevelődő gyermekek legyenek, a hivő lelkek természetével nem biró szülőknek sem ajánlhatja. A polgári hatóság előtti közkötelező erejű házassággal kapcsolatban még Franciaországban is bajokat észlel. Itt, ha a férfi megköti magát s a polgári hatóság előtt végzett házasságkötés után nem akar a nő kívánságára a pap elé is elmenni: tűrhetetlen állapot áll elő. Nagy lelkiismereti kényszer volna, a nő kívánságát figyelmen kivül hagyni, s őt arra szorítani, hogy még is csak kezdje meg a házassági együttélést. A dolgon ágy- és asztaltóli elválással segitenek, mely a Code Napoleont meghazudtolja. Ezen okból még ma sem merték Olaszországban ugy hozni be a polgári házasságot, hogy okvetlenül előbb a pap elé kelljen menni. Igy meg aztán a következés az, hogy ha előbb a felek a papnál voltak házasságot kötni, a polgári hatóság elé később el sem is mennek, mitől pedig a házasság érvénye függ. Innen Olaszországban a sok érvénytelen házassag. Elégedjünk meg tehát a házassági reformnak a II. József pátensében foglalt alapjával. Mondjuk azt, hogy a pap elé kell a házasulóknak járulni. A legtöbb ember ugy is csak olyan házasságot köt, mely az egyház kívánalmainak megfelel. Elég ha a különc házasságok csak valamikép is létesülhetnek, tudniillik a kisegitőleg fellépő polgári hatóság előtt. Hanem hát szerzőnek abban sincs reménysége, hogy 1 csak az is létesülne a mit ő akar. Pedig óva figyelmeztet, hogy a házassági reformnak nem szabad valami hosszú időre elhúzódni. A magas papságot azzal ijesztgeti, hogy ha nagyon makacskodik, majd a polgári hatóság előtti házasságot átalánosan kötelező módon fogják decretálni. E mellett az erély mellett csak azt csodáljuk, hogy szerző a vegyes házasságra nézve a felbonthatlanságot tervezgeti. Azt a ferdeséget akarná ezáltal eltávolítani, hogy ugyanazon egy jogi viszonyra ne alkalmaztassák egyrészt a felbonthatlanság, másrészt a felbonthatóság. Szerző tudhatná a jogi elvet: in dubio mitius. Ezen alapon a vegyes házasságra a felbonthatóságot kellene mint egységes jogi elvet kimondani. Avagy talán a felbonthatlan vegyes házasság csalétkével akarná a magyar papságot tervelésére édesgetni. Csalódik. A római curia bizonyára átlátna a szitán. Mit tart szerző a most szőnyegen levő házassági törvényjavaslat felől ? A törvényjavaslat matériáját csak egy átalános házassági jogreform keretében találná helyén. Mindazáltal megteszi, hogy a törvényjavaslat részletes intézkedései bírálatával is foglalkozik, sőt a keresztyén és zsidó közötti házasságról egy külön törvényjavaslattal áll elő, mire őt főleg csak az ösztönzé, hogy ha a kormány törvényjavaslatából törvény talál lenni, ez ne úgy történjék, hogy az uj fajta vegyes házasságból származó gyermekek mások is lehessenek, mint keresztyének. Ezen indokból kell azt tekinteni, hogy szerző a keresztyén-zsidó házasságkötést úgy szeretné szabályozva látni, hogy a felek első sorban arra legyenek utalva, hogy a keresztyén pap elé járuljanak házasságkötésre. Ez fejezné ki azt, hogy az uj fajta házasságban a keresztyén fél legyen a praedomináló. Szerzőnek van is némi reménye ahhoz, hogy a házasság keresztyén pap előtt is létre talál jönni. Legújabb időbeli pápai. dispensatiókat is emlit. Mí azt hisszük azonban, hogy ez a szerzőnél csak ürügy, valamint azon hite is, hogy keresztyént és zsidót protestáns pap is össze találna adni. Igaz, hogy a protestánsok a Királyhágón innen nem birnak házassági joggal s igy oly positiv tilalmok sincs, mely keresztyén és zsidó házasságkötését tiltaná: de alig hihető, hogy ily tilalomról, ha a törvény meghozatik, ne gondoskodnának. A Királyhágóntúli protestánsok házassági jogának azon tétele, hogy „praecepto magistratus parendum est,® tán még sem értetett ugy, hogy az állam azt találja megparancsolni, hogy a protestáns pap keresztyént zsidóval adjon össze. Szerző csak akkor engedné meg azt, hogy polgári hatóság elé menjenek, ha a keresztyén meg a zsidó a keresztyén pappal nem boldogulhatnának. Talán szerző arra is gondolt, hogy a papok azon a réven, hogy a keresztyén és a zsidó fél előbb eléjök tartoznának járulni, arra ís szert tennének, hogy a zsidó felet könnyen keresztyénné tehetnék. Igaz, hogy ez olyankor, mikor a házasságról van szó, könnyen megtörténhet, de csupán erre még is bajos valamely intézménynek egyik részét építeni. Hadd adassa mindjárt az állam a keresztyént meg a zsidót össze. Arról is igy lehet gondoskodni, hogy a gyermekek mind keresztyének legyenek. Teljesen igaza van a szerzőnek abban, hogy a házassági törvényjavaslat azon része, mely a külföldön kötendő polgári házasságról szól, tarthatatlan. Külföldi polgári házasságot hét magyar honos között elismertetni akarni a törvényhozás által akkor, midőn az országban benn a polgári házasság elismerésre nem talál, nagyon erőltetett. E tekintetben a törvényjavaslat elfogadára arra utalná az állampolgárokat, hogy a mit itt el nem