Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-02-04 / 5. szám
lenében egyetlen vigasztalás a lenne, hogy e panasz mindenütt honos, a vén Európában úgy, mint az ifjú Amerikában. De e vigasztalás meddő. Orvosság kell a baj ellen. Van-e orvosság meggyógyitására ? A tiszántúli reform, egyházkerület 1881 évi május 2-án vasárnap ügy külföldön és hazánkban" cimű jegyzőkönyvi mellékletében közzétette a recipét, melyben ez orvosság elő van irva. Kiemelem és hangoztatom, hogy az érzület, melyből ezen előirás fakadott, a legnemesebb és legkeresztyénibb. E jegyzőkönyvi melléklet mindenek előtt felsorolja, hogy a vasárnap megszentelése körül mi történt külföldön, közel és távol ; aztán indítványozza hazai prot. egyházunkra nézve, hogy egyházkerületi, egyházmegyei és helyi, egyházközségi vasárnapi bizottságok, önálló vasárnap inegszentelési társulatok alakíttassanak, és minden egyén részére biztosittassék a vasárnap szent joga, továbbá a mulató és íöldi élveket nyújtó helyiségek nyitva tartása korlátoztassék ; a nép zajos, egészségtelen és vétkes mulatságtól elvonassék, és szebb, hasznosabb élvezetekre szoktattassék; végre hogy csendesebb természetű összejövetelekben épitő felolvasások, szabad előadások és buzgalmi gyakorlatok rendeztessenek, Elvezettel olvastam a tartalomdus füzetet, és mert a benne körülirt orvosság azért tartatik célhoz vezetőnek, mivel a külföldön is mindinkább divatba jön, kezdtem reményleni, hogy a vasárnap megszentelése e szer következtében nálunk is virágzásnak indul. Tudom ugyanis, hogy korunkban minden, mi célba vétetik, csakis társulási, érdekeltségi úton létesülhet. A korlátlan parancs és a feltétlen engedelmesség korából kinőttünk; csak a szabad elhatározásból eredő mozgalom bir döntő hatással mindenütt. Úgy vélekedtem, ha a vasárnap megszentelése ügyében ily mozgalom hazánkban is megindul, telvék lesznek a templomok a sátoros ünnepek nélküli évszakban is. Reményem növekedett, midőn a modern cultura hírnökei is, a hirlapirók, összegyülekeztek : hogy a vasárnap megszentelésének eszméjét nemcsak saját köreikben valósítsák, hanem azokon kivül is támogassák. Lehűtettem! Mult évi nov. 23-án Pulszky Ferenc ügyes tollából a , Neues Pester Journalban* egy cikk jelent meg e cim alatt: ^Die Sonntagsruhe*, mely ép oly tanulságos mint kijózanító, minden ábrándozást eloszlató volt reám nézve. Pulszky Angliának ama vasárnapi csendjét rajzolja, melyre mi oly előszeretettel hivatkozunk akkor, midőn híveinknek a vasárnap megszentelésének példányképét bemutatni törekszünk. >Sok évi tartózkodásom alatt Angliában mond, „elég alkalmam volt, a vasárnapi nyugalom kérdését minden phasisaiban tanulmányozni, s azt tapasztaltam, miszerint az nem általános természetű, s hogy azzá nem is lehet, sőt, hogy a társadalom legtekintélyesebb osztályaira ki sem terjed. A magas aristocratia, vagy a mint azt Angliában nevezik, a ^felső tizezer( < hétköznapon is csak akkor dolgozik, ha épen kedve van hozzá. Hiszen tagjai nincsenek arra utalva, hogy kezeik vagy fejeik munkája után éljenek ; a munkát tehát csak időtöltésnek tekintik. A papság, ezen telette fontos eleme Anglia társadalmi életének, a vasárnapi nyugalmat csak másoknak ajánlhatja, mert reá nézve a vasárnap a munkának tulajdonképeni napja A cselédek számára természetesen szintén nem létezik vasárnap .... Nedves években, ha kivételesen kedvező az időjárás, vasárnapon kaszálják a füvet és hordják be a gabonát. A vasúti vonatok, gőzhajók, omnibusok és azon fuvarok, melyek élelmet hoznak a városba, szintén nem szünetelnek. Csak az üzlet pihen ; a posta nem ad ki leveleket; az üzleti irodák és a boltok mind zárva vannak. A vasárnapi nyugalom csak a polgár és gyáros számára létezik .... A mulató helyek is zárva vannak; museumok, képtárak, a kristálypalota, állatkertek, színházak és báltermek áldozatul esnek a vasárnapi nyugalomnak. Csak a templomok és korcsmák nyitvák és telvék, miért is Londonban vasárnap este veszélyes gyalog kijárni, mert minden utcában részeg munkások csavarognak és kötekedést keresnek. A rendőrségnek legtöbb dolga van hétfőn, hol a vasárnapi veszekedések felett Ítélnie kell. De épen azért különösen a ^Morning Aderliser a korcsmárosok és pálinkabérlők egyletének lapja az angol vasárnapért rajong, mert e szent napon több pálinka fogy el, mint az egész előző héten/ .... Kiábrándulásom anná! tökéletesebb lett, mikor a j.Gartenlaube^-ben nemsokára Pulszky cikke után az angliai vasárnap megszenteléséről ezeket olvastam: >Egy vasárnap délutáni séta a Hydeparkban sok tekintetben érdekes : mindenütt a gyepen látunk embercsoportokat állani, kik közepettük álló szónokot hallgatnak. A hozzánk legközelebb álló egy irlandi katholikus, hallgatóinak hangos hahotája között Luthert bujának, Kálvint hazudozónak, Kantot huncutnak nevezi s hallgatóit felszólítja, hogy az egyedül idvözitő egyházba térjenek vissza. A túlsó oldalon áll egy zsidó. Ez leghevesebb módon a keresztyén papságnak feslett életmódját támadja meg; a keresztyénséget piszkos intézménynek nevezi s állítja, hogy az evangelioin az embereket mélyen szerencsétlenekké tette. Egy harmadik csoport közepén egy
