Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-23 / 38. szám

jelenlegi főesperes, miután hivataloskodásának három éve letelt, hivataláról lemondott s az uj szavazás elrendel­tetett. Ezután Bakay Péter ocsovai lelkész azon indít­ványt tevé, hogy miután a főesperes eddig az adminis­trációt tótul vezette s a néhány létező magyar lelkészen kivül a bevett szokás szerint ugy a lelkészekkel, vala­mint a tanítókkal is tótul levelezett: az újonnan meg­választandó főesperesnek meghagyassák az, miszerint ugy a lelkészeknek, valamint az esperességnek jól felfogott érdekéből is, az adminisztrációt az állam hivatalos nyel­vén vezesse. Erre nézve, a pánszlávokkal folytatott ke­mény vita után, a világi elnök kimondotta a többség végzését, mely igy hangzik: Elrendeltetvén a főesperesi hivatal uj betöltése, a gyűlés elvárja az uj esperestől, hogy hivatalos nyelvül az administráció terén is a magyart tekintse s mindazok­kal, akikkel szemben ezt teheti, kik a magyar nyelvet értik és beszélik, magyarul levelezzen s e nyelvbeni le­velezést tőlük is követelje, a kivételek megtétele a főespe­res tapintata és belátására bizatik. Továbbá a magy. nyelv­nek az elemi iskolákban való fokozatos tanítására nézve az határoztatott, hogy a szab. kir. városokban lévő iskolákban 2 tantárgy : a földrajz vagy természetrajz és hazai történet már ezen iskolai évtől kezdve magyarul tanittassék : a mezővárosi iskolákban ez két év múlva lép hatályba s a falusi iskoláknak meghagyatott, hogy ugy igyekezze­nek, miszerint rövid idő múlva e tantárgyak ott is magya­rul taníthatók legyenek. A magyar istenitiszteletekre vonatkozólag kimondatott, hogy ez az egyházak belügye; de hol az egyház a magyar isteni tisztelet tartását behozni akarja, ott a lelkész köteles ennek eleget tenni. Ezt azért mondta ki a gyűlés, mert Hodzsa radványi pap azt akarta, hogy ez a lelkész belátására bizassék. * Gyászhirek. Gelencei Mihálc Pál a debrecen-vá­rosi főreáliskola igazgatója, ki csak néhány nappal eze­lőtt mondott le az egyházkerületi gyűlésen, példás buz­galommal viselt ref. főiskolai számvevői állásáról, — f. hó 13-án reggel, Linzben a vasúti indóházban jobb létre szenderült. Egészsége helyreállítása céljából egy svájci gyógyintézetbe sietett, midőn váratlanul utolérte a ha­lál. A legképzettebb, legbuzgóbb igazgatók és tanárok közé tartozott. Neve széles körben volt ismeretes; tanít­ványai, kik a szigorú sarcastikus modorú tanártól léitek, de azért szerették, hosszú történeteket beszéltek Gelen­cei tanárról, kinek senki sem tudta eléggé a mathema­tikát. Az ötvenes években érkezett Debrecenbe, hol mint ref. gymnáziumi tanár nagy tekintélynek örvendett. A debreceni főiskola anyagi ügyeinek vezetésébe nagymérv­ben befolyt. A főiskola uj épülete is az ő felügyelete mellett s részben tervezése alapján építtetett fel. A ma­gános, családtalan életet élt Gelencei halálát tanítványai és az intézet tanárai s számos jó barát fájlalja. Teme­tése f. hó 15-én, Linzben ment végbe. Az ottani pol­gármester értesité Debrecen városát, hogy a boldogult­hoz méltó temetést rendeztetett. — Majorossy Gyula, a mezőtúri ref. gymnázium rajztanára f. hó 11-én hosz­szas betegeskedés után, elhunyt NECROLOG Simon József emlékezete. Született Miskolcon, tanulását ugyanott kezdette, Sárospatakon végezte, mindvégig kitűnő szorgalommal. Akadémikus rektor volt két évig Csáton. Innen ment Bécsbe az ottani protest. hittani intézetbe, hol egy évet töltvén, alkalmazást nyert mint segéd, néhai főtiszt. Szath­máry Ábrahám superintendens mellett. Három év mul­tával a szép jövedelmű Boldvára választatott meg ren­des lelkészül. Hivatalában lelkiismeretes, maga s mások iránt is szigorú hivatalnok, egyházmegyei tanácsbiró. A rend­szerető tiszttársak és egyházaktól az esperességre is örö­mest elválasztandó, nem nyert általános szavazatot. Gyer­mektelen lévén, igen sok jelességekkel tündöklött neje halála után, nem találta kedvét semmiben. Lemondott az egyházi szolgálatról is. Megtakarított tőkepénzecské­jének mérsékelt jövedelméből, gond nélkül kívánta 70 éven kevéssel innen s tul hátra levő napjait lemorzsolni. A tavaszi és nyári korszakot többnyire a Császár-fürdő­ben töltötte; a telet unoka öcscsénél Balajton, ott lelkész Simon József urnái. Hetven éves korában útra kelt Jeru­salembe ugyanakkor, midőn felséges királyunk oda uta­zott, a kísérethez csatlakozva. Utazását le is irta és ki­nyomatta, kár, hogy csak 100 példányban, ily cim alatt: Utazás keleten, irta Simon József. E munkájával kellemesen hordozza meg az olvasót a történelem mezején. Hazafiúi lelke sóhajai lebegnek sorain ott, hol rnás nemzetek haladásának láttára, hazánkra tekint vissza, a 33—51. lapon. A 88. lapon a nápolyi nép renyheségét ecseteli. A 143. 144. lapon Trója el­pusztulásáról Homér költészetével ellenkező hiteles ada­tokat ir. Majd következő soraiban Kszerkszes hídjának s készleteinek képét meglepő elevenséggel adja. A 224. lapon felvilágosult lelkű papot jellemző elmélete, a Jézus tanának azon alapos tiszta felfogása, mely soraiból fénysugárként világol, méltóvá tette e munkát csupán e lapokért is a nyomdára. Könyve vége felé mondja : bár­csak egy egész világra kiterjedő közlekedési nyelv és pénzegyformaság hozatnék divatba ! Mert igen sok baja volt a nyelvek nem értése, és a pénznem gyakori s min­dig fogyasztó felváltásával. Simon József egy volt a leg­jobb készültségü, szilárd jellemű kálvinista papok kö­zül. Meghalt, mint hallom, tán még aug. havaban 1883. Budán az utcán szélütötten, hirtelen halállal. Közli: Edes Albert. NYÍLT TER. *) Nyilt levél Szendy Lajos barátomhoz. Kedves barátom 1 Nagy köszönettel tartozom neked, hogy teljesen igazat adtál nekem, midőn én a te »vissz­hangodra irt* válaszomban, azt mondtam, hogy: nem annyira az esperes ur iránt való jó indulat, mint, az irán­tam való malitia eredménye a visszhang; ez teljesen be­bizonyult és nyilván valóvá lett, a 36-ik számban irt válaszodban ; mert valamint előbb, ugy most sem cáfolsz — de még nem is érintesz — egyetlen egy n. t. espe­res urat terhelő állításomat sem, hanem, a mit magad­hoz méltóbbnak tartasz és jobban is értesz, — becsmérelsz engemet. A visszhang válaszához, mint a mely már nyilt térbe való tárgya és ott való közlésével, szerintem félig el van Ítélve, megvallom, nem is szólanék, ha a szer­kesztőséghez nem volna intézve, egy személyemre vonat­kozó, könnyen felismerhető fogás. Röviden, három dologra reflektálok : 1. Névaláírással és hivatali pecséttel ellátott máso­lat, nem felel meg az eredetinek:4 Ezek az évi száma­dásokra vonatkoznak, melyek most, hetedik évben *) Az e rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom