Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-23 / 38. szám

binyi Csupka Zsófia elnöknő, a diszes hölgy küldöttség élén üdvözölte velős, rövid, meleg szavakkal Vandrákot. Hasonlót tőn a VI sz. k. városi esperesség nevében Brósz Jónáth esperességi felügyelő ; és a sáros-zempléni esperesség nevében Urbdn Adolf főesperes. A XIII sze­pesi város s esperesség nevében Ldbry János főesperes emelte ki Vandrák azon érdemét, hogy a szellemi kin­cseket közkincsekké tenni igyekezék, s hogy ennélfogva bár életében nincs külső fény, van valódi, lelki belső fény. Eperjes polgármestere, midőn örömmel emelheté ki, hogy Vandrák Eperjesé, igen örül s szerencsésnek érzi magát, hogy neki a tudomány s közoktatás terén kivívott érdemeiért dísz-polgárrá történt (1883. aug. 16.) egyhangú megválasztatásáról szóló okmányát nyújthatja át. Eperjes polgármesterének lelkes szavai után Kis-Sze­ben polgármestere tidvözlé Vandrákot, igaz tisztelősze­retetből óhajtván neki, hogy a gyémánt-jubileumát is megérje. Az eperjesi róm. kath. egyház apátja és szónoka Pletényi Endre különösen kiemelé azon összhangot, mely­ben Vandráknak tanai Vandrák életével állanak. A nyír­egyházi egyház küldöttje Majerszlcy után az eperjesi egy­házak képviselője Kubinyi Albert szólott, örömmel kon­statálván azt, hogy mit Vandráknak 25 éves jubileuma al­kalmával hasonló minőségben kivánt, az teljesült, kívánván azt, hogy Vandrák, mint ezen egyháznak ős presbytere még sokáig boldogul éljen. Az izraelita hitközség ne­vében szóló dr. Gltích Lipót hálás köszönetet mondott Vandráknak azért, hogy sok izraelita ifjút tanított ma­gyarul gondolkozni, s az izraeliták magyarokká tételé­ben oly nagy érdemet vivott ki magának, hogy szív­vel, lélekkel csatlakozik a neki üdvöt kívánókhoz. A kir. kath. gymnázium nevében Lasztókay László h. igazgató arra kéri Vandrákot, hogy mint a tanügy babérkoszo­ruzott veterán bajnoka, továbbra is vezére legyen "a ta­nároknak, maga is boldogan, boldogságot árasszon. A kassai állami főreáltanoda igazgatója Mauritz Rezső azt kívánja Vandráknak, mint „philosophiai fáklyavivőnek4 , hogy teljesüljön mind az a jó, amit neki kívántak. A rozsnyói ev. főgymnázium igazgatója Kramarcsik Károly felémiitvén, hogy 62 éve, hogy rozsnyói tanuló volt Vandrák, s egy Vandráknak átnyújtott bizonyitvány­nyal bizonyítván, miszerint jól tanult, mivel nemcsak jól tanult, hanem jól tanított is, azt kívánja, hogy jutal­mában, a mai napban még sokáig gyönyörködjék. Az iglói ev. főgymnázium nevében Kramarcsikéhoz hasonló meleg bensőséggel Zimann János igazgató szólott. Itt vagyunk mondá, majd mind, fiad is, a mi kedves kar­társunk. Élj soká, mert tanácsodra szükségünk van, élj soká, hogy lásd, hogy szeretünk, élj soká, mert életed protestatio az ellen : »Quem dii odere, paedagogum fecere.« A késmárki ev. főgymnázium igazgatója Grósz Ernő után, a ki Vandráknak azt kívánta, hogy család­jában is boldogan éljen; az eperjesi ügyvédi kamara elnöke Kubinyi Aurél, s utánna az eperjesi társadalmi egylet (Kaszinó) nevében Kubinyi Albert szólott, kíván­ván, hogy Vandrák még sokáig ékesítse a kört társa­dalmi erényeivel. A Széchenyi-kör nevében hasonlót kivánt, mint a kör tiszteletbeli s választmányi tagjának Lévay István. Az eperjesi pénzintézetek nevében dr. Mosánszky Győző kiemelvén, hogy ez intézetek az aranyért nemcsak mint pénzért, de mint eszméért és jellemért is lelkesülnek, azt kívánja, hogy mint arany jellemű ember sokáig éljen. Es ekkor következett az írott üdvözletek felolvasása a koll.-i jegyző által. Ezen közel s távolról jött sok-sok irott üdvözlet közül kiemeljük a Kolbenheyer Mór-ét Sopronból, Chotvács Endréét Budamérről, Gretzmacher Jánosét Lőcséről, Irányi Istvánét (latin óda és chro­nostichon,) Kalchbrenner Károlyét Szepes-Olasziból, a mármaros-szigeti és székely-udvarhelyi helv. hitv. főtanodákéit, a nagy-enyedi ref Bethlen-főtanoda, a po­zsonyi ev. lyceum és theol. akadémia, a soproni ev. ly­ceum, a maros-vásárhelyi ref., miskolci ref. lyceum, zi­lahi ref. főgymnázium, kolozsvári ref. collégium, rima­szombati egyesült prot. gymnázium, miskolci algymná­zium, Csetnek városa, a tiszántúli ref. kerület üdvözletét, Dr. Vécsey Tamás Pestről, Okrucky Prágából, Jasko Győrből, Duka Péchy Tamás, Törköly János, Okaly Adolf, Dr. Bókai, Weber Samu, Liszka Nándor, Prónay, Kosztolányi, Matherny, Haj ász, Cigány János, Vásárhelyi, Mikola, Dianiska András, Kirchmayer, Reiner, Lövik, Szalay, Nikelszky, Dr. EUischer, Bujanovics Frigyes, a gömöri és hegyaljai esperesség, a kassai polgári iskola, bártfai polgármester stb, stb. táviratát s irott üdvözletét. Erre Vandrák, ki közbe-közbe az egyeseknek is felelt, még pedig meglepő szellemdusan, talpraesetten és talá­lóan elmondá meghatottan forró köszönetét mindnyájok­nak, elmondá, hogyan fogja ő fel ez ünnepélyt; élte koronájának tekinti, úgymond ; s elmondhatja: „Mostan immár elbocsádhatod Uram szolgádat®; elmondá, hogy árvának sohasem érzé ugyan magát, de most még emel­kedni érzi erejét, látván, hogy az egykori vidám ifjak most mint érdemes férfiak jó szívvel emlékeznek meg róla, s igy abban látja, hogy munkája sikeres vala ; s igy ezen ő örömünnepe hála ünneppé lett rá nézve, melyen hálát ad Istennek, szüleinek, társainak, kartársai­nak, elöljáróinak, maecenásainak, város, megye, akadémia, ő Felségének, s nyugodtan lép az uj 50 évbe át, mert megnyugtatja őt azon tudat, hogy megtette kötelességét, s másrészt biztatja őt a mai ünnep, hogy tegyen, amig bir. A hosszan-hosszan tartó éljenzés és tapsvihar le­csillapultával megzendült az eperjesi dalegylet pompá­san sikerült Rákóczy-indulója, s a fényes ünnepnek, melynek létrehozásában Bánó Józsefnek oroszlán­része volt, vége lőn. — Nagy napja, diadalünnepe volt ez az eperjesi collégiumnak is. Vajha ne maradna egyedüli! A díszes közebédnél többen mint 200 an voltak jelen. Sok-sok lelkes, jeles toaszt hangzott el. Bánó József ő Felségeiért; Czékus superintendens, az iglói Jeszenszky, Herfurth József, a tanfelügyelő Ágoston Károly és Bánó Iózsef Vandrakért. Kramarcsik Károly és Zimann János a nőkért. Haan Lajos Bánó Józsefért ; Jeszenszky Kos­suth Lajos és Irányi Dánielért; Eperjes polgármestere a coll. tanárokért emelt poharat. Szólottak még : Van­drák A., Kubinyi Albert, Sztehló János, Kövi Imre, Ben­czúr József stb. Este a gymn. ifjúság fényes fáklyásme­netet rendezett Vandrák tiszteletére ; az ifjúság nevé­ben Szénássy Béla VIII. gymn. oszt.-beli szólt. A leg­előkelőbb vendégek társaságában mulató Vandrák fele­lete után felharsant a lelkes éljen, s a város piacán há­rom halomban messze világító fénynyel hamvadtak el a fáklyák. Adja Isten, hogy a mi oly sokszor, oly szám­talan ajakról, oly meleg bensőséggel felharsant, az meg­valósuljon, és Vandrák András sokáig, sokáig éljen 1 11 Hörlc József. TÁRCA. Ének, Luther 4-százados születési emlékünnepére. Dallam : Jövel Szentlélek Úristen. A kegyelem istenének Buzogjon ma hála-ének ! Közel s távol kik ünneplünk, Szent örömre gyúljon keblünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom