Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-23 / 38. szám

együtt járni szokott nehézségeken átesve, valósítani fogja egyházunk azon édes reményeket, melyek között a közalap intézménye megszületett. Faxit deus! ISKOLAÜGY. Vandrák András 50 éves tanárságának örömünnepe Eperjesen 1883. sept. 15. A nagy nap megjött. Távol- és közelről siettek a nevelésügy barátai ez igazán nagy tanférfiu tisztelői Eperjesre, részt venni a kollégium ritka, lélekemelő ünnepében, és az ős kollégium, négy oldalán fellobogózva, mintha intett volna az érkezők felé: jertek, örüljetek velem, nekem ma, eddig előttem ismeretlen ünnepem van, tanáraimnak legjelesebbje üli 50 éves tanári működésének örömünnepét, s a vendégek örömmel jöttek, mert a kit jelenlétükkel megtiszteltek, a férfiú méltó reá, hogy széles körben tiszteltessék, a minthogy kalapot emel előtte a magyar oktatásügy minden igaz baratja. Vandrák András nemcsak alapos, mély tudományosságáért, bölcsességeért, az ifjúság iránti atyai szeretetéért, példás vallás-erkölcsi jellemeért, hazafiúi erényeiért, irói érdemeiért, de különösen azon ritka hűségéért, melylyel fáradhatlan szorgalommal, lankadatlan buzgalommal, csüggedetlen, egyfolytában szakadatlanul 50 évig küzdött az eperjesi kollégium felvirágzása érdekében (és nem eredménytelenül) megérdemelte azt az eperjesi ev. ker. kollégiumtól, hogy félszázados működését egy fényes ünneppel ülje meg ; és a kollégium által rendezett ünnep valóban fényes ünnep volt. A nagy könyvtári terem ez alkalomra levetette szokott egyhangú komolyságát, s diszben, ritka elegantiával fölékesítve várta vendégeit. E meglepő szép díszítés körül valóban nem csekély jelét adta Husz A. tanár és a díszítés körül foglalatoskodó mivelt hölgykoszorú Ízlésének s ügyességének ; a belépő kellemes meglepetéssel tekinthetett körül. Amint a terem telni kezdett, e meglepetés büszkeséggé változott; büszke volt a kollégium minden barátja a fényre, hogy Sárosmegye és a távol vidékek, az iskolaügyért lelkesülő előkelő és országhirű jeles fiai közül nem egyet láthatott az ünneplő közönségben az előkelő s mivelt hölgyek szép koszorúja mellett. Gyorsan telt a terem, s 10 órakor délelőtt Bánó József ker. kolleg. felügyelő örömmel üdvözölvén a jelenlevőket, Dessewffy Kálmán kir. kamarás és országgyűlési képviselő vezetése mellett világi urakból, egyházi dignitariusokból, s a kollégium négy intézetének egy-egy képviselő tanárából álló díszes küldöttséget küldött ki a jubilánsért. Midőn a hintók elrobogtak, pár percnyi ünnepi szünet állott be, melyet a fényes deputatiók tagjai a barátságos ismerkedésnek szenteltek. Megérkezvén a küldöttség, s elfoglalván az ünnepelt a számára fenntartott díszhelyet, az eperjesi dalegylet sikerült bevezető „Üdvözlő éneke® után Bánó József lépett az emelvényre, hogy lelkes szavakban, élénk színezéssel fesse egy szegény tanári állás fényét, mely fénynek bizonnyal az volt legszebb sugara, hogy Bánó, mint a pártfogóság elnöke, a kollégium felügyelője hálás köszönetet mondott nyilvánosan Vandráknak a pártfogóság nevében áldásos tanári működéseért. Bánónak szónoki routinnal elmondott jeles beszéde valóban találó, történetileg hű rajza volt Vandrák működésének. Bánó zajos éljenzéssel fogadott beszéde után, melynek végeztével a Vandrák András nevére tanítványai által tett 1500 frtnyi alapítvány oklevelét és a kollégium által Vandráknak jubileumi tiszteletdíjul élte fogytáig megszavazott évi 300 frtnyi tiszteletdijának okiratát nyújtotta át az ünnepeltnek, a coll. igazgató lépett az emelvényre, hogy fesse Vandrák családi, társas és különösen tanári életének, működésének, hazafias erényeinek díszes koszorúját, a mi neki kiválóan sikerült. Beszédje végén átnyújtotta az ünnepeltnek a kartársai által neki szánt emléket, egy 440 frt értékű, dúsan aranyozott, remek kivitelű ezüst tintatartót a Vandrák érdemeire is utaló fényes aranytollal. Az igazgató után Irányi Dániel szólott. Irányi Dániel mint Vandrák legidősb tanítványainak képviselője, oly elragadó ékesszólással jellemezte Vandrák működésének szellemét, erkölcsi jellemfejlesztő hatását, tudományért és hazáért lelkesülő és lelkesítő működését, hogy valóban méltó volt e beszéd Irányi Dániel nagy nevéhez. A közönség tapssal s éljenzéssel fogadta Irányi gyújtó hátásu szavait. Irányi után, mint régibb tanítványainak képviselője dr. Schmid Gyula szólott a tanárok ifjú lelkű Nestorához, Vandrákhoz és hatásosan emelte ki, mint nevelt Vandrák idegen ajkuakból is hű magyar fiakat a magyar hazának, mint nyerte meg az idegen ajkuakat is a magyar nyelvnek. Meleg bensőséggel szólott az őszinte érzelem hangján s hatott, pedig hatni oly remek szónoklatok utan nem csekély feladat volt. Ekkor egy fiatal ember, egy hittanhallgató Saguly János lépett az emelvényre. Latható volt rajta a meghatottság, de ősz tanára iránti szeretete, s feladata iránti lelkesülése képessé tette őt a közönség megelégedésére megoldani feladatat, üdvözölni jelenlegi tanítványai nevében Vandrákot. * Ez ifjú megállta helyét, s most a küldöttségek következtek : A magyar tudós társaság nevében Hazslinszky Frigyes üdvözölte Vandrákot, természettudós létére a természeti tüneményhez, az elvetett mag kikelése, virágzása és gyümölcsözése képéhez fűzvén szavait. Azt kivánja Vandráknak, hogy gyönyörködjék sokáig az általa elvetett nemes mag áldásos gyümölcsében. Erre az evangyelmi egyház-egyetem nevében Haan Lajos egyetemes egyházi főjegyző üdvözli Vandrákot, s Melanchton működéséhez hasonlitván működését, őt „Praeceptor Hungáriáé<

(

-nek mondja, különösen kiemelvén azon tettét, hogy Eperjesen a magyar társaságot megalapította, és tanítványainak szivébe Kant morális (categorikus) imperativusát mélyen véste be. Haan után, kinek kenetteljes szavai mély hatást keltettek, a tisza-kerület nevében Czékus István superintendens üdvözlé az ünnepeltet, egy szép hasonlatból indulván ki, midőn alkonyodó, szép őszi napnak mondá életét, s ennek kellemeit festvén, végül azt kívánta, hogy egy ilyennek legszebb örömei édesítsék napjait. Szavait lelkes éljenzés követte. Ekkor a gör. kath. káptalan és püopök nevében Bojkovits kanonok szólott, ügyesen alkalmazván Augustinus szavait : tHonores, quos multi expetunt . . . Cato non debuit etc. Vandrákra. Rojkovits után Sárosmegye közönségének köztiszteletben és szeretetben álló főispánja Mattyasovszkv Tamás szólott, nagy elismeréssel emlékezvén meg Vandrák működéséről, melyet az kifejtett »Sárosmegye szivében4

Eperjesen. Mert, mint mondá, benne a polgári erények testesültek meg. A főispán hatásos, szép szavai után Mérey Aurél a kir. törvényszék nevében azt kivánja Vandráknak, hogy friss erőben, jó egészségben neveljen még sok derék bírót Magyarországnak. Utána a sárosmegyei jótékony nőegylet nevében Ku-