Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-16 / 37. szám

városának képviselője a birodalmi gyűlésen vette magára a közvetítés hálátlan feladatát Luther és Melanchton között. A mint Straszburg császári sereg altal bevétetett, Bucer is kétségbeesésből kivándorolt, és Angolországban halt meg »an fremder Luft.« Az egyházi tan reformálásában vissza kellett menni annak forrásaihoz. A középkori katholicismus tanai elleni föllépés nagyobb nehézséggel járt, mint a jelen tan vitáinak kiegyenlítése. Érvényben voltak akkor a pseudoizidorikus gyűjtemények, s a papista egyháznak massiv hatalma. A német biblia s a káté közvetitette a tanok megtisztulását. A mit ma bibliai kritikának nevezünk, ismeretlen volt még a reformátió korában, azonban források fölkeresése már eszköz volt azok megbiralá^ara. A mi a népet egységesen megindítja, annak külsőleg is kell nyilvánulnia, innen a reformatió törekvése a tanok kifejtésére. Melanchton, a praeceptor Germaniae, locijában a prot. egyház első dog -matikájában egy közös jót teremtett az uj egyház tanaira nézve. A reformatió alaptana, mely sokkal gazdagabb némely egyházi visszaélések megszüntetésénél, magának a vallásnak uj felfogása; s itt helyén van betekintenünk a reformatió belső művébe. A reformdtio alaptétele: negyedül a vallás a forrása az erkölcsiségnek, modern kifejezése a hit által való viegigazulás elvének. A jó cselekedetek nem képesek arra, mire a hit s ezzel l<i van mondva az Ítélet a vallás római értelmezése felett. Az uj tan biztositasa végett iskolákra volt szükség. Egyedül azok emelhették a nép műveltségét. Luther többször ösztönözte a tanácsnokokat és fejedelmeket iskolák felállítására. Melanchton szellemében korának öszszes tudományát egyesitette, mi által az iskolák született tanácsadója és organisátora lett. Még jelentékenyebb a reformátió munk ája az istenitisztelety a cultus terén az ős ker. egyháznak apostoli egyszerűségét az egyházi életnek a hihetet'erséggel hataros pompaja valtotta fel, melyet az uj egyháznak reformálni csaknem lehetetlen volt. Luther 114 pontban élesen körvonalazza gyökeres megszüntetését azon pompának, mely Isten országát e világból valónak tüntette föl. Egy bizonyos realismus tán vétkezett negative Schweizban, azonban a szellem közössége hatalmasabb barmi másnál. A reformatió jobbat teremtett a római misekánonnál, az istenitiszteletnek első feladata a szellemtől áthatott prédikátió lett. A sákramentumolc, mint részben alaptalan és tarthatatlan institutiói a római egyháznak, melyek gyümölcseit épen a jelenben látjuk megérni, leginkább kívánták a reformátiót. A papi osztály reformja egy uj szem a reformatió művének láncában, mely megajándékozta a keresztyénséget a paplak áldásthozó családi életével. Mindezen újítások nagy nehézséggel jártak. Három működési tért vehetni föl: 1521-ig, 1530-ig és az ágost. vallásbékéig. Kezdetben egy magános szerzetes veszi az egész terhet magára, s mar a wormsi birodalmi gyűlésig napvilágot látott műveiben az egyházi és vallásos élet csaknem összes mozzanatait tárgyalta. A 2-ik időszak a reformok terjesztésének ideje a hatóságok által, melyek Isten intézményeinek tekintették a hierarchia ellenére. A 3-ik az oppositiónak komoly és szomorú ideje, mely a bolognai naptól veszi kezdetét. Mint csalatkoztak a refo mátorok V. Károlyban, kinek képe fiában Fülöpben visszatükröződött! Miként a középkor dómjai, ugy dőltek össze az egyház formái, a romba dölt mű most már újonnan kiépítendő, mire a Luther-jubileum hathatós ösztönzésül szolgálhatnál Harmadik értekező Zittel dékán volt, ki ,Luther hagyatékáról« szóllott, mely ránk és korunkra maradt. Csaknem szégyennel határos azon tény, igy kezdi beszédét, hogy a Lutherünnepély oly időbe esik, melyben zavartak az állapotok mind az egyházban, mind a birodalomban. Rómába tekintsünk, ha német politikáról van szó s a Kreuzzeitung orthodoxiaja a pápanak nyakaba borul, kit pedig Luther antikrisztusnak tartott. Helyesen Ítélve, e lap sem a fiatal, sem az öreg Luthert nem, hanem a középkorút, a marburgi Luthert tükrözi vissza, de őt is csak addig, mig ínyére van. Feldíszítik a próphéták sírjait, s azok fiainak tűnnek föl, a kik által azok megölettek. A conservativeknek szálka a szemében azon Luther-ünnepély, melyet mi kívánunk ; a szellemi aristokratia azt akarná, hogy Luther ne ünnepeltessék ügy mint reformátor, hanem csak ugy, mint gondolkozó, nevelő, nyelvtisztitó vagy mint csaladi atya. Luther szellemének fel kell elevenülnie, mert a kegyesek már nem szabadok, a szabadok már nem kegyesek. A szigorú felekezetiség mitsem hasznait az evang. egyháznak,; Lu ther hitére még ma is van szükségünk, theologiaja rektifikáltatott, és sem az alsóbb, sem a felsőbb egyházi közegek nem irányadó tekintélyek a hit dolgában. A ki érez magaban szükséget, magat egy kész hitnek alávetni, az legjobban teszi, ha a római táborba megy át. Luther tudósítása a lipcsei vitáról éles bizonysága protestálásanak minden tekintélyhit ellen. Korunknak katholizaló vonásai ismeretesek, a külsőség divatkeresztyénsége eszköz bizonyos politikai célok elérésére. A vallásos élet jogi és merev felfogása félreismeri annak lényegét. A modern kegyesség oly szappanbuborék, mely bármely pillanatban szétpattan, s a leszokás könnyebb aztán a megszokásnál. Az ember csak személyes hite által üdvözülhet, nem az egyházi garantia biztosítása mellett; a vallásos élet subjektivitása sine qua nonja az ő egészségének. A hitnek kifejezése Luther tanai- és irataiban korának bélyegét viseli magán, mely nem ment az ellenmondásoktól s túlzásoktól sem. A pietismus nagy hala dás volt az orthodoxia mellett, a rationalismus ismét az előbbinek egyoldalúságai egészítette ki, de nem jutott tovább azon törekvésnél, az embereket en gros egy állandó keresztyénséggé egyesíteni. Legnagyobb érdeme az ő türelme. A rationalismus bizonyos fölujitására szük-i égünk van ma is, a fölvilagosodás aldasa kell, hogy ismét fölkerestessék, a doktrinarismus s a theologok harczának háttérbe kell szorulni, az unió törekvései jogosultak. A tartomány egyház fogalma, mely a reformátio műve, már kezdetben sem vezetett egy kerekegész egyházrendezetre. A tartomanyi egyházak egymással semmi szerves összeköttetésben nem allanak, s igy a jól szervezett zsarnoki egységes romanismussal nehezen állják ki a harcot. A mai képviseleti rendszer oly zörgő malom benyomását kelti bennünk, mely lisztet nem ád, s csak csupa latszaton nyugszik. A Luther-bibliából bálvány lett, fordítása ma már sok helyütt nem érthető, a betű tekintélyének itt is háttérbe kell szorulnia. Revideált forditasa sok helyütt azon benyomást gyakorolja, mintha sok tevét nyeltek volna el, a szúnyogot pedig megszűrték volna. Egyházunknak önmaga iránti kötelessége a német népnek német bibliát adni kezébe, hogy az ne legyen holt csont a keresztyén házaban. Luther iratainak népszerű kiadasára is van szükségünk,*) mig az életrajzi szükségletnek *) Luther műveinek 101 kötetből álló un. eriangi kiadását Volcker Th. K. m. frankfurti cége a jubileumi évben 120 marknyi kedvezmény áron hirdeti. Használják föl hazai prot. theol. intézeteink e kedvező alkalmat ! Eredeti ára ezen kiadásnak 300 mark, mely is a jövő évben újra életbe lép. A német császár által támogatott, Knaake által szerkesztett weimári kiadásnak óoo mark lesz az ára.