Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-16 / 37. szám

Köstlin lutherbiographiával tán elég van téve. De nem kell feledni, hogy Luther nem iró a mi professori tudományosságunk értelmében. Németül gondolkozni tőle tanuljunk, mar t. i. egyeneslelkűen és tisztességesen, nem pedig titokban vagy diplomatice, németül cselekedni ép ugy: s abból álljon készülődésünk a Luther-ünnepélyre ? A gyűlés egyhangúlag csatlakozott értekező gondolataihoz, melyek az alább érintendő thezisekkel megegyeznek s következő rezolutiót bocsátott ki : ,Hálás tisztelettel ünnepeljük nagy reformátorunkat dr. Luthert, a német embert és jámbor keresztyént, ki a pápaság elleni harcát győzedelmesen megharcolta, s a német prot. egyház önállóságát megállapította. Örömmel üdvözöljük a prot. szellem hatalmas mű ködését a jelenkori római túlkapások ellenében. Fájlaljuk, hogy e wormsi Luther szellemének az ev. egyházon belül jogosultsága több tekintetben elvitattatott. Fölhívjuk azokat, kik a reformatió örököseinek valják magokat, az őrködésre és férfiasságra. Reméljük, hogy a reformátio egyháza megőrzi és megvédi az evangy. igazság alapjan tagjainak szabadsagat és egységét, mert ezzel napjaink nehéz sociális zavarában igazolná magát s bebizonyítaná, hogy valósággal az, a mivé lennie kell, t. i. eleven forrása a tudatosan önmegtagadó erkölcsiségnek, melytől népünk erkölcsi romlottságának orvoslása legbiztosabban várható. A német protestansegylet által pontonként megvitatott és elfogadott tételek a következők: 1. A német protestansegylet XIV. közgyűlése 1883-bati hálás szívvel csatlakozik dr. Luther Márton és bajtársainak áldásos reformátiójához. Egyszersmind, tekintettel a német evangy. egyháznak a jelenben kevésbé Örvendetes allapolára, komolyan inti a német népet, hogy a reformátio hagyatékát híven őrizze és ápolja, és reményű, hogy'a közelben levő Luther ünnepély uj föléledése lesz felejthetetlen hitbajnokuuk kegyes és szabad szellemének. 2. Hangsúlyozza az egyházban az 50-es évek óta tapasztalt azon törekvéssel szemben, mely az ó prot. symbolikus könyvek feltétlen tekintélyének alávetésében áll, sok nehéz küzdelem árán szent örökségként meghágj ott protestáns jogát az önitéletnelc a hit dolgában ; főleg a •szabad vizsgálódást és véleménynyilvánítást a régi, a későbbi kath. egyház s a még későbbi hitfelekezetek némelyike által felállított hiUételek felett épugy, mint ker. hitünknek a sz -Írásban gyűjtött okmányai felett. 3. Pallal és Lutherrel mi is valljuk a , hit által való megigazulást4

, és nem látjuk az üdvöt sem az egyházi tanok értelem és meggyőződés nélküli alávetésében, sem napjaink modern egyháziasságában, mely egyedül a forradalomtól való félésből és rövidlátó opporlunitási politikából nőtte ki magát. Ezzel szemben az * egyedülüdvözitő hitet*, mint azt Luther szóval és tettel hirdette, a valódi személyes és individuális meggyőződés értelmében valljuk, mely semmiféle egyházi hataíom előtt meg nem hajol, semmi politikai tekintet által magát az igazságtalanságra vezetni nem engedi. 4. Nagy reformátorunk iránti nagy tiszteletünk dacára sem tekintjük őt szentnek, egyházunk egyedüli vagy pláne csalhatatlan alapitójának és tanitójanak, hanem művének történeti fejlődésében látunk áltálunk hiven megőrzendő és tovább fejlesztendő szent örökséget, Különösen a lutheri és református egyház áldásos uniójában látunk oly célt elérve, mely már Luther napjaiban is a nemzet jobbjainak, sőt magának a reformátornak hő vágya volt, de sem akkor sem a következő századokban nem vala elérhető. 5. Az evangy. egyház külső rendezetét már maga Luther szorosan összefűzte hazánk politikai fejlődésével. Mig azonban az akkori politikai viszonyok elégtelenségénél fogva az egyházi rendezet kiépítése csaknem lehetetlenné vált, kötelességünk a jelenben tartomany-egyházaink rendezetén tovább dolgozni, s oda hatni, hogy a képviseleti rendszerben az egyház sem a theologusok, sem a reaktionárius politikusok eszközévé ne legyen, vagy pláne absolutistikus consistoriumi uralommá ne sülyedjen. Mindenekelőtt a nép jogát kell visszaadni az altal, hogy az egyházi hatalom súlypontja a reformatió gondolata szerint a gyülekezetekre helyeztessék. 6. Napjainkban azt se feledjük, mily őszintén és komolyan szánakozott Luther a szerencsétlen parasztlázadás kitörése előtt népe scciális nyomorán, s mint lepett föl a kereszténység nevében a szegény nép zsarnokainak ledér dölyfe ellen, de a szemfényvesztett népet is épugy, mint könnyelmű vezetőit tántorithatlan férfiassággal ker. szeretetre, igazságra és kötelességük teljesítésére intet'e. 7. Nagy reformátorunk legszentebb hagyatéka az ő német bibliája. De tekintettel művének már ő altala is eszközölt javítására, német nyelvünk s tudományos segédeszközeink azóta észlelhető nagy átalakulasára, német népünk föl van jogosítva azon komoly követeléssel lépni fel egyházi felsőségei és theologusai iranyában, hogy más nemzetek példájára adjanak kezébe javított népbibliát, melyben még kortársaink is »merken, dass man deutsch mit ihnen redet.* 8. Ép oly jogosult azon kívánság is, hogy Luther műveinek elismerésünkre méltó tört. bírálati kiadása mellett reformátorunk fáradhatatlan tisztelőinek hazafias egyesülése nyújtson nevezetesebb iratai- és leveleiből eleven emlékeül a jubileumi évre egy gondosan szerkesztett népkiadást is, a melyben a német népnek a kevésbé tanultnak is Luther irataiból a maradandó becsű gondos válogatásban, értelmes nyelvezetben és tört. magyarázó jegyzetekkel tulajdonában menne át. Oly emlék még elevenebbül erősítené a szabad kegyes hitet, bátorságot és hazaszeretetet, mint megirott életrajzai. *) Szlávik Mátyás. A katholicismus Oroszországban. Az orosz közvélemény szerfelett elitéli azt az egyességet, melyet a kormány a pápasággal kötött, s a legkülönbözőbb árnyalatú lapok is megegyeznek abban az egyben, hogy kivétel nélkül mély irtózattal viseltetnek a katholika vallás iránt. — A moszkvai és szt.-pétervari hírlapírók a lengyel hydrát látják újra születni a római curiaval kötött békében s előre látják az álruhába öltözött jezsuitakat megjelenni, kik hagyományos cselszövéseikkel fel fogjak dúlni a tartományok békességét. Sőt a Rus egész nyíltan kijelenti, hogy a nyugoti, az az a lengyel tartományok valódi politikája szerént szükségtelen ott a kath. püspökség, s hogy a kath. klérusnak épen olyan helyzetének kell lenni mint egyéb dissidens pópáknak; azaz teljesen ignoráltassanak s ne legyen joguk egyházi ruhát viselniök. A hol az általános közvélemény ilyen tünetekben nyilatkozik, ott a kormánynak bizony kényes helyzete *.) Hogy mily tárgyilagossággal s mennyire elfogulatlanul bírálja az orthod. lutherizmus a protestáns-egylet működését, mutatja Dr. Luthárdt lipcsei egyet, theol. tanár lapja az »Alig. Ev. Luth. K. Zeitung* melynek mult évi folyamában olvassuk : »Der Protestantenverein hat bekanntlich ein weites Herz für alles, was nicht lcirclil. Christen thum ist. Die protestanten-vereinliche Theologie muss sich gegenüber dem kirchl. Christenthum mit ihrem Urtheil bankrott erklaren und gestehen, dass sic von demselben absolut kein Verstándniss hat!« (?)