Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-28 / 4. szám

következetlenségből a másikba nem — esik, hanem száguldva rohan. Azt tudjuk, mert tudatja, hogy ő lelkész, tehát a szeretet evangéliumának hirdetője ; mégis nyiltan vallja magáról, hogy a vulgust gyűlölte. És pedig »mindenha.® Ez a mindenha annyit tesz, hogy: eddig is, most is, ezután is. E szerént gyűlölte és gyűlöli a saját egyháza vulgusát is, mert a görömbei egyház is csak egyszerű köznépből — vulgusból áll, nem pedig szemen szedett lordmajorokból. Mégis e gyűlölt vulgus köréből nem valamely magasabb sphaerába, hanem ismét egy másik vulgus körébe vágyik, hogy ott ismét mint lelkész hirdesse a szeretet vallását annak a vulgusnak, melyet ismét gyűlölni fog, mert hiszen a vulgust mindenha gyűlölte. Látni való, hogy midőn „Gedeon e kürttel kürtöle, nem az Urnák lelke öltöztette vala fel őtet.® Erős felsülésem oka az, mert cikkiró egészen ellenkezőt bizonyít, mint a mit bizonyítani akart. O ugyanis azt akarta bebizonyítani, hogy a zsinati papválasztási törvényben ne bizzék egy lelkész sem, a ki valamely sovány ekklézsiában tengődik, mert ott, abban a siralmas melységben fog elhalni, ott fog eltemettetni. Hogy ezt akarta bizonyítani, kitetszik cikkének záradékából is, hol igy szól: ,a zsinati törvények sem képesek nekünk szegény gregarius papoknak csak egy sonkával nagyobb állomást sem biztosítani. Az uj világ is csak olyan lesz, mint a régi.® (a volt kimaradt.) S ez állítását mivel bizonyítja? Talán azzal, hogy elbeszél egy papválasztási aktust, melyben a tegnap sült káplán, az „intricus esperes* leendő veje választatott meg ? Nem. Hanem említ egyszerre két valasztási esetet, melyek mindegyikében oly lelkészek választattak meg, kik mar az előtt is rendes állomással birtak. S így épen ellenkezőt bizonyít, mint a mit bizonyítani szándékában volt, sőt akarata ellenére s talán tudtán kívül erősen megdicsérte a zsin. törvényt, melynek fő elve és intentiója az, hogy az érdemesült rendes lelkészek promóvealtassanak, mert íme már két lelkésznek biztosított ez a törvény legalább egy sonkával nagyobb állomást. Vagy talán a gregarius szóra kívánná cikkiró fektetni a súlyt, s a világgal azt elhitetni, hogy a zsinati törvény közpapnak nem, hanem csak azoknak nyit uj világot, kik az e. megyei, vagy kerületi hivatalok lajtorjájára már felkapaszkodtak ? Meglehet. De vajon ezen gyanújának vagy aggodalmának jogosultságát a törvény részrehajlásából, vagy egyéb tökéletlenségéből mutatja-é ki? Nem. Hanem azt mondja, hogy a maszlagiak azért választották meg a collegát, mert előre titkon fizetés leengedést ígért. Ez nem érv a zsinati törvény ellen. Jellemtelen emberek mindenkor voltak, vágynák, lesznek is, kiket semmiféle törvény, még a zsinati törvény sem képes a föld sziliéről letörölni. Hanem font a számukra egy igen kemény ostort a 213-dik §-ban. Ez az ostor épen ugy van szabva a tisztelendő, mint a nagytiszteletű hátakra és nyakak közé. Micsoda bolond pap volna az, a ki tudván, hogy ez ostor most már csakugyan meg van fonva zsinati és királyi kezekkel, még sem féltené a bőrét, hanem vakon berontana a tilosba, s ez által a mostani kenyerét is I—3 évig elvesztené — azért a reménylett egy sonkáért! Ez tehát nem argumentum, nem erősség a zsinati törvény ellen. Ez „nem az Urnák, hanem csak Gedeonnak fegyvere.® Ily fegyverrel a papválasztási törvénynek ártani nem lehet. Hanem argumentum a — cikkiró ellen. Én ugyanis azt gondolom, hogy az az emiitett választási história csupa fictió. Sem Maszlagon, se Tövisen nem történt papválasztás, hanem csupán a Gedeon ur fejében és íróasztalán. Következéskép a fi zetés-leengedés ígéret is csupa fictió. S ez aztán egy kissé szomorú dolog, mert gyanúsítás van benne. Még pedig alaptalan gyanúsítás. Mert előre felteszi tiszttársáról vagy tiszttársairól, hogy ily utakon fognak jutni jövedelmezőbb állomáshoz. Kétségkívül megérdemelné cikkiró, hogy itt a nyilványos" ság előtt tiszttársai nevében jól megszappanoztassék. De én azt nem teszem. Mert nem hihetem, hogy Komjáti urnák gyanúsítás legyen a kenyere. Csupán élcelni akart, hanem az éle — ez egyszer — csütörtököt mondott. Hogy a zsinati papválasztási törvény több tekintetben igen jó, azt a gyakorlat fogja bebizonyítani. Sőt azon főelvűl kitűzött szent céljánál fogva, hogy a csekélyebb jövedelmű, de érdemes lelkészek méltánylásban részesüljenek: nem csak jó e törvény, hanem valósagos áldás, mert altala sokan fognak a siralmas mélységből kiemelkedni. De, hogy van e törvénynek egy nagy — tévedése is, azt is a gyakorlat fogja bebizonyítani. Ez a tévedés: a lelkészek minősítése. Csaknem lehetetlenség az, hogy ez a minősítés igazságosan keresztül vitessék. Mivel pedig mulhatlanul keresztül fog vitetni, mert a törvény rendeli: félni lehet, hogy az eddigi szeretet és összetartás helyett meg fogja teremteni a lelkészek között a szeretetlenséget. Talán az irigységet és visszavonást is. Ez lenne aztán az — „uj világ®, az ódium világa, mely ha bekövetkeznék, nem hogy áldás lenne e törvény, hanem jobb lett inkább soha nem születnie ! E végtelen kényes és nehéz probléma megoldása vár immár az egyházmegyékre. Mi sem volna azért kívánatosabb, mint az e. megyei gyűlések idejéig itt a sajtóban megvitatni, élőről is, hátulról is, színéről is, viszszájáról is jól megforgatni ezt az újdonatúj hábitust, hogy mikorra a zöld asztalokra kerül, ismerve legyen még a legtitkosabb ránca is. Mert nincs nagyobb baj valamely ügy tárgyalásánál, mint a tájékozatlanság, megteremvén az mindenkor a maga fanyar gyümölcsét, a — baklövést. Vitatkozzunk tehát. A ki legbölcsebben szól a dologhoz, azt minden szabadkozása dacára is betesszük az első osztalyba. A ki pedig nem annyira a közügy, mint inkább a sajat érdekében szólal fel, megkenegetve beszédét a propria laus hires szagú parfümjével: annak egyhangúlag megszavazzuk — Görömbét. Mig hát találkoznánk, kedves Gedeon, »az Ur veled, erős férfiú® ! Csepeli Pál, ref. leik.