Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-01-28 / 4. szám
BELFÖLD. Egyházi ügyek az országgyűlésen jan. 20 — 22. (B. M.) Midőn lapunk múlt számában az Uj Magyar Sión insinuatiói ellen felszólaltam, tudatában voltam annak, hogy víz ellenében úszom : a reánk protestánsokra nézve kedvezőtlen közhangulattal állok szemben. Mert mi tagadás, az utóbbi idők jelenségei ugy irodalmi, mint politikai téren az eszmék hátrafelé irányulásának oly hatalmas áramlatát mutatták már, hogy az U. M. S. piszkolódásai meg sem leptek ; az sem ejtett amulatba, hogy amit egy Ghiczy Kálmán sem az igazsággal, sem a méltányossággal egyezőnek nem talált, ma kérdésbe sem vehető szent igazság gyanánt árultatik. Mikor Klio megfordítva ecsetét, bűnös pártosokként kezdi feltűntetni azokat, kiket századok óta mint a nemzeti nagy eszmék előharcosait dicsőítettünk, semmi csodálni való nincs abban sem, ha Themis mérlegén könnyűnek találtatik ma, a mi nem rég még az igazság súlyával esett a serpenyőbe. A közhangulat ily elfajulása közepett jött Tiszának hatalmas »Ouos ego( < -ja, mely zármondatában lényegileg teljesen ugyanazokat mondja, a miket állítottam lapom mult évi 48-ik számában, s a miket az U. M. S. annyira szívére vett Tiszánál a támadást csakhamar békítő bekanyarodas váltotta fel ; mert „motos praestat componere fluctus«. Nagy beszéde egyébként sokkal epochálisabb jelentőségű azon általános nagy szolgálatnál fogva, melyet a liberális eszmék tekintélyének helyreállítására nézve tett, mint a milyen a fennforgó ügyek kifejtésére nézve Ezeket nemcsak hogy elébbre nem vitte, hanem voltaképen meg sem mozgatta, vagy inkább nem engedte, hogy megmozdittassanak. Ha van valakinek oka Tisza állami szempontból nagyszabásúnak mondható beszédével nem rokonszenvezni, az a protestáns egyház lenne. Ennek nem igen szolgálhat vigasztalására, ha a statusquo, mely reá nézve 1 nem egyéb, mint a regnum marianumból átörökölt nyomorúság, még jó soká érintetlen marad. Arról, hogy az 1848. XX. t. c. életbeléptettessék, jól tudjuk, hogy az állam mai pénzviszonyai mellett szó sem lehet. De az már mégis absurdum, hogy az újonnan inaugurált alkotmányos kormány egyebet sem tudott a protestáns egyházi ügyön változtatni, mint, hogy az állam részére végzendőkkel a papságot annyira megterhelte, hogy a pap ma méltán állami hivatalnoknak mondható, a nélkül hogy hivatala eíllami beneficiummal járna. De T isza jól ismeri hitsorsosait, tudja, hogy a magyar ember szép szóra az ingét is odaadja; nem okoskodott tehát sokat, hanem kimondta egyenesen, hogy a haza nyugalmáért a protestánsoktól áldozathozatalt vár. Hogy nem csalatkozott, megmutatta az, hogy beszédét minden felekezetbeliek egyforma lelkesedéssel fogadták. * Napirenden voltak a katholikus kérvények. Több mint harminc község, kerület, egyesület nyújtott be kérvényt, mely a polgári házasság behozatala, a katholikus alapok allami kezelése stb. ellen tiltakozik s az ily értelemben alkotandó törvények mellőzését kérik. Berzeviczy Albert előadó terjesztette elő a bizottság határozati javaslatát, melynek értelmében a kérvények részint a ház különböző szakbizottságainak, részint a miniszterelnök utján a kormánynak lennének kiadandók. Janosy János (kath. pap) hosszabb és a ház által nagyon türelmetlenül hallgatott beszédben indokolja a kérvényeket; különben elfogadja a kérvényi bizottság véleményét. Utana Göndöcs Benedek szólt, kijelentve, hogy ő nincs megelégedve a bizottság javaslatával, melylyel szemben határozati javaslatot nyújt be. E szerint kívánja, hogy utasíttassák a kormány oly törvényjavaslat benyújtására, mely a vegyes vallású házasfelek előleges megegyezésére bízza, mely vallásban akarják nevelni gyermekeiket. Beszéde több helyütt zajos derültséget, majd ismét élénk ellenmondást keltett. Göndöcs után Tisza Kálmán miniszterelnök szól. Elhiszi az előtte szólónak, hogy nincs szándéka a felekezetek közé üszköt vetni; de figyelmezteti arra, hogy azon gyermeknek, a ki tűzzel játszik, szintén nincs szandéka apja házát felgyújtani. Elismeri azt is, hogy bizonyos kérvények, ha a minisztériumnak tanulmányozás végett kiadatnak, azok a hosszas tanulmányozás közben feledésbe mennek. Arról is biztosítja a képviselőt, hogy minden oly kérvény, vagy indítvány, mely a régi reverzálisokat akarná viszszaállitani, folytonos tanulmányozás sorsában fog részesülni. (Csanady Sándor Közbeszól: Ebben igazsága van !) A képviselő ur felhozta a polgári házasság kérdését is. Szóló tudja, hogy Magyarországon igen sokfelé és nemcsak egy felekezet tagjai ellenszenvvel viseltetnek a polgári házasság eszméje iránt általánosságban ép ugy, mint azon alakban, melyben az a háznak benyújtott törvényjavaslatban foglaltatik. — De a polgári házasság behozatalában akár az egyik, akár a másik hitfelekezeten ejtett sérelmet látni nem lehet. Hiszen államok, melyek majdnem kizárólag kath. lakossággal birnak, évtizedek óta behozták a polgári házasságot és az még csak az elválás kérdését sem érinti, mert tudjuk, hogy a francia polgári-házassági törvény még jobban megnehezíti az elválást, mint a katholikus egyházi törvény. (Pázmandy Dénes közbeszól: Nem all! A konkordátum!) Határozottan áll! És ott, hol majdnem száz év óta be van hozva a polgári házasság ; a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy a polg. házasság megkötését ne kövesse az egyházi házasság megkötése is. Nem következése tehát a polgári házasság behozatalának, hogy ez által a vallásos buzgalomnak csökkennie kellene. A másik, a mi felhozatott, az alapok és alapítványok kérdése. Azt kell hinni a kérvényekből és Janosy felszólalásából, mintha azon aggodalom léteznék, hogy a magyar törvénykozás azon alapokat, melyek jogilag hatarozottan és tisztán egy felekezetet illetnek, elvenni, rendeitetésök céljától elforditani akarná. De eddig legalább még a magyar törvényhozás ezen félelemre okot nem adott. És maga azon körülmény, mely sérelmesnek tüntettetik föl, hogy a magyar törvényhozás, miután bizonyos alapok jogi természetére nézve különböző nézetek voltak, küldöttséget választott
