Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-26 / 34. szám

A bécsi kormány, ámbár a Habsburg házat, spanyol öröklési háborúiban, főleg a protestáns Anglia, Holland, s a porosz király segítették, folyvást ellenséges indulattal viseltettek a magyar evangélikusok ellen, s e gyűlöletet a magyar kath. főpapság, és urak nemcsak szavakban, de, mint fönntebb mondók, tettekben is megmutatták. A vallásügyi comissiónak, mely mielőtt teendői a consiliumra ruháztattak, elnöke gróf Kohári István országbíró, Hontmegye örökös főispánja, Tökölinek rabja, Rákóczinak proscribáltja vala, ki tehát az evangélikusok elleni gyűlöletéből legkevésbbé sem csinált titkot, bár mennyire ügyekezett is őt ellenséges szándokában Rádai Pál, Rákóci volt kancelléra ellensúlyozni. Már azon körülmény, hogy 1733-ban Anna, orosz császárné, a vallásukban háborgatott magyar-szerbek, I. Frigyes Vilmos porosz király a nyomorgatott magyar protestánsok mellett magukat közben veték, jellemző a helyzetre. Ezek azonban az evangélikusok általános históriájához tartozván, mint különösségeket kiemeljük, hogy 1720—23-ig a bécsi Károly templom építésére Hontmegyében adót szedtek, hogy 1735-ben a prot. dán kormány Magyarországon 15 kézművest kerestetvén, a consilium a kinálkozó alkalmat csakis az akatholikus eretnekségben tévelygőknek ajánlotta, hogy I. Frigyes Vilmos porosz király, hazánkban is, mint Európa szerte, szálas legényeket kerestetvén, ezeknek az országból útlevél nélkül kivezetését 1736-ban megtiltotta; de az orosznak 1737-ben, Magyarországban 500 kuruc toborzását megengedte. 1733. aug. 12-ikén adta ki a pozsonyi consilium, az apostaták, t. i. azon protestánsok ellen, kiknek katholi kusokká kellene lenni, kinyomozása iránti rendeletét. Mennyi önkénynek, családi viszálynak, üldöztetési keservnek lőn ezen kormányrendelet forrása! A Mortara eset az ötvenes években, midőn t. i. a pápa egy zsidó apától fiát elvétetven, keresztyén vallásban nevelteié : mily zajt ütött ez Európaszerte! A mult században az ily gyermekrablások, miként a török általiak az előző századokban, a napi esetek közé tartoztak. Egerben a Foglár-, Veszprémben a Dávid-intézet, nemcsak árva, de többnyire evang. gyermekeknek katholikusokká, de mégis magyarokká nevelésére alapíttatott. A megyei jegyzőkönyvek telvék a tiszti ügyésznek ily apostaták elleni vádjaival, a vegyes házasságoknál, s ezekből származott kérdéseknél tamadt kérdésekkel. A ki meggyőződésétől s benső hitétől, a kényszeritett kath. vallásra nem akart áttérni, évekig tartó, megrögzött gonosztevők közt szenvedett, börtönre ítéltetett a megyei törvényszék által. A consilium, fönntebbi rendeletét évenként megújította, s évenként jelentést kívánt a megbüntetett apostatákról. A kir. helytartótanács 1747-ben a prot. papokat a kath. papság felügyelete alá rendelte. 1748-ban Hruskovic Sámuel, besztercebányai lelkész, superintendensi hivatalából, a consilium által elmozdittatott, mert Nógrád- és Hontmegyékben az alattas ekklákat a consilium engedélye nélkül visitálta. Kis-Hontban, két gymnázium terjeszté a sötét időkben a világosságot: az osggáni evang. 1739-ben 71, sa rimaszombati ref. latin iskola 13 togatus és 18 nem togatus tanulóval. A tanulókat, csak a közel vidékből engedtetett iskolába fogadni; távol vidékieket befogadni felsőbbileg tiltva volt. 1761-ben, Rimaszombatban s vidékén összeírták hivatalból a katholikusokat, s találtak 297-et. Ezek számára tehát a kir. kincstár templomot építtetett, minthogy Kis-Hontban, Szuhán kivül nem volt kath. templom. A kath. papság panasza évenként megujult a megyén a prot. papok ellen, hogy a kath. parochiabeliek az evangélikusokhoz eljárnak, s vallásos functiót végeznek. Ezek sem maradtak adósok. Az örökös súrlódás, a gyöngébb, a legyőzött protestánsoknak az uralkodó kathol. clerus általi elnyomatása volt egyik oka, a vallásreform által szépen megindult nemzeti cultura hanyatlásának. XI. Gróf Battyányi József érsekkardinál egyliázvisitatiója Hontmegyében 1779-ben. Ezen canonica visitatió eredményét, melyet részben maga az érsek-kardinál, részben a megyei főesperes, a helybeli földesuraság vagy annak képviselője, s a járási szolgabíró s eskiitt, és több tekintélyes férfiak jelenlétében teljesített, az érsek-kardinál, a megyének az akkori íölosztás szerint három : alsó, felső és középső alesperességhez képest három szépen bekötött s irott 2—2000 ívlapot tartalmazó könyvben küldé meg 1783-ban. (Akkor volt a három alesperességben 44, most az öt alesperességben van 60 kath. anyaegyház.) Az egyház vizsgálat következő §§ okat foglalja magában. 1. A templom (ekklézsia) fekvése, helyisége. Leíratik a falu, város széle, hossza ; a templom, a községnek melyik részében, közepén, vagy kivül épült, meredek vagy könnyű, menedékes helyen. A régi templomok, többnyire dombon épültek, s kőfalkeritéssel; a kőfalon belül volt a temető. 2. A templom kül- s belalkata. 1720-tól 1779-ig az anyas leányegyházakban 36 templom épült. A régiebbek közül csak a füzesgyarmatiról van följegyezve, hogy 1423-ban, a f.-szemerédiről, hogy 1485-ben, és a bakabányairól, hogy 1506-ban épült; ez utóbbinál, hogy: Margaréta virgo aedificavit. A rómán s góth stilról a visitatiónak nincs tudomása ; mert neki, a mi régi, mind góth. 3. A templom belső fölszerelése. 4. A templom jövedelme s javadalma. 5. A temető. 1778-ban, kormány rendeleténél fogva, a temetkezés a templom kerítésén belül megtiltatott, s alkalmas temető, helyiségnek a falukon kivül kijelölésére a hatóságok utasíttattak. 6. Vallásos társulatok, confraternitates. 7. Az istenitisztelet. 8. A szentségek kiszolgáltatása. 9. Temetési szertatás. IO. A lelkész s hatásköre. A leirás kiterjeszkedik a lelkész személy- s életrajzára. Már ekkor nem holmi fráterek, licentiatusok, mint a mult században, hanem mind tudományosan művelt papok álltak a hívek élén. A jó viszony, mely a lelkész s hívei közt uralkodik, mindenütt dicsérettel említtetik. Végül ily megjegyzések olvashatók : a lelkész nem visel parókát, saját haja van, nem dohányzik, a maga mulatságára, vadászgatásra, egy puskája van ; a másik nemmel, cum sexu sequiore, szükség esetén kivül egy kocsin nem jár, együtt sem sétál, nehogy ebből botrány keletkezzék. 11. A parochia könyvtára. 12. A lelkész jövedelme, nagyon változatos a 140 frtos szegény fárátol az ezer forintos selmeci, drégelyi, kemenczei plébániákig. E jövedelmek mai időben azzal, hogy az ember több jobbágytelket szerzett össze, melyek birtokosai elébb külön adóztak, vagy már hitfelekezetiek kezére kerültek, némileg csökkentek. 13. Leányegyházak. 14. Káplánságok. 15. A lelkész családja és cselédjei. A pap néhol szülőit, testvéreit tartja a parochián. Leíratik a cseléd személye, pl. hogy a szakácsné 18 éves, szép vagy nem dísztelen formájú ; a szolgáló paraszt kinézésű, a kocsis stb. 16. Az ekla szolgái: az iskolamester, orgonista, egyházfi, sirásó. 17. Földesurak, patronusok. 18. A parochia népe : magyar, német, tót. Csalón, Kormosón, hol a papon, mesteren kivül alig volt kath. ember, azt mondja, hogy ámbár a nép nagyobb része ágostai vallású, a templomban szorgalmasan eljár, a papnak engedelmes, de a meckát nem örömest fizeti, nagy hátralékban van. A