Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-28 / 4. szám

törvényhozásunk azt, mint gondos ápolást igénylő szülöttjét, világ hallatára helyezé védszárnyai alá, bizá, mintegy becsületére! Ez ügy képezi tehát jelen tanácskozásainknak egyik főtárgyát. De lehetetlen, hogy röviden ne jelezzem még azon másik, szellemi tekintetben nem kevésbbé fontos, és bizonyára nem csekélyebb erő megfeszítésére méltó kérdést is, melyet zsinatunk szintúgy kiválólag az egyetemes convent kezeire bízott, kimodván a tanügyre nézve, miszerint különben is a convent leendvén jövőben egyházunk jogainak őre és védelmezője, egyszersmind kötelezve is lészen egyházkerületeinkkeli folytonos érintkezése mellett, minden összes tanügyünk vezetése és összhangzatos fejlesztése érdekében szükségesnek mutatkozó intézkedéseket az egyetemes tanügyi bizottság segélyével megtenni, a minthogy részben e terhes feladat könnyebben történhető megoldása tekintetéből készité el zsinatunk a köznevelés és közoktatásról szóló minden tekintetben jóra törekvő igyekezete s áldozatkészsége felől tanúskodó törvényeit, azokat egyszersmind, mint alkotmányos szervezetünktől el nem választható s annak kiegészítő részét az egészszel együtt s egyetemesen bocsátván m. 1881-ik év nov. 24-én legfelsőbb megerősítés alá. Miután azonban a vallás- és közoktatási miniszter ur ő extiája legfelsőbb helyről nyert utasítására hivatkozva 1882-iki auguszt 7-ikén kelt levelében arra szólított fel bennünket, hogy jelzett tanügyi törvényeinket azon oknál fogva, mivel a gymnasiami és reáliskolai oktatásról szóló törvények jelenleg épen az országos törvényhozás tanácskozási szőnyegén feküdtek, későbben és külön terjesszük majd fel ő felsége elibe, a zsinat addig is, mig ez esetleg későbben még szükségesnek látszanék, mint magunkra nézve minden körülmények között érvényeseket és kötelezőket, további intézkedés végett, ide ezen conventhez rendelte áttétetni, nem késvén maga részéről óvás alakjában adni kifejezést azon alaptörvényeinken nyugvó jogainkhoz való szoros ragaszkodásának, mely szerént a magyarhoni reform. egyház, tanügyeire nézve, az általa eddig is kétségbe nem vont törvényszabta korlátok között, egészen szabadon rendelkezhet s fog ezentúl is saját kebelében mindig rendelkezni: s miután tehát — mint ez tudva van — országos törvényhozásunk csakugyan foglalkozik is már e tárgygyal, lehet reményleni, hogy, mint ezt egy némelyekre nézve eddig is már tette, innen tul is figyelmére méltatandja conventünknek netaláni ez alkalommal is nyilvánítandó észrevételeit, illetőleg törvények engedte jogos kivánatait, meglehetvén róla győződve, hogy mindazokra nézve, melyeket szeretett hazánkban a közművelődés és tudományok terjesztése, az erkölcsiség nemesbítése s növelése, valamint nemzetiségünk mindinkábbi megszilárdítása tekintetéből tenni szándékozik, hitfelekezetünknél ezen tul sem fog buzgóbb s hívebb szövetségesekre találni. E két méltán előtérbe állitható tárgyon kívül a főt. egyházkerületek s több egyesek is, számos ügyeket terjesztének fel ide elintézés végett, de ezek előterjesztésével, nem kívánom még ez alkalommal fárasztani a mélyen tisztelt convent tagjait amennyiben ezekre nézve, ugy hiszem, ez alkalommal is az eddigi eljárást méltóztatnak majd elrendelni, s minden bejött és még folyvást érkező tárgyakat egy bizottságnak adni ki, egybeállítás és véleményezés végett. Ezen előadások után, nem lenne más hátra, mint hogy tanácskozásainkat megkezdjük, melylyeknek megnyitása előtt azonban legyen szabad még egyszer kérhetnem ki a nm. és ft. e. convent kegyét. TARCA. Böngészet a >Prot. egyh. és isk. lap<-ból. uj világ." Soha még hírlapi cikkel ugy fel nem sültem, mint azzal, melyet a minap Komjáti Gedeon ur világnak eresztett ,Az uj világ* cim alatt. Nem azért, mert a hizlalt ludból, sonkából, töpörtyűs csuszából és felséges töltött káposztából álló lucullusi ebéd hatalmasan felingerelvén étvágyamat, mikor a saját ebédemhez leültem, véghetetlen mizerábilis képet vágtam a tál fenekén szerénykedő krumpli-leveshez. Nem is azért, mert az én tiszta logicához szokott orrom mindjárt a cikk elején kezdte magát fintorgatni a miatt, hogy a görömbei papság siralmas mélységnek neveztetik, s utána mindjárt — és pedig egy szál vendég fogadására — oly lakoma produkáltatik a siralmas mélységből, mely az olympusi magaslaton is megjárná, a nagy istenek tízenkettős tanácsában. Még azért sem, hogy cikkíró egyik