Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-28 / 4. szám

lasztásira nézve is, önállólag, egymástól egészen függetlenül intézkedtek, egyszersmind azon tárgyak s kérdések elintézhetése tekintetéből, melyeket vagy már magok egyházi törvényeink jeleltek ki egyenesen convent elébe tartozóknak, vagy az egyházkerületek utasittatak időközben ahhoz, mint jelenleg már egyházi alkotmányunkbabeleillesztett, meghatározott jogkörrel biró s intézkedő hatósághoz, conventi képviselőiket,, az előirott számban, három évre mindenütt véglegesen megválaszták, a miről is hivatalosan értesülvén, kötelességemet véltem teljesíteni, midőn a mélt. és főt, egyetemes conventet, törvényünk 59. §-a érteimében ide Budapestre, e jelen, több oldalról alkalmatosnak vélt s óhajtott időre egybehivni bátorkodtam. És ime, meggyőződésem szerént, ezekkel be lennének mindazon teendőim fejezve, melyeknek végrehajtását, zsinatunk, utolsó ülése jegyzőkönyvének 308. számú pontja szerént, egyenesen csekély személyemre méltóztatott ruházni, úgyannyira, hogy ha a reám bízottakat miként lett végrehajtásáróli jelentésem tétele után s e mellett mindinkább hanyatló testi s lelki erőm leverő érzetében sem válok e pillanatban még meg, hatvan hosszú évek óta folytatott egyházi hivatalos pályámtól, arra egy részről legközelebbről létre jött egyházi abbeli törvényünk arányábani hódoló tisztelet kötelez, mely az egyetemes convent elnökségével, a hivatali korára nézve legidősebb püspököt és főgondnokot bízza meg, — másrészről pedig, elnöktársam jóakaratú támogatására is biztosan számítva, azon remény s bizalom, hogy egyetemes egyházunk mélyen tisztelt képviselői ez alkalommal sem vonják meg tőlem, mind ez ideig reám árasztani méltóztatott kegyességüket s kíméletes elnézésöket. Melyek legyenek immár jelen egyházunk életében kétségtelenül egy uj korszakot beavató, némileg talán ujabb, de mindenesetre csak egyházkerületeink autonómiájával összeférhető szervezetet igénylő a régieknél, eddig is már szélesebb és hatályosabb működési tért nyert, egyszersmind azonban nagyobb felelősségei is járandó conventünknek teendői, azt, valamint eljárásunk sorrendjét s módozatát is, maga a mélyen tisztelt convent bölcsesége fogja meghatározni, részemről csak előleges tájékozás legyen, mintegy zsinati tanácskozásaink utóhangjaként, némelyeket felemlítenem szabad. Azon érvek s döntő okok között, melyek zsinatunk létrejötténél főbb tényezőkként szerepeltek, tagadhatlanul ,.az országos reformált egyházi közalap" felállításának minden oldalról s egyhangúlag történt élénk sürgetését illeti meg az első hely; és méltán, mert a ki körülményeinket ismeri, és azokat elpalástolni nem akarja, az tagadni nem fogja, hogy ezen országos közalapnak további hiányában szegénységgel küzdő egyházaink az egyeseknek nálunk soha nem hiányzó, soha nem nélkülözött s máig is tapasztalható áldozatkészsége mellett is, sok helyen pusztulásnak fognak indulni, nem is említve azt, hogy eljött az ideje nagyon annak, miszerént végvalahára, megannyi számos nyomorral küzdő lelkészeink martyrságának lehetőleg véget szakítsunk, özvegyeiks árváikról gondoskodjunk! A minthogy e meggyőződéstől s érzettől áthatva igyekezett zsinatunk e cél mentől biztosabban s minél elébb lehető utólérhetése tekintetéből hozni meg azon törvényeket, illetőleg határozatokat, melyeknek végrehajtásával van első sorban conventünk megbízva s melyeknek sikere íelől, nem lehet azon reménylett esetben kétség, ha oly hévvel s meleg kebellel fogja egyetemes, ez idő szerént még kirekesztőleg saját erejére utalt egyházunk ez ügyet felkarolni, mint a minőt az, mentől virágzóbb létfeltételünknek egyik tényezőjeként, megérdemel, illetőleg tőlünk meg is követel! Igen, megkövetel, mert nem egy nemes felhevülés pillanatának volt e törvény rögtönzött szüleménye! tudta zsinatunk, hogy egyedül ennek hiányára utaltak, több mint két évtizedek előtt mindazok, kik az akkor már ez irányban megindult áramlatnak — az azon évekbőli hírlapjainkban máig is feltalálható ismételt nyilatkozataik szerint — gátot vetettek ! Egy régi füofoőben maradott tartozás lerovása is lebeo 00 gett tehát törvényhozóink szeme előtt! és ha vissza emlékezünk mindazokra, melyek ez ügyre nézve jeleseink által közelebbről a maga helyén s azonnali nem megvetendő tényleges eredménynyel elmondattak, egy önként adott, királyi szentesítést nyert szó, egy szent igéret s komoly fogadás beváltása az, amiről gondoskodnunk kell, és pedig nem egyedül conventünknek, hanem az etemes magyar reformált egyháznak, melynek