Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-12 / 32. szám

suk, szoktassuk az olvasásra, törjük a jeget. De a köznép egyrésze olvas már politikai lapot is, olvashat tehát, minő a ^Vasárnap*, szivét nemesítő vallásos lapot is. Áldozzon már egyszer magyar köznépünk is könyvre, irodalomra, jótékony célokra, különösen a vagyonosabbak­tól ezt méltán elvárhatjuk. A magyar középrend áldoz mindenre, a magyar köznép semmire. Igazán és szépen ir erről az »Egyetértés® minapi számában egy szellemes tárcaírónk ekképen: , A magyar középrend az, mely csak­nem egymaga viseli költségeit a nemzet-föntartás nagy céljának. Ez adakozik a Sz. István, Arany, Petőfi, Szé­chenyi, Deák, Eötvös emlékszobrára; ez emelt fényes palotát a hazai tudománynak; ez lelkesedik a csángók betelepítéséért; ez ion koszorút elhalt nagyjaink sírjára; ebből az osztályból kerül ki azok száma, kik szükségét érzik az irodalmi tápláléknak de széltében gyara­podik a paraszt. Ez is öröm nekem, de nem egész. Szerzi egyre-másra a vagyont, de eszményei nincsenek. Nem éri föl azt lelkével, hogy mi az: nemzet, mi az: haza?* Ajánljuk a »Vasárnap *-ot ker. magyar népünk párt­fogásába. A lap egész évi ára 2 frt, mely Felsőbányára a szerk. kiadóhoz küldendő. Endreffy János. BELFÖLD Helyreigazítás. Tisztelt barátom ! A középiskolai törvény végre­hajtásáról szóló cikkemre néhány megjegyzést tettél, ör­vendek, hogy nagyban és egészben helyesled nézetei­met, a mi pedig a cikk erős pártszinezetének kifogáso­lását illeti, ám legyen : dixisti et salvavisti animam. Ha­nem azt sajnálom, hogy lapod 31. számának jegy­gyei aláirt vezércikkét szó nélkül tetted közzé, mert ab­ban egy sajnos és rám nézve sérelmes félreértés foglal­tatik. A cikkiró azt mondja, hogy én a domestikára nézve felizgatom és félrevezetem a közhangulatot. Na­gyon távol áll tőlem ellenezni a domestika létrejövete­lét, sőt óhajtom, szükségesnek tartom ; csak azt mondám minapi cikkemben, hogy a szigorú vagyoni körülmények közt nem csekély akadályokba fog ütközni; hanem igenis hangsúlyoztam azt, hogy kivihetlennek tartom még egy második domestika létrehozását, egy oly ala­pot t. i., melyből az uj törvény követelménye szerint lehetne ellátni középiskoláinkat. Egyedül erre vonatkoz­tak azon szavaim, hogy de strigis quae non sunt^ nulla quaestio fiat. Mocsáry Lajos. Reform, lelkészi értekezlet Kápolnás-Nyéken. A vértesaljai ref. egyházmegye lelkeszi kara a ta­vaszi közgyűlésre többünk részéről beadott indítvány folytán esperes ur felhívására értekezletre gyűlt össze f. hó 7-én Kápolnás-Nyéken. Koncz Imre esperes ur családi körülmények miatt a megjelenésben, mindnyájunk saj­nálatára, gátolve lévén, Rácz János nyéki lelkész és ta­nácsbíró ur nyitotta meg az értekezletet, mely a végett ült össze, hogy a lelkészi értekezletek állandó életbelép­tetése ügyében tanácskozzék. De ennél is fontosabb s égetőbb kérdés volt ránk nézve ez alkalommal a közalap kérdése. E nagy fon­tosságú ügyben a kartársak mindenike megtette saját gyülekezetében az életbeléptetésre vonatkozólag az első szükséges lépéseket, sőt néhányan már is azon szeren­csés helyzetben vannak, hogy a rovatos iveket minden nagyobb akadály nélkül kitöltve, nemsokára az egyház megyére is fölterjeszthetik. De fájdalom, a kartársak legnagyabb része minden himezés-hámozás nélkül egy­hangúlag ugy nyilatkozott, hogy keresztülvitele nem­csak hogy a legnagyobb ellenkezésre talál, de sőt, le­győzhetlennek látszó akadályokba ütközik. Néhol a hí­vek az aláírást és fizetést egyenesen megtagadják, saját szegénységökre s egyházuk nyomorúságára utalva, ez »uj adó« behozatala és kivetése ellen határozottan pro­testálnak, a presbyteriumok ennek folytán ingadoznak, tagjai lemondást emlegetnek. Sőt egyik gyülekezetünk­ben a presbyterium tényleg le is mondott. >Nem fo­gadjuk el, nem fizetünk!* ez a szomorú és megdöbbentő jelszó. Fájdalommal hallottuk egymástól e leverő s többé­kevésbbé egybehangzó relátiókat. Ám azért pillanatra sem veszitők el erélyünket s bátorságunkat. Hiszen mind e nehézséget előre lehetett látni, nagyon nem lephet meg senkit, ki a falusi népet és annak viszonyait közelebbről ismeri, tehát nem szabad tőle megijedni. Rajtunk lelkészeken fordul meg ez életbevágó kérdés szerencsés megoldása : ha mi is meghátrálunk, a köz­alap ügye elbukott. Ennek pedig nem szabad megtörténni. »Meg kell lenni, mert mi nem tágítunk /* ez a visszhang részünkről a ,nem fogadjuk el* jelszóra. A törvény tör­vény, azt keresztül kell vinni, ha tüzzel-vassal nem is, de mégis fortiter in re, s vaviter in modo. Lelkészi értekezletünk abban állapodott meg, hogy ez ügyet nem szabad nagyon élire állítani, s azon esetben, ha a hívek az aláírást megtagadják, a presby­terium s esetleg maga a lelkész által eszközlendő kive­tésnél a lehető legszerényebb mértéket kell alkalmazni, a helyi viszonyokhoz képest a presbyterium belátása sze­rint a szegényebb sorsuakat s esetleg a lakó zselléreket még a 20-kros fizetés alól is föl kell menteni, hogy a szegényes néposztály ellenszenve ez s uj adó* ellen ez­által is némileg c-illapuljon. A mi gyülekezeteinkben 50 kron túl alig lehet terjeszkedni. Elégedjünk meg egyelőre a soványabb eredménynyel is. A pusztákon lévő hitsorsosok összeírása költséggel járván, fölmerült a kérdés, hogy e költséget kí viselje : az illető egyház-e vagy a közalap? s miután ez esetben az eljárási költség aligha el nem nyeli a közalapra aláirt kis Összegeket, vájjon érdemes-e a pusztákon levő cselédséget is meg­keresni ? (A gazdatiszt urak ugyanis egyenesen megta­gadták ez ügyben a közreműködést.) Az értekezlet e kérdés mikénti eldöntését is a: illető lelkész belátására bizza, mint aki a körülményekhez képest legjobban meg­ítélheti, hogy mit tegyen, vagy ne' tegyen; azonban hangsúlyozza, hogy a törvény szelleme és rendelete le­hetőleg szem előtt tartassék ugy itt, mint általában a közalap életbeléptetése procesusának minden mozzanatánál. Sok egyéb aprólékosnak látszó, mind a mellett a közalap ügyének sikeres megoldására szintén jelentékeny befolyással biró kérdéseket vitattunk még meg a fenn tebbieken kivül, minek folytán egymástól mintegy uj erőt nyerve, abban a reményben élünk, hogyha még annyi nehézséggel küzdve is, a közalap ügyét egyháza­inkban mindenütt diadalra segithessiik. Ezután kisebb fontosságú ügyek megbeszélésére tértünk át. Igy a többek közt kívánatosnak jeleztük, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom