Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-07 / 1. szám

létrejött egyházrendezet körén belől figyelmünket az egyházi intézmény végcéljára, a vallás lényegét közvetlenebbül érdeklő lelki érdekek mozgásba hozatalára fordítsuk. Oda kell és fogunk most már kétségtelenül hatni, hogy a szabadság légkörében gyorsabban lüktető társadalmi erők, valláserkölcsi eszmék által szabályoztatva, az egyház és haza javára értékesíttessenek, és mind inkább arra szolgáljanak, hogy isten országa államban úgy mint egyházban, valósulásához mind j közelebb jusson. Azonban ezekről, mint a jövendőt illető dolgokról, alább majd bővebben szólunk. Most vessünk elébb egy futó pillantást a letűnt évben történtek által befejezést nyert sok évi küzdelmes mozgalmakra. Állapítsuk meg a múlttal való számadásunk mérlegét, hogy ennek alapján később a jövendőre szóló előirányzatot annál biztosabban elkészíthessük. A mondott küzdelmek kezdete lapom megindultával csaknem egy időre esik. Mikor lapom először megjelent, a nemzet politikai életére nehezedett idegen kormányzás az egyházi életet is teljesen megzsibbasztotta volt. Haynau rendelete, mely az egyházi közegeket az autonom működéstől eltiltotta, a közigazgatást alapjában megingatta, jó részben megsemmisítette volt. Az ekkép tehetetlenné vált egyház, kénytelen volt szemlátomást való pusztulását türelemmel nézni, mig végre a hatalmi önkény nem állhatván meg valamilyes törvény nélkül, nyílt parancs utján hitte a magyar protestáns egyház ügyét rendezhetni. A nyílt parancs következése tudvalevőleg az egyházi közösség érzetének ujjáébredése, és oly hatalmas nyilatkozása volt, hogy a bécsi kormánynak kilenc havi zaklatás után utoljára is meg kellett hátrálnia. Az egyház visszahelyeztetett jogaiba és a tiz évi fejetlenség által feldúlt status quo ante-ba. Hogy ez mily zilált állapotba jutott volt, erre nézve érdekes adatot találunk lapunk 1860-ik évi folyamában a lelkes Eőri Sándortól, ki egy vizitáción tett tapasztalatait a 194-ik hasábon így irja le: „Egyik helyen nincsen presbyterium; mintha öregét, apraját a szentlélek kezüknél fogva ugy vezérelné, hogy elöljáróságra szükségük se legyen; vagy helyén volna az, hogy a gyülekezetek mellőzhetlen ügyei a lelkész hire, tudta nélkül korcsmán vagy egy octroyált bíró házánál intéztessenek : vagy mintha a lelkész is hivatva lenne azt mondani: l'état, c'est moi. Másutt nincsen jegyzőkönyv, s a határozatok föl sem jelöltetnek; mintha erkölcsi testületnek, öntudatosnak lenni s következetesen haladni nem is kellene. Itten a számvezetés1

olyan primitív, miszerint a legegyszerűbb rovástól csak abban különbözik, hogy betűvel van irva; mintha arra, hogy tartozások követelések évről évre evidentiában tartassanak, s lassanként a nagy harang gondjaira ne bizattassanak, szükség nem is lenne. Ottan alapítványok, hagyományok elköltetnek tőkéstől rendesen ; mintha veszedelmes dolog volna az egyházi élet magasabb virágoztatására, biztosítására némi kis tartaléktőkét takargatni össze; vagy mintha privilégiumok volna az élőknek arra, hogy megrabolják az egyházat, s a holtaknak kegyeletes filléreivel takargassák saját lelketlenségüket Itten a püspöki vizitációról szóló jegyzőkönyvön tollat próbálnak ; másutt meg tán kalácsot sütöttek rajta, vagy hová is tették stb. stb." Ilyen volt az egyháznak arculata országszerte : bomlásnak indulva minden fent és alant és a mi a bajt, vészt jóslólag növelte, még az volt, hogy az evangelicus egyháznak nagy részt patensszerüleg már-már berendezett nem magyar ajkú községei a hatalom aegise alatt az autonom egyház rendelkezése alól magokat továbbra is kivonhatták, sezaz egyetemes rendezést véghetetlenül nehezítette. A ref. egyházban ellenkezőleg a lezajlott mozgalom szülte visszahatás általánossága eleintén a hosszas nyomás alatt megernyedt egyházi életre szinte üdvös hatást gyakorolt. A pátens veszedelme a százados szakadozottságban élt egyházkerületeket összeterelte és kézzelfoghatóvá tette az együttműködés nagy előnyeinek áldását. Tétetett is kísérlet, hogy a veszély nyomása alatt rögtönzött egyesülés a konventi intézmény által állandósittassék, s erre elég ösztönül szolgálhatott a tapasztalat, hogy az evang. testvéregyház egyedül ez intézménynek köszönheté nem csak azt, hogy a bensejében dúlt fentérintett veszélyt rövid idő alatt szerencsésen leküzdhette, hanem még segélyező közalap létesítéséről is Sfondoskodhatott. o Azonban csakhamar kitűnt, hogy a konventet illetőleg a ref. egyházkerületek közt történelmi előzményekben gyökerező oly elvi ellentétek forognak fenn, melyeket csak úgy mellékesen elenyésztetni, és a konventre az egyház egyetemét kötelező törvényalkotó hatalmat ruházni lehetetj lenség. Ily körülmények között, a zsinattartás szüksége mind érezhetőbbé vált és midőn végre felhangzott Debrecenből a szó, hogy,,legyen zsinat", mindenki belátta, hogy az az egyetlen mód a szakadozottság ütötte sebek begyógyitására és arra, hogy a közel két millió református törvény által egyesittejvén, lehetővé váljék a keresztyén szent közösség elve szerint a szegénység miatt pusztuló egyházak nyomorán ugy segíteni, hogy vallás-