Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-07 / 1. szám

erkölcsi rendeltetésüknek azok is megfelelhessenek. A zsinat megtartatott és az azon hozott törvények a bezárult év vége felé szentesítést nyertek. Ezzel a hazai ref. egyházban az 1860-ban megkezdődött átalakulási folyamat befejezést nyert s ezentúl uj aera veszi kezdetét. Hogyan, mondják az ócsárlók, korszakalkotó volna az a mű, mely voltaképen nem egyéb, mint mindannak paragrafusokra szedése, a mi amúgy is már évek óta életbe volt léptetve. , En meg azt mondom : épen azért korszakalkotó az a mű, mert jobbára csak az életben J kipróbált és üdvöseknek bizonyult intézkedéseket iktatta törvénybe. L)e korszakalkotó különösen azért, mert e zsinattól fog datálódni az öt superintendentia egyesüléséből alakult közel kétmillió lelket számláló magyar ref. egyház létezése, és korszakalkoót azért is, mert a részeket egyesitvén, de nem egyformásitván, az erőt növelte a nélkül, hogy a cselekvési szabadságot csökkentette volna. Az evangelicus egyház is a kebelében, különösen a pátens ideje óta elébb nyilvánosan, később lappangva duló nemzetiségi kérdés végmegoldását kisérlette meg, az egyetemes egyházat kötelező oly határozatokat hozván, melyek értelmében ugy a superintendentiák, mint az esperességek feladata lesz egész szigorral őrködni, hogy a pánszlávizmus sem papi, sem tanítói hivatalban magát meg ne fészkelhesse, s az idegen ajkú egyházak hiveit államellenes eszmék terjesztésével meg ne ronthassa. A hazafiság sugalha e határozatok által az evang. egyház megmutatta, hogy kész az állam érdeke megrovására minden rendelkezésére álló eszközt felhasználni, s újból bebizonyította, hogy az egyházi autonomia távol attól, hogy a nemzeti élet fejlődésének útjában állana, inkább arra szolgál, hogy az államot nemzeti törekvéseiben szellemi befolyásával támogassa. Mindezek sokat igérő tények, melyek áldásos következményei elmaradhatlanok, különösen ha a mult tanulságain okulva s azokból ihletet merítve nem csak külsőleg, hanem lélekben is egyesülve megyünk a jövő elibe. E jövő áldásos fejíődhetéséhez az előföltételek ma már adva vannak. Meg van a nagy egyházközösség s el van rendelve az ennek kebelében létesítendő közalap előállítása. De huszonöt viszontagságos év érlelő ereje kellett hozzá, hogy idáig eljussunk. Pedig a superintendentiák egyesülésének és a domestica eszméjének fejlesztő és megtartó nagy horderejét ugy szellemi, mint anyagi tekintetben soha senki kétségbe nem vonta. Ez, ugy hiszem, elég világosan szóló mementó arra, hogy ma ismét, a mi teendőt a változott viszonyokhoz képest üdvösnek ismertünk fel, siessünk azt hirdetni, tekintet nélkül arra, hogy kivihetőnek vagy nem kivihetőnek mondja a jelenhez tapadt rövidlátóság, A mint fentebb érintettük, elvalahára ott vagyunk, hogy az egyház végcéljára, a vallásos hitélet fejlesztésére fordíthatjuk gondoskodásunk egész erejét. Erre nézve mindenek lelett kettő szükséges: egy az, hogy lelkészeink magasztos hivatásuk színvonalán álló képzettség mellett „Istennek minden jó cselekedetre tökéletesen fölkészittetett emberei" legyenek; másik, hogy az egyházközségek terjedelme egyes ember munkaerejével kellő arányban álló, és ne oly nagy legyen, mely a lelkipásztori közrehatást merőben lehetetleníti Az elsőnek szükséges volta, ugy hiszem, magától értetik: mert bármily határozottan hangsúlyozzuk is az egyetemes papság kiválóan protestáns elvét, tagadhatatlan mégis, hogy tényleg az egyház beléletének irányadója és központja a hivatal szerinti pap. Ha tehát komolyan azt akarjuk, hogy az egyház szent rendeltetésének megfelelő alakot öltsön, mindenekelőtt a lelkészek hivatásszerű képeztetésére oly intézetekről kell gondoskodni, melyekben a leendő pap alapos tlieologiai tudományosság mellett egyházi szellemben keresztyéni hegyes életre neveltessék. Szükséges, hogy a theologiai seminariumokban fősuly a gyakorlati keresztyén hitéletre fektettessék, hogy a növendék azokban a keresztyén kegyesség oly iskoláját találja, hol nemcsak ismerni, hanem gyakorolni is tanulja a szeretet vallásának felséges erényeit.*) Tapasztalati tény ugyan is, hogy mig a pap működése csupán arra szorítkozik, hogy prédikál, keresztel, esket és temet, továbbá anyakönyvet vezet, ebből a szükség szerint kivonatokat szolgáltat, és a statisztikai kimutatásokat kiirja, szóvei mindazon functiókat végzi, melyekért fizetik : csakis olyan hivatalnoknak tekintik, mint a jegyzőt, vagy akár az adószedőt. Az e fajta egyszeri pap, mikor a presbyterium beállított hozzá és kijelentette neki, hogy a község biz őt nem szereti, azt felelte: Nem is azért vagyok én itt, hogy magok engem szeressenek, hanem hogy a papi fizetést fölvegyem. E cynikus nyilatkozat, mely a papi állást *) Megjegyzendő, hogy az u. n. theologiai irány, sőt az egyházközösségi telekezet is, melyhez valaki tartozik, a keresztyéni kegyességre nézve egészen közömbös dolog. Mert ki tagadhatja, hogy a katholicus egyház számos szentjei, csodatevő doctrináiktól eltekintve, kegyes, istennek tetsző emberek voltak ; de istennek tetsző kegyes emberek voltak kétségkívül a lutheránus Spener és Franké, a kálvinista Oberlin és az egészen modern irányú unitáriusok C'hanning és Tuckermann is. B. M.