Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-07-08 / 27. szám
eqy magyar éneket se hagytak el, egyetlen egy idegent se vettek bé, hanem maradt a Cantionale az, a mi volt, folyvást csinosítva ujabb kiadások által. Ez az Ítélet nem tartozik az erdélyrészi reformátusokra, mert ők csakugyan elhagyták a magyar énekeket, nagy részben, sok idegent vettek fel (1836.), még a nemzet gyilkos »Gott erhaltet« is ! Bizonyosan azért állit ilyet B. úr, hogy a magyarságot kizárólag saját részükre vindikálja, melyet ki is mondott ellenem intézett »Nyilt levele* végén e lapok 1881. é. f. 2. sz. Igy tehát magától elesik azon állítása is B. úrnak, hogy (12. 1.) Dévainak, »mint egykori buzgó szerzetesnek fülében édesen csenghettek az ősi magyar énekek, melyek a kath. templomokban visszhangzanak a hírneves öreg Graduale megjelenéseig (Gyulafejérvár 1636.) a magyar protestánsok*) legnagyobb részt magyar Hogy mit énekelnek ? megmutattam már a XVI. százi gyűjteményekből, ugyanazért mert erre nem szólok, csak ismétlem múltkori mondásomat: a ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! Hasonlókép légből kapott azon állítás is: ,« mult században a magyar protestánsok már jelentékenyen eltávoztak az ó'si magyar énekektől* — hogyan? hiszen ugyanazon énekeskönyvet énekelték, a melyet a XVI. s XVII. százban, melyben vágynák a magyar reformátusok által szerzett igaz ősi magyar énekek ! Hogy a lutheránusok az , Uj zengedező mennyei kart« használták, melyben nagyobbrészt német énekek vágynák, az ránk reformátusokra épen semmi vádat nem háríthat, mert hiszen használták ők azt nemcsak 1746. óta (mint B. ur állítja), hanem 1696. óta, sőt már 1593-ban vettek be sok német éneket (lásd a Bártfa-i cantionale ismertetését tőlem, e lapok 1881. é. f. 33—35 sz és a Turcsányinak adott válaszomat 12. sz.), szálljon perbe vélök B. úr érette, s ne bántson minket. Hanem azt látom én, miszerint (a 14. 1. kifejezett mondásokból) abban a balvéleményben él B. úr, hogy az öreg Graduál dicsőségét csakugyan az képezte, hogy abban ősi magyar énekek voltak. A mi abban magyar ének volt, az rneg volt a Cantionaléban is, és pedig előbb meg volt ebben, mint abban. — A rituálék pedig isten tudja, mik voltak 1 Nincs azoknak se elejük, se végük, semmi rythmus, semmi metrum bennük, olyan recitativo valamik, lelketlen gajdolás az egész, az egyetlenegy »Kyrie pueroi-urn" az, melyből igen szép dallamot lehet kivenni, hanem hiszen mikor a Gradual elmúlt is, az azért benne volt a Cantionaléban, valamint, hogy ezelőtt is benne volt! Azt is mondja B. úr (14. 1.) hogy az 1778-iki Margitai István-féle gyűjtemény összeállítója igen közel járt a katholicismushoz. Szóltam már erről fenntebb, most csak annyit mondok, miszerint a szép húsvéti hymnust, pünkösdi dicséretek, t más régi énekek*, amik a XVII. százi pápista gyűjteményekben találhatók, hogy honnét valók legyenek, megmutattam már ! A Zsoltárokra nagyon haragszik B. úr s azt mondja (16. 1.) »a magyar nemzeti egyházi énekek fejlődésére kétség kivül legkártékonyabb hatással voltak a Sz. Molnár Albert által hazánkba átszármaztatott francia dallamu zsoltárok.* Nem tudnám miért? megfértek szépen egymás mellett a Cantionaléban, s a magyar ref. ember énekelte, — midőn megtanult — a magyar énekek mellett ezekre is, s énekli ma is nagy gyönyörűséggel, s *) Félreértés tekintetéből megjegyzem itt, hogy B. ur maga megmondja 5. 1., hogy a prot. nev nlatt első sorban a magyar reformátusokat érti. K. F. miért ? először azért, mert látta azt, hogy a szöveg az életnek ama kútfejéből a bibliából van merítve, a kálvinista embernek pedig — értse meg jól B. úr — mindene és egyedüli öröksége életében és halálában a biblia! másodszor azért: mert észre vette azt, hogy Sz. Molnár A. kath. énekeket használtak ; verselése az ő testéből való test és véréből való vér, az az igaz magyar vers-, de hiszen észre vették ezt a XVII. százi pápista gyűjtemények szerkesztői is, mert többeket bevettek gyűjteményeikbe ! Majd ezt idővel — ha isten életemnek kedvez, bő vebben kifejtendem, addig is, legyen szíves B. úr megolvasni, a mit a Sárospataki lapok ez évi 21. 22. sz. »Költészeti csudabogarak® cím alatt, Sz. M. A. költészetéről írtam. Szeretném, s nagyon bőven ki is tudnám fejteni, hogy B úr miért haragszik a Sz. M. A.-féle zsoltárokra, de majd ezzel máskor foglalkozzunk, most csak annyit, hogy az elébb említett helyen írottakat nemcsak fenntartom, hanem idővel tovább is viendem, hogy a magyar irodalom páratlan munkásságú ama férfiú, ki a magyar népköltészet fundamentomát tette le Zsoltáraiba, valahára kellőkép méltatva legyen, az eddig részére oly mostohán kiszolgáltatott fekete kenyér helyett! (Folytatása köv.) Kálmán Farkas. KÜLFÖLD Az ó-katholicismus Németországban. (Vége.) V. Felekezeti álláspontjukat az ó-katholikusoknak akkor ítélhetjük meg igazán, ha egyházi-gyakorlati reformjaikat, s azokban positiv elveiket tekintjük. A zsinatok kezdettől fogva nagy bölcsen hangsúlyozzák azon alaptételt, hogy mindenekelőtt a legszükségesebbre szorítkozzanak, de a mi már megtörtént, az is elegendő. I.) Oly egyházrendezetet teremtettek, mely teljesen szakit a róm. hierarch. elvvel, a 2-ik s 3-dik század előképeire tér vissza, s azért nem kevésbé egyezik meg jelen korunk jogos követeléseivel. A laikusok az egyházkormányzatban tevékenyen vesznek részt: a lelkészek a gyülekezet urai, püspöki szolgákból az egyház szolgái lettek, a püsp. hiv. a személyes, monarchikus kormánzyó jellegével van megtartva, de megszorítva az egyházrendezetre való kötelezés által. A zsinatnak melléje s alája való rendeléssel hierarch. jellege eltűnik. A zsinat összeül az összes papságból s 200 önálló egyháztagból; az gyakorolja a törvényhozó hatalmat, megvizsgálja a kormányzást, s képezi a legmagasabb forumot az egyházrendezetre nézve. A püspök, kié a bérmálás s az ordinátió, tiszte a papok provisorikus elhelyezése, az azok felett gyakorlandó fegyelem egész a felfüggesztésig, s az egész egyházi főfelügyelet: mint ilyen elnököl a zsinaton, a tulajdonképü egyházkormányzatot gyakorolja egyesülten az állandó zsinati képviselettel, melyet épúgy evang. mint katholikusnak nevezhetni, de a melyen semmi t római4 sincs .2.) A fülbegyónás, e római főeszköz a lelkiismeret megkötésére a lelkiismereti szabadság szellemében van reformálva. Lényeges magyarázataiból emelünk ki egy néhány tételt. ,A személyes önvádlás megtérés nélkül semmi: Krisztus megváltási művében való hitünk, s kegyelmében való részvételünk vágya minden. ,Ki a sz. communióban részt venni akar, a sz. ap. meghagyása szerint előbb önmagát vizsgálaj
