Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

S én másnap megkezdtem a házról házra való járást egy tizedes kíséretében s öt nap gyűjtöttem. Ezenkívül a lelkészi hivatalnál is elfogadta a nt. ur annak az adományait, a ki azt oda vitte önkényt. E gyűjtésekhez hozzávéve a város által adott 5 frtot, s a takarékpénztár által adott 15 frtot, az egész összeg a mi Kecskeméten begyült 543 frt 51 kr. íme a második Kisújszállás! Vajha teremtene Isten sok hozzá hasonlókat. Az én lelkemet egész Kecskeméten létem alatt igazi öröm tölté el. A jószívű adakozás, s meleg fogadtatás mindenek részéről már elég örömöt adott. Ezen nagy örömömet azonban növelte nt. Fördős ur öröme, ki igazi lelki élvezettel nézte, hogy mily örömest viszik hozzá gyülekezete tagjai a segedelmet a szegénység felsegitésére, és pedig mily szép összegben, s mily szépen gyarapodik napról-napra az összeg. Sokszor kifejezte nyilvánosan is szóval örömét a szép siker felett, — mire én — ő előtte ugyan szóval soha nem mondtam, de magamban mindég gondoltam, hogy »egy huszonhatévi hűségesen eltöltött lelkipásztori munkálkodás gazdag gyümölcse ez !1 A munkás örülhet annak, ha munkálkodása délpontjáról visszatekintve, látja munkálkodása üdvös eredményét. Ugy tetszik nekem, mintha ez az öröme lett volna nt. Fördős urnák. Adja Isten, hogy az élte délelőttjén oly jelesen munkált férfi, élte délutánján lelje munkálkodása dus sikerében még több örömét ! Aztán véghetetlen jól esett látnom azt, hogy milyen missionarius szellem uralkodik a magyarban, csak impulsust kell annak adni. Itt Kecskeméten legalább sok ref. missionarius szellemet láttam. Volt olyan asszony, a ki templomból kijövet, bejárta egész utcáját, hirdetve, hogy mi történt, s mi fog történni. S ezen az utcán azután meg is esett az — más utcán is ugyan, hogy ha valakinek a házát elkerültem, kijöttek utánnam kérve, hogy menjek be ő hozzájok is. Némelyik pedig egész indignálódva mondá : »Ugyan mi ért kerülnek el minket!? stb.* Volt ember, a ki tanyán lakva, hazajövet ilyen missionariusok által felbuzditva, pénzét itt, majd ott letette, azzal a meghagyással, hogy ha jő az a pap, adják át annak. Volt gyermek, aki menni alig tudó nagyapját vonszolta délutánra a templomba, hogy ő is tegyen valamit a perselybe. S aztán magok a tanár urak ! Ezek igazi reformátusok és magyarok, s azon kivül, hogy pénzükkel segítettek, szavokkal buzdítottak ; még tanítványaikat is lelkesiték, hirdetve azoknak hogy »magyar ember pénzét jobb helyre nem adja, mint az ilyen rác-fészkekbe emelendő magyar ref. egyház számára. A hol ilyen fővezér, ily segédekkel, ily buzgó néppel dolgozik valami eszme érdekében, ott a siker szabály, a sikertelenség kivétel. Munkám bevégezve, az illető segítőknek mély köszönetem nyilvánitám. Elmentem többek közt az egyház szeretve tisztelt főgondnokához is. Köszönő beszédemre hozzám intézett szavait soha sem fogom elfelejteni a buzgó ref. férfiúnak, s szeretném, ha ezt minden református ember szive hustáblájára jegyezné. »Szükség — úgymond, — hogy összetartsunk, mert ha mi sem tartunk össze, akiknek háta megett nem áll nagy vagyon, elzüllünk* ! Ugy tetszik nekem, hogy a jó kecskemétieket ez az összetartás jó lelke hatja át, az uralkodik köztük. Maradjon is e szellem köztük mindig, egyházunk, hazánk javára. A vezérférfiaknak, s bőkezű adakozó népnek még egyszer köszönet, a jó Istennek pedig minden dicséret. Szalag József, nagybecskereki lelkipásztor. Baldácsy-alapitványi közgyűlés. A f. évi tavaszi e. kerületi közgyűlések ismertetéseiből tudva van e lapok t. olvasói előtt, hogy a kerületek többségének véleménye szerint elérkezett az idő arra, hogy a Baldácsy-féle alapítványnak, jövőben leendő fenntartása, biztosítása és kezelése érdekében a végleges szervezés megtörténjék. Ezen kerületi határozatok folytán f. hó 18-án Bpestre összehivattak a 11 prot. kerület által e célra kinevezettek. Jelesen megjelentek az öt református superintendens, Geduly és Czékus evangelikus, Ferencz József unitárius superintendensek, gr. Dégenfeld Imre, gr. Lónyay M., br. Prónay Dezső főgondnokok, Beöthy Zsig., Hajós János, Szász Domokos, Szontagh Bertalan, id. Kiss Áron, Ujfalussy Miklós, Osstfi N., Mocsáry Lajos, br. Salmen, Lasser N., br. Kochmeister, Ruprecht N., Szilágyi Sándor és Győri Elek, egyházkerületi küldöttek. A közgyűlés elnökévé gr. Dégenfeld Imre választatván meg, megkezdődtek a tanácskozások. Elsőben is felolvastatott az alapítványt eddigelé kezelt bizottságnak az utóbbi háromnegyed évről beterjesztett jelentése. Mely szerint az alapítványi összes birtokokon levő épületek kijavíttattak, jó karba helyeztettek, a hol mulhatlanul szükséges volt, uj épületek emeltettek, ugy, hogy most már az alapítvány az átvett roskadozó épületek helyett mindenütt jó karban levő épületekkel rendelkezik, s ezek több mint 250,000 frt. értéket képviselnek s ezek által lehetővé vált ezen birtokokon a nagyobbmérvű dohánytermelés, miáltal viszont a birtok jövedelmezősége tetemesen fog öregbedni. A határjárás és határkövek lerakása több birtokon már történt, de több helyütt még ezután foganatosítandó, a mire annál is inkább szükség van, mert néhol foglalások történtek, melyek csak perrel szerezhetők vissza. A jelentésnek egyik legérdekesebb, de legkellemetlenebb pontja az, mely arról értesiti a közgyűlést, hogy az állami kincstár részéről az 1876 ban kelt alapítványi szerződés után 75.000 frt. illeték szabatott ki, mely összeg ugyan felebbezés folytán leszállittatott 32.000 frtra. Remény van ugyan ujabb felterjesztés kóvetkez-