Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

sen,« melyeket inkább érezni, mint olvasni lehet, ez pe- J dig épen azon egyház, melynek merész követeléseivel épen a „Syllabus* tételeiben mert a művelt világ elé , lepni a hierarkhia. Szerző, habár más előzményekből kiindulva, ugyan azon eredményekhez jutott, melyeket e lapok szerkesz­tője évtizedek óta mindenféle változatokban hirdet, s melyek röviden kifejezve igy formulázhatok : A jogál­lam nem egyéb, mint a Jézus emberboldogitó tanainak gyakorlati keresztülvitele, a jog-egyenlőség, szabadság és testvériség alapján, mig az egyházfelekezetek többé ke­vésbbé arra törekesznek, hogy az ég nevében a földet monopolizálják, a testvérek között válaszfalakat húzza­nak és a lelkiismereti szabadságot kizárólagos confessiók által megkössék. Az emberiség haladása tehát abban áll, hogy mentül közelebb ér a jogállam eszméje valósulá­sához, a vallásfelekezetek kizárólagosságai annál inkább irott malaszttá válandók és kénytelenek lesznek Jézus tiszta valláselveit hirdetni. Nagyon tanulságos az a párhuzam is, melyet szerző a keresztyén felekezetek, valamint azok papságai között von. Kemény leckét tart a római-katholikus papságnak, melyben oly testületi szellemet lát, mely, ha máskép nem, legalább szenvedőlegesen Róma szolgálatába sze­gődik a haza érdeke ellen is ; fejtegeti a konkordátum politikai jelentőségét, melytől azt mondja, hogy „a vé­resszájú zsarnokság cimboráskodásának oklevele volt a világbutitó sötétséggel.® De azért ezt is elfogadta a ró­mai-katholikus papság, melynek ezen viselkedésével szembe állítja a protestáns egyház harcát a pátens ellen s tömör mondásokban emeli ki ama harcnak politikai fontosságát, mert a protestáns egyház „felekezeti önkor­mányzata mellett szállva sikra, diadalmasan rést lőtt a megcsontosodott kényuralom erősségén s a leglényege­sebb szolgálatot tette az országos, politikai közszabad­ság ügyének is.* Terünk sokkal szűkebb, hogysem elég bő kivonat­ban mutathatnók be Hegyi Pál könyvét, melyben pedig mindenütt önálló fölfogást s komoly indokokkal támo- ; gatott uj pontokat találunk, akár a Deák Ferenc egy­házpolitikai nézeteit tárgyazó fejezetet, akár Bismarck egyházpolitikai kudarcának méltatását olvassuk. Elég röviden csak annyit mondanunk, hogy szerző nemcsak azt a célját éri el teljesen, hogy kimutatja a hierarkhia képzelt jogcímeinek alaptalanságát, hanem a »Syllabus* jelentőségét behatólag tárgyalva, egyszerűen lehetelenné teszi, hogy magát öntudatosan bárki is a római-katholi­kus egyház hívének vallhassa. Közéletünk terén mindig sűrűbben kezdenek mu­tatkozni oly mozzanatok, melyek arra vallanak, hogy az országnak erős harcai lesznek a hierarkhiával. Hegyi Pál könyve megmutatja, hogyan kell azt saját fegyve­reivel verni le, s ha győzelemre vergődünk, a sikerben minden esetre része lesz azon elvek elterjedésének, me­lyeket szerző hirdet. Ezt annál biztosabban mondhatjuk, mert az »Ailamfölség és papuralom* nemcsak elejétől végig érdekfeszítő könyv, hanem tiszta, klasszikus ma­gyarságánál fogva vonzó olvasmány is. A munka még bizományba nem lévén adva, csak Pozsonyban szer­zőnél (Lőrinckapu 24.) kapható. BELFÖLD. B e I m i s s i 0. Kecskemét, 1883. január 13. Kisújszállásról hazafelé utazva, egy napra betértem nt. Szabó János esperes ur házába, elbeszélendő neki eddig viselt dolgaimat, mit ő — közbe legyen mondva —• a legnagyobb érdeklődéssel hallgatott, s megjegyezte reá: „nagyon szép ez.« Beszélgetésünk közben egy valaki azt kérdé : „meny­nyi hiányzik még a szükségelt 15 ezer forintból ? Mire én megjegyeztem, hogy „ugy a feleforman.« „Ah! — mondá az illető, — nem jön az össze soha!* Mire es­peres ur a bizalom hangján ezen megjegyzést tette; „Akadhat még második Kisújszállás!* S Istennek legyen hála akadt is, és pedig közvet­len Kisújszállás után azonnal, Kecskemét személyében. N. Becskerekre haza érkezve azonnal értesitém nt. Fordös Lajos főesperes urat, hogy ha Isten segít, az uj év első vasárnapján Kecskeméten szándékozom prédi­kálni s a gyűjtést ott foganatosítani. Mely értesítésemre a főesperes ur azonnal egy igen meleg rokonszenves levéllel válaszolt, értesítve, hogy a mondott napra szívesen vár, s mindent megtesz az ügy érdekében, s egyszersmind vendégszeretetét egész ott lé­temre felajánlva számomra. Többet már ennél nem tehetne senki. F3zt én a legnagyobb örömmel vettem tudomásul, s igazi lelkesedéssel mentem Kecskemétre, nt. Fördös úr lakására. Szombat este érkeztem oda. Uj évkor nt. Fördös ur prédikálván, beszélt a tiagybecskerekiekről is, s felemlité, hogy ezen egyház lelkésze jő, vasárnap prédikál s akkorra a perselyek e célra lesznek kitétetve, egyszersmind melegen ajánlá ügyünket gyülekezete munkás szeretetébe. A szavai jó földbe is hullottak, mert a mondott vasárnapra — mikor én álltam fel a szentegyház szó­székébe, igazi telt templomra találtam. Prédikáltam. Prédikálás után azonnal kezdetét vette az adako­zás. Perselypénz lett 22 frt 75 kr Templom után a presbyterium összeülvén egyhan­gúlag nagy lelkesedés között megszavazott 50 forintot számunkra. Erre a város érdemes főpolgármesteréhez menve, magamat bemutatni s szíves támogatását kérni, mit ő a legnagyobb készséggel megadott, rendelkezésemre bo­csátva e város 11—tizedesét egész ottlétemre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom