Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-01 / 26. szám

pedig tőkésítendő, akkor magokat a befolyó öszszegeket és nem azok kamatait értette, a mi már csak abból is látható, hogy oly jövedelemnél, melynek csak kamatait tartotta évenként elkölthetőnek, mint a milyen az évi járulékok megváltási dijai, külön alineában rendelkezik, hogy „az ekkép befizetett összegek tőkésitendők s az alap csak a tőkének kamatait fordíthatja évi kiadásainak fedezésére." E szerint az alapnak rendes természetű évi jövedelmei a tőkésítendő 1

4

kivételével egészen az évi kiadások fedezésére fordíthatók. — Azonban Gy. S. úr a törvénybe iktatott ,,közalap" elnevezés értelmét tartván szeme előtt, helyesen gondolkodott, midőn ugy az elköltendő mint a tőkésítendő a befolyó összegeknek csak kamataira vonatkoztatta, minthogy a nyelvszokás csakugyan alap alatt mindig oly tőkéket ért, melyeknek csak kamatai tehetők folyóvá. Ha valami, Gy. S. úr e tévedése mutatja legecclatánsabbul, mennyire volt igazam, mikor az apostol szavaival élve, azt mondtam, hogy a betű megöl. Igen is, ha a törvényt a közalap névnek betű szerinti értelmében akarnók életbe léptetni, a mint Gy. S. úr képzeli; akkor az egész ügyet halva születettnek mondhatjuk; mert ha a kivetett uj adóból éveken keresztül a konvent rendelkezésére első évben az egész 4320 frt és a következő években is ennél csak valamicskével több bocsátható, akkor ez összeg, tekintve a kijelölt feladatok sokféleségét és azok terjedelmét, annyi sem volna mint kilenc medvének egy körte, s akkor az a felső-baranyai 45 szegény egyház befizethetné évi 1476 frtját vagy 15-ször (a mi csak 4%-al számítva, tenne nem kevesebbet mint 29,737 ftot), hogy a 16-ik évben nyerjen a központi bizottság kegyelméből vagy 500 frt irgalomfillért. Ez aztán nem pusztán nagy hűhó volna semmiért, hanem ennél sokkal gonoszabb valami: bizonytalan jövő fejében a mai szegény egyházak biztos elpusztítása. S mégis — mirabile dictu — a „Protestáns Közlöny", mely Sz. B. ur philippikáit hozta és melynek t. szerkesztője csak ugy tudja mint én, mi volt a törvény intentiója, átveszi a Sárospataki Lapokból Gy. S. ur cikksorozatának fentebb közlött részletét a nélkül, hogy csak egy szóval is figyelmeztetné olvasóit, hogy Gy. S. ur számításai és következtetései alapjokban tévesek. Ez is signatura ! De le gyen elég ez úttal. Nem lévén más célom mint az, hogy oly ügyre nézve, melynek sikeres elintézése mindnyájunknak egyformán szivünkön fekszik, eszméket cseréljünk és egymást megértsük nem tartottam szükségesnek Sz. B. urnák minden egyes, nem szorosan az ügy sarkalatos kérdéseire vonatkozó pontjára reflectálni. A zsinaton tett nyilatkozataimat illető megjegyzéseire azonban más alkalommal. Ballagi Mór. TÁRCA. A Héberekhez irott levél christologiájának összehasonlítása. Pálnak, a Róma-, Korinthus- és Galatabeliekhez írt leveleiben levő christologiá'jávai. Jelige : »9euáhov yao aXXov ov<hlg Jí: varai OtTvw, jzaoá rov y.tíi<.tvov, of Íotw 'Irjoovg o Xoiozóg« I. Kor: 3. 11. De az orthodoxia felfogásának maga az apostol is ellene mond több helyen. Igy I. Kor. 8: 6 ezt mondja: Mindazaltal nekünk egy Istenünk vagyon, amaz Atya, a kitől (i§ óv) mindenek, mi is abban (eig avróv,) vagyunk és az Urunk a Jézus Krisztus, ki által (ői óv) mindenek vágynák, mi is ő általa (ől avróv); de itt az óv és az eig avróv, meg a ői óv és őí avrov már jelzik, hogy nem egy lénynek veszi a kettőt és Krisztust nem tekinti az istenség tökéletes incarnatiójának, mert, mig Isten az, ki ős alapja mindeneknek, ő általa van minden és mi is azért vagyunk, hogy az ő céljait szolgaijuk — •/.al r^ielg eig avróv: addig Krisztus csak az ethikai világ teremtője és általa valtattunk meg. Hogy maga az apostol is ezt értette kifejezései és különbségtétele alatt, mutatja az, hogy másutt is, pl. Rom. 1 : 5 ; 3 : 24; 5: 2, 9, 10, 11, 18, stb-ben mindazt, mit Krisztus az emberek megváltasára és azok boldogitására tett, ugy tárgyalja, mint Istennek Krisztus által végrehajtott tényét. Baur szerint („Paulus* 627) a ó/' ov rá rrávra yiaí tj/ielg őií avrov, csak abban az értelemben veendő, mint II. Kor. 5 : 18-ban a rá návra, t. i. minden, a mi istennek a Krisztus által végrehajtott váltságára és megigazitására vonatkozik. Azután, ha Pál már ugy tekintené Krisztust, mint később a jánosi theologia a lóyog-1, akkor ő itt nem a viúoiog szóval jelölné őt, ellentétben a $£Og-sal, hanem Jézust is •foóg-nak nevezné, a minthogy a lóyog Otóg is. Annak az egy Istennek, kit a pogányok sok isteneivel állit ott szembe az apostol, csak mellé van állítva a y.ífiog, mint neki alárendelt lény. S igy nem állhat meg Lutz magyarázata, ki itt Krisztust világteremtőként látja feltüntetve. Scholten szerint maga az I. Kor. 3 : 23 elég argumentum arra, hogy ne tekintessék Pál Krisztus alakja az istenség metaphysikai megtestesülésének. Ott u. i. azt mondja, hogy yqiorog őé öeov Krisztus ép ugy az istené, mint mi őé ygiozog Vagy még inkább az I. Kor. 15: 28, hol azt mondja : »Minekutánna pedig mindenek az ő birodalmába vettetnek, akkor maga a Fiú is annak alávettetik, a ki néki mindeneket birodalmába adott, hogy az Isten mindenekben minden legyen«. Ha őt egyenjogúnak tartaná Istennel, miképen mondhatná, hogy akkor ő is aláveti magát annak, ki neki mindeneket alávetett. Annyi azonban e helyből is világosan látszik, hogy többnek tartotta mindeneknél, a szó teljes értelmében a teremtés koronájának tekinté. Rom. 1: 4 ben azt mondotta az apostol. „Megbi, zonyittatott hatalmasan, Isten Fijának lenni a szentelő lé-