Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-01 / 26. szám

esnék átlag egy-egy egyházra 410 lélek. Azonban tényleg ugy áll, hogy 3 egyházban a lélekszám megközelíti a 1200-at, i-ben a 900-at, i-ben a 800-at, 4-ben a 700-at, 1 épen 600, 7-ben a lé­lekszám megközelíti a 600-at, 13-ban az 500-at, 23-ban a 400-at, 1 épen 300, 16-ban a lélekszám megközelíti a 300-at, 5-ben a 200-at. E szerint van 45 egyház, melyek lélekszáma egyenként 400-an alóli, összesen 13,019 (448 lélelekkel több mint a kecskeméti egyházban és 4161 lélekkel kevesebb mint a nagykőrösi egyházban). S e 13,019 lélekre esik 33 lelkész és 3 7 tanitó fenntartása s e mellett járulniok kell az egyházmegyei, egyházkerü­leti és a zsinat óta az egyetemes közköltségekhez is.!! Hogyezekaz egyházak íundatiókéspatronusok í nemlétében bárcsak tengődve is fennállhatnak, ez csak úgy lett lehetővé, hogy a hívek egyházi adója az országos polgári adót messze túlhaladja s hogy a magyarországi reformatio e bölcsőjében a nép­nek vallásához, vagy a valóságnak megfelelőbben szólva, egyházi institútióihoz való ragaszkodása olyan, hogy egy-egy olyan kicsi egyház hívei el­mennek többször egy évben egyetemben közmun­kára, hogy ennek keresményéből az egyház szük­ségeit fedezzék, Most e szegény egyházakra közalap címen uj adó súlyosodik, mely a fentebbi kulcs szerint ki íog tenni évenkint 1476 forintot, és — mert val­lásuk iránti hűségük nem engedte, hogy desolata ecclesiákká váljanak, a közalap központosított ke­zelése mellett még arra sem lehet nagy kilátásuk, hogy abból egyhamar részesülhessenek. Valóban nagy a hite annak, ki a viszonyok olyatén alakulása mellett még azt várja, hogy a közalap életbeléptetése az egyháznak erősödésére, áldására fog válhatni. Lássuk már most, hogy alakulnak majd a viszonyok a kezelés decentralizatiója esetén. A íen­tebbi kulcs szerint fizet a dunamelléki egyházke­rület közalap címen mindössze 38,785 frtot. Ennek 25°/oa 9.696 frt, mely összegből levonván a tő­késitendő 25%-ot, maradna a kerület dispositió­jára 7272 írt. A felső-baranyai egyházmegye pe­dig fizet összesen 3444 ftot; ennek 25%-a tesz 861 ftot, levonva ebből a tőkésítendő negyed rész, maradna a megye dispositiójára 646 ft, Te­kintve már most, hogy a dunamelléki egyházke­rületben a felső baranyain kivül mindössze még csak 18 olyan egyház van, melyben a lélekszám a 400-at el nem éri: azt hiszem nem hibázom, ha fölteszem, hogy a segélyre szánt kerületi quo­tának legalább egy negyede : 1818 ft. a baranyai 45 szegény egyház segélyezésére fog fordíttatni, j ehhez pedig hozzáadatván a megyei 646 ft. a f. baranyai szegény egyházak évi segélye lenne 2464 frt mely összeg csaknem kétszerese annak, a mit ők fizetnének, ugy hogy közvetlen magukon ta­pasztalnák, hogy ennek az adónak voltaképen, célja nem egyéb, mint a tehetősebbek magadóz­tatása a tehetetlenek javára, a mi aztán humani­tási irányzatánál fogva, ha az egyeseknek nem is — mert a rossz adófizető minden körülmények között az marad — de a nagyközönségnek mindenesetre rokonszenves indulatával találkoznék, és a közalap ügyét hatalmasan előmozdítaná, föltéve, hogy a közönségnek alkalom nyújtatnék az ország leg­különfélébb vidékein hasonló tapasztalatokat te­hetni, mi azonban, a mint kimutattam, csak akkor lehető, ha a kezelés decentralizáltatok. Azonban Sz. B. úr szerint mind az nem nyom semmit, mert a törvény törvény; ez pedig nem hiába nevezte el a domestikát közalapnak. Nézzük hát, mily biztos támpontot nyújt az én használ­tam domestika elnevezés helyébe a törvénybe ik­tatott ,,közalap" kifejezés. Gyöngyösy Sámuel ur, kinek értelmiségét jeles prédikációi után Ítélve bizonyára senki két­ségbe nem vonja, a szóban forgó tárgyról szin­tén irt, s a Sárospataki Lapokban egy cikksoro­zatot tett közzé, melynek fejtegetései a követke­zőkben culminálnak : „Ha a közalap szétosztatnék úgy, a mint a többség javaslatában áll, következő eredmény mutatkoznék: Az évi bevételbe elői­rányzott 180,000 forintnak 4°/0 kamatja tenne az első évben 7200 forintot; ennek 1 /i része 1800 forint, a tőkéhez csatoltatván, maradna 5400 forint. Ugy de a nyugdijalapnak minden­esetre külön és együtt kelletvén kezeltetni, erre okvetetlen levonandó a kamat egy ötöd­része 1080 frt. Ennek az 5400 írtból történendő levonásával maradna 4320 frt. Ennek 50%-ka, tehát fele maradna a convent rendelkezésére, te­hát 2 160 frt. Az egyházkerületek és megyék közt szétosztandó lenne a másik 2160 frt. Figyelmen kivül hagyva az egyházkerületek és megyéknek az osztalékból leendő részesülésök arányát, egyen­lően osztva szét ezen összeget: az öt egyházke­rületnek az ő 2 5°/0 -juk szerint jutna 1080 frt, azaz egynek-egynek 216 frt. A másik 2 5 °/0 az öt egyházkerületben levő 56 egyházmegyének összesen 1080 frt, tehát egyenként 19 frt 28 kr. Hátha még az én számítási alapomat az eredmény úgy összetöri, hogy felényi sem fog befolyni a közalapra, mint a mennyit én fölvettem, akkor az egyházmegyéknek alig fog jutni egyenként 10—10 frt. Hát érdemes-e ezért bojgatni a köz­alapot, érdemes-e ezért megakadályozni annak izmosodását, nagyobbmérvű tevékenységét r Bizo­nyára nem \l c Mi ugyan mindnyájan tudjuk, hogy a törvény mi­dőn azt rendeli, hogy a közalapra évenként befolyó jö­vedelmeinek 3 /4 -e a kitűzött célokra fordítandó, x /á -e

Next

/
Oldalképek
Tartalom