Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-01 / 26. szám

minden törvényszabta föladata érvényesülni, hogy szegény egyházközségeket is segélyezzen, ujakat is alapítson, papokat is gyámolitson, missiókat is létesítsen, papi nyugdij- és özvegy-árvai gyámintézetet is szervezzen ?!" Látni való, hogy Sz. B. ur — a mint ügyes irótól mást nem is várhatni —a csattanósat utoljára hagyta. Mert ha áll az, hogy a decentralizatió a törvény kijelölte szent célok hova-hamarább történendő létesítésének útjában áll, vagy azt csak késlelteti is, akkor ez az egy tény a decentralizatió ellen felhozható minden egyébb bizonyítéknál erősebben szól, és minden további argumentátiót feleslegessé tesz. Csakugyan a mint Sz. B. ur cikksorozatának e passusát először olvastam, szinte elképedtem, hogy talán magam segítem megakadályozni azt, a minek első megindítója és negyed század óta hű ápolója voltam. Mert hiszen, ha a decentralizatió folytán a központba majdan csak igen jelentéktelen csekély összeg foly be: akkor világos, hogy évek múlva sem foghatunk azon nagy célok létesítéséhez, melyet a közalap által elérendő feladatunkul tűztünk^ s akkor a nemes vállalatok megölő betűje, a halogatás, elébb utóbb szent ügyünket okvetlen dugába dönti, megsemmisíti. Azonban csakhamar eszembe jutott, hogy a mint Gőthe mondja: Zahlen regieren die Welt. Kezdtem tehát számítgatni, alapul véve a dunántúli lelkésznek lapunk mult számában közlött közvetlen tapasztalataiból meritett számítását. E szerint 720 lélekből álló egyháza fizetne a domestikába 82 frtot. Ha mármost az öt superintendentiában a hívek számát, mint rendesen szoktuk, két millióra tesszük, akkor a hívek összes száma 2777-szer annyit tesz, mint amaz egyház lélekszáma és igy az öt superintendetia hívei 2777-szer 82, azaz: 227,714 frtot fizetne. Ha ezen összegből a 27,714 frtot deperditákra és kezelési költségekre levonjuk, marad kerekszámban 200,000 frt. Ez összegnek íele, 100,000 frt. a központba befizettetvén, s annak egy negyede a létező tőkéhez csatoltatván, maradna évenkénti segélyezésre 75,000 írt. íme ez az a csekély összeg, melyre Sz. B. urnák gunynyal ejtett lesújtó kérdése vonatkozik ! ! Ha az egyházkerületek- és megyéknél kezelendő segélypénzek negyedén kivül a központban évenkénti 7 5,000 frttal rendelkeznek, pedig ez összeg az első éven túl minden következő évben az évenként tőkésítendő 25,000 frtnak kamataival még szaporodni fog: akkor bátran megkezdhetik akár mindjárt az első évben mind azon feladatok létesítését melyeket a törvény kijelöl. Igen is, lesújtó eredménynek nézhetünk elibe, ha a kezelés centralizálása esetén számos vidék éveken keresztül semmi láttatját nem tapasztalván uj terheltetésének, a hívek az egész ügynek, vagy executiók folytán magának az egyháznak is majd hátat fordítanak. Mert sohase feledjük, hogy a prot. egyház terén utoljára is a híveknél van a döntő szó; oly intézmény életbeléptetésénél tehát, melynek létrejötte s felvirágzása első sorban az illetők jóakaratától függ, azt hiszem, épen nem túlzott követelés, hogy az eljárás a megszokott módozatokat respectálja és olyan legyen, mely mellett, a mennyire lehet, senki a törvénybe vetett bizalmában meg ne csalassék, reménye meg ne hiusittassék. E követeléssel szemben, előttem legalább, keveset nyomnak a légből kapott legszebb elméletek is; mert Kossuth mondása szerint: „agyakorlat mezején a syllogismusok mozaik művéhez a körülmények kavicsait nem magunk teremtjük, hanem vennünk kell, a mint vannak.^ A gyakorlat mezején felmerülő azon körülmények, melyeket „vennünk kell a mint vannak", rendesen olyan természetűek, hogy egész mivoltuk szerint csak a közelből ismerhetők föl, és azok számbavétele a társadalmi organismusban csak ott és akkor várható, hol és mikor azokat centralistikus, nem mindig felsőbb rendű érdekek háttérbe nem szoritják. S épen az effélék azok, melyekre vonatkozólag nem szűnhetünk meg sürgetni a helyhatóságoknak korlátolt bár, de mindig fentartandó autonómiáját, melylyel a mint teljesen felhagyunk, a szabadság árnyékát öleljük, annak valósága helyett. De nem folytatom az általános okoskodást, hanem kérdésünkre visszatérve, miután lapunk 19-ik számában a kecskeméti egyházmegye példájában kimutattam a centralizatió léhűtő, káros hatását a jobbára nagy egyházakból álló kecskeméti egyházmegyére nézve: most egy apró egyházakból álló egyházmegye példáján ki fogom számokkal mutatni a decentralizatió bátoritó, áldásos hatását is. Fölveszek pedig e célra ismét egy kerületünkbeli egyes egyházmegyét, pl. a felsőbaranyait, mint a melynek viszonyai a múltkor felhozott kecskeméti egyházmegye viszonyaival homlokegyenest ellenkezők, a mennyiben a kecskeméti megye többnyire nagy népességű virágzó egyházakból, a felsőbaranyai pedig általában csekély népességű apró-cseprő egyházakból áll. Van ugyanis a-felsőbaranyai egyházmegyében 64 anya-és 10 nagyobbocska leány-, összesen 74 egyház 30,383 lélekkel, s igy csak néhány száz lélekkel több mint Kecskeméten és N.-Kőrösön (12,571 + 1 7,180=29,75 1). Ha a felsőbaranyai 30,383 lelket egyenlően felosztanék a 74 egyház között