Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-06-17 / 24. szám
tolt ítéletemet róla! Most is úgy cselekvém. Alig- hogy felnyitotta előttem nevezett tisztelt tudós ur a Codexet, alig hogy bele néztem, rögtön nyilvánitám, hogy ez nem egyéb, mint református Graduál! hogy merek ilyet állítani ? kérdé. Azért, mert már én ilyet vagy húszat megettem, s az átvizsgálás után meg fogom mondani a kort is, melyből származik. És micsoda öröm szállott meg bennünket, azzal a szép igyekezetü Kardos Alberttel, midőn lapról-lapra mindinkább megerősíttetni láttuk állitásom igazságát, mert az én kedves társam Kardos Albert ur is abban a balvéleményben volt, (természetesen ő is a nagy Toldy után,) mint a többiek ! Es miért örültem én ennek leginkább ? nem azért, hogy ismét egy erős és igazi fegyver jutott kezemhez,' melylyel B. urat megverhetem, s azon állitásom igazságát, hogy az eddigi kutatások s eredménydús tapasztalatok nyomán mégis csak minálunk találhatók az eredeti magyar énekek, és pedig a XVI században, s nem ő náluk a XV 11-ben, bebizonyítom; hanem azért, hogy a magvar irodalom történészeknek, a nagy nevű tudósoknak, én, a szegény, izolált helyen lakó kálvinista pap mondhatom meg azon elvet, követendő szabályt: senkitol semmit a priori el nem fogadni, a tudományos foglalkozas terén, semmi más auctoritást, maganál annál a tudománynál, a melylyel foglalkozunk, el nem ismerni I Igaz, hogy ez végtelen fárasztó munka, de oly vigasztaló, melylyel — reám nézve legalább — egyedül az evangeliom vigasztalása ér fel! Mi legyen az a llatthyányi Codex ? azt se Toldy se Jakab Elek, se Bogisicli urak, sem senki a világon más nem mondja meg, hanem egyedül az a Codex maga I Tessék a ref. Graduálok történetét, kifejlődését figyelemmel kisérni s kutatni 1636-ig, igy az u tán a másolatokat vizsgálni, s mindenik minden kétség nélkül megmondja a maga eredetét. Ugyanazért csak köszönje meg B. ur a Muzeum szívességét, hogy részére Gyula fehérvarról meghozatta s ku djek vissza a könyvtárba tisztes régiségül, "mely irodalom* s istenitisztelet történeti tekintetben me^ér tán 5 forintot! De ezt nekem még be kell bizonyítanom, meg is teszem rövid időn, de most rátérek tulajdonképeni tárgyamra, B. ur székfoglalójára. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD Az ó-katholicismus Németországban. (Folytatás.) Hogy a z ó-katholicismus eddigi történetét megérthessük, méltányoljuk először is külső fejlődési föltételeit. Van egy előítéletes sajtó, mely állítja, hogy az ó-katho-Jicismus szülöttje a róm. egyházzal harcban álló államnak s eddigi életét legfőbbképen a porosz kultúrharcnak koszom, ennek eltűnésével annak is megjő a vége Az jgazsag azonban az, hogy az ó-katholicismusban az u n' kultúrharcból semmi sincs. Létezett a kulturharc előtt is' hol/'6 in ^émetor s zágban, Bajorországban keresendő! hova a kulturharc nem hatott el, s midőn Poroszországban e harc kiütött, ügyeiket az ó-katholikusok oly világosan e választották e harctól, a mint csak lehetett Pollepesük benső vallásos, egyházi reformálása a katho| hcumusnak; az államé azon kísérlet, az 1848 óta a püspökökre átszállott felügyeleti jogát az államnak a róm egyház folott visszaszerezni, s ezt tisztán politikai célokkal a német nemzeti élet bizonyos létföltételei közé terelni. Az o-katholicusok a májusi törvényeknek loyalis alapelvei ertelmében csakugyan meghódoltak, kijelentve, hoay azokban semmi sincs, ami a kath. lelkiismeretet érintené s hogy ugyuk e törvényektől semmi előnyt nem vár A kormány mkább az u. n. állami katholicusok szövetségét kereste, kik az állami katholicismus szerencsétlen eszméjét construálták, azon hitben, hogy két úrnak is lehet szolgálni °k nelkül m ondá parlam. szónoka az ó-katholicismusnak, dr. Petri az 1878- ókath. zsinaton, hogy ügyüknek semmi sem ártott annyira mint az államikatholicismus mert ep ezáltal lett az ó-katholicismusra az extrém part/ a „separatismus* béiyege sütve. Az u n kultúrharc az ó-katholicismusnak nemcsak nem használt de valósággal ártott. Ez teremtette a legterméketlenebb talajt a vallásos reformra nézve. Az állam nyújtotta ugyan az o-katholicismusnak védelmét, csakhogy az e^yszeiu igazságszolgáltatás elég szűken való gyakorlása s az apolo »Gunst« között igen nagy a külömbség. Áz o-kathohkusokat egyh. alapokban, templomokban s állami segelyben kellett volna az államnak részesítenie. Mi történt a legmkább érdekelt kormányok részéről a legegyszerűbb igazságszolgáltatás érdekében? A bajor kormány részéről semmi; a vatikáni határozatokat formailag ugyan el nem ismerte, az ó-katholikusokat a kath. egyház tagjainak tekinti, sőt elnézte, mint követte egy egész község papja példaját az ó-kath. hitre térve ;de tényleg a vatikanusok vannak birtokában mindannak, ami a bíjor kath egyház tulajdona. Münchenben számos kath. tempóm kozul egy sem lett az állam részéről az ó-katholikusoknak átengedve, holott 3000-en vannak; egy fére eso, roskadozó templom a városon kivül, az u. n. nicolai templom engedtetett át ezelőtt 10 évvel az akkori liberális városi tanács által az ó-katholikusoknak, s ezt is a ma mar ultramontán többség elvette tőlük. Mi több, a bajor kormány az ó-kath. püspököt el nem ismerte, mi által képtelenné lőn fegyelmet gyakorolni, s egyházkormányzati intézkedéseit érvényesíteni; ez oly eljárás, mely az o-kath. ügyet a türelem alakjában oda engedi az elsatnyulasnak s felbomlásnak. Poroszországban lett az ó-kath puspok legelőször kir. rendelettel „kath. püspöknek, elismerve, s számára egyházai kormányzása, s lelkészek kiképzése céljára évi 48 ezer mark állami segély szavaztatott meg. Baden s Hessen követték példáját, s az előbbi 6 ezer, később 18 ezer markot szavazott meg. Ehhez járulnak a porosz s bádeni ó-kathohkus törvények, melyek értelmében e közösség tagjainak ott, hol tetemes számmal találtatnak, kath. templomok és alapok biztosíttattak. Legyen bár dicséretre rnelto is ez igazságszolgáltatás, nagyon tévednénk, ha ezen jóakaró intézkedésekben a teljes jogegyenlőséget s vallasszabadságot látnók az ó-kath. és vatikánusok között. Különösen árt az ó-kath. ügynek, hogy csak azok számíttatnak tagjaiul, kik nyilvánosan vallják mao-okat ilyeneknek; kik közönyösségből, vagy gyávaságból e nitvallasí letenni nem merészelik, a róm. többséghez számíttatnak. Ez az ó-katholikusok számát lehetőleg a minimumra szorította le, s kath. egyházi javakban való reszesitesüket csökkentette. Bádenben, hol hosszú időn at jóakaró kormány kezelte a törvényt, s a wessenbergi reminiscentiái a népet áthatották, a viszonyok még a legkedvezőbbek. A bádeni törvény értelmében az o-katholikusok nemcsak templomokat nyertek szép számmál, hanem alapítványokban is részesittettek. Ma-