Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

íme, a zsinati törvények megvannak. Jók, rosszak; de azok már nekünk törvényeink, me­lyeknek §§-ai bennünket köteleznek. Az egység a magyar ref. egyházban megvan De a törvény mitsem érő holt betű marad örökre, ha abba az intézők, a végrehajtók, nevökön szólítva őket: a reform, lelkipásztorok lelket nem öntenek. Az egyesülés is csak papiron marad mindaddig, mig a legfőbb tényezők, az egyetemes magyarországi református papság közt valami közös, szellemi összetartó kapocs nem jő létre; hogy igy ne egye­dül csak azt tudjuk, hogy a hol a lélekszám 500 — 1000 közt változik, ott országszerte minden egyházközségben 12 presbyter van ; hanem tud­junk valamit az értekezleti jegyzőkönyveknek köz­lése által egymás szellemi életéről és mozgalmai­ról is. y A lélek az, a mi megelevenít és össze­tart, nem a betű.* Tudják ám ezt a római és gör. kath. atyafiak lelkészei; s legalább magukra, a lelkészi karra alkalmazzák is s fenntartják ma­guk közt a szellemi összeköttetést a lelkészi ér­tekezletek alkalmából való összejövetelek által Ott az esperesi körökben megtartatnak szorgal­matosan, évenként az összejövetelek. Igaz, hogy nincsenek kerületnek is beillő esperességeik, mint nálunk; de ezen mi is segíthetnénk, itt Szabolcs­ban segítettünk is hajdanán, a lelkes LitkH Péter idején, vidéki körök szervezése által. De nekünk ném kell se vidéki, se megyei, se kerületi, se egyetemes, országos lelkészi értekezlet. És való­ban oda jutottunk, hogy évente alig egyszer-két­szer hallunk hírt, itt-ott egy lelkészi kör mű­ködéséről vagy létezéséről. Alig, vagy egyáltalá­ban nem is. « De hát jól van-e mindez igy ? Hiszen, ha igy maradunk, nemcsak a világtól maradunk el, ha­nem elveszünk, a haladó idő, a korszellem által tulszárnyaltatunk minden egyházastul papostul. A §özön nem tartja meg egyházunkat. A megnyug­vás, megállapodás annyi, mint a halál, pedig a reformatiónak is, a ref. egyháznak is feladata az élet és életre hatni. Igy tehát nem maradhatunk. Ezen az állapoton lendíteni kell valamit. Lendíteni! De hogyan, mikor fentebb már láttuk, hogy a nagyok félrevonulnak és gyanus­kodnak s gyanúsítanak, a helyett, hogy az ügy­nek élére állottak volna az alkalmas időben, vagy állanának legalább ma. A kisebbeknél, saját ki­fejezés szerint szegényebbeknél pedig (mintha volna köztünk gazdag meg gazdagabb), ezer a mentség Szegénység, önfenntartási küzdelmek, halaszthat­lan gazdálkodási teendők. Mintha csak az Ur vendégségébe hivatalosok mentegetőzését hal­lanók: ^igavonó barmot vettem, nem mehetek,* ^szántóföldet vettem, nem mehetek. 4 A minthogy igen sok esetben, a szegénység kiabálása dacára is ugy is van, hogy adnak-vesznek. Egyik-másik lelkész atyánkfia, kocsin jár; értékes, drága lova­kat tart; saját gazdálkodásában ispánt tart; a heti- és országos vásár egy nagy vidéken az övék; de azért örökös, kifogyhatlan szájukból a panasz a nagy szegénységnek miatta; egyet­len egyházi lapot nem hordatnak; sőt ingyen sem olvasnak el: hát a lelkészi értekezletekre hogyan érkeznének menni ? Szóval se nagy, se kicsi, se boldog, se szegény, nem igen öli magát az értekezletért. Az ám; de most veszem észre, hogy ugy járok ezen beszédekkel, mint szoktunk járni a szószéken a dorgáló praedikatiókkal: a kiknek szólana, nincsenek ottan, nem hallják; a kik ott vannak, azokat nem illeti, a dorgálás. Itt is, a kiket szemrehányásom illetne, azok e soro­kat nem olvassák; a kik megolvassák, azok a buzgók s lelkesek; azokat meg nem illeti. De mit tevők legyünk hát, ha mindenkinek van mentsége ? Sok azok között a kopasz ment­ség. Ne üljünk mindig fel neki. Hanem az espe­res urak hassanak oda, hogy az e. megyei érte­kezletek szervezkedjenek, azután meg a kerüle­tiek s igy létrejő majd az országos értekezlet is, mint a fentidézett javaslat tervezte s lesz egy kis szellemi életünk is, a törvényen felül. Az ér tekezlet tárgyait Lévay barátom szépen össze szedte ; csak előre, fel a tettre! Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. A magyar irodalmi oktatasról prot. tanintézeteinkben. A magyar irod. oktatása gymnasiumokban lényeges változáson ment keresztül, e változást megérezték prot. tanintézeteink közül is néhányan, de nem minden. Sok van, hol a régi rendszertől nem akarnak eltérni, stilis­tika, rhetorika, poétika, irod. történet mai helyes alak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom