Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-17 / 24. szám

zaiak felemelésére. Sőt káromkodás elleni egyletről is hallottam s meglehet, a ki beállt az egyletbe ugy se káromkodott volna, a ki pegig be nem állt, azt meg a szabályok ugy se kötik, és lehet egy népes városban 2—3 száz tagból álló káromkodás elleni egylet, de ha törvény nem tiltja, a többi annál jobban káromkodik. Ep oly nevetséges volna vasárnapi egyletet alakítani is, p. o. irók és betűszedők ünnepelnének, de a szabók, lakatosok stb. annál jobban dolgoznának. Az egyletezésnek megvan a maga haszna ott, hol egyszer valamely oly eszmét akarnak megtestesíteni, mely a társadalomnak egy kis részét érinti, vagy valami speciális bajt akar gyógyítani p. o. árvaház, bölcsőde, ínség sújtotta vidékeknek segélynyújtás, továbbá szellemi és erkölcsi célok keresztülvitele, p. o. olvasó-egylet vagy kör; de már, káromkodás, ünneprontás, részegség stb. ellen az egyletezés mit se használ, az ellen törvény kell, még pedig szigorú, mely az egész társadalom kicsinyét és nagyját egyiránt kötelezze, mert mit használ, ha az az egy-két egyleti tag nem vétkezik, de az egész összes társadalom annál inkább vétkes. A hetedik napnak megszentelése a legrégibb minden mostani társadalmi intézmény között; már a sinai hegy törvényei közt ott van az ó-testamentomban, pedig az is csak a még ősibb szokásnak codificalása. A keresztyén társadalom átvette s áttette szombat helyett a vasárnapra, s a világi törvényhozásoknak nem is kellett erre nézve törvényt alkotni, mert megvolt mint ős emberi és mint ős keresztyéni törvény és él korunkig, nem lett soha eltörülve, se módosítva, csak épen az ily aera alatt nem volt kellő szigorral ellenőrizve. Régebben az egyházak ellenőrzése alatt állott, de lassanként az állam minden lében-kanálkodásával az egyházak ellenőrzési jogát magának fogta, s maga az államhatóság ma már semmit sem törődik annak megrontásával, az egyház pedig hiába törődnék vele, mert „harag hatalom nélkül semmit se ér." Nekünk tehát nem egylet kell arra, hogy a vasárnap megünnepeltessék, de nem kell törvény se, megvan az, a tízparancsolatok között, mely kötelez minden keresztyén felekezetet és zsidót egy iránt; de ha a bibliai törvényekre hajtani nem akarnak, van rá modern magyar törvényünk is. Az 1868. évi LIII. törv. cikk 19. §. mely így szól: „Vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztendő/' ez a törvény; ez meg a furkója: „Aki az 1868. LIII. t. c. 19. §-ának az ünnep- és vasárnapokra vonatkozó intézkedését megszegi: Száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő" büntetőtörvény III. fejezet 52. §. ehez nem kell commentár. . . . de hogy nem kell! Arra nézve nincs intézkedés téve, hogy az ünnepszegőket valaki ellenőrizze, se arra, hogy a büntetést valaki végre is hajtsa. Az ellenőrzést okvetlen a helyhatóság szigorú kötelességévé kellene tenni, még pedig felelősség terhe alatt, a büntetést pedig végrehajthatná a szolgabíró a bejelentés folytán. Ez volna a dolog egyszerű rendje a modern közigazgatás szabályai szerént. Azonban nálunk egy-egy szolgabírói járás oly terjedelmes, mint némely német hercegség, és a szolgabirónak túl sok is a teendője, gondja, s nem is nagyon nyomja tán egyiknek se a lelkét az, hogy a publikum mit dolgozik vasárnap. A helyhatóság pedig csak azt teszi meg, amit épen muszáj, és semmi kedve sincs a bírónak kikötni azokkal a vasárnapot rontó, istenkáromló elemekkel, akik boszut szoktak is tudnak is állani egy gyufa szállal is, ha megbántja őket valaki, tehát a törvény marad irott malasztnak mindaddig, mig tán a rendőrség általánosan be lesz hozva, s tán a rendőröknek lesz utasításul adva a felvigyázat, majd akkor talán!!! Azonban nekünk egyházi érdekeink azt parancsolják, hogy ne engedjük elmételyesedni, elzülleni a nyájat, s mi nem várhatunk végetlenül arra, hogy majd a társadalmi rend valahára megülepedik s virágzásnak indul még talán a vallásosság is, mert azt aligha érjük meg, ha az éveket gyümölcstelenül elrepülni engedjük. Nekünk tennünk kell egyházunk érdekében ma, és nem várni a holnapot. Ha nem intézkedik a világi hatóság saját törvényeinek megtartása végett, intézkedjünk mi magunk saját körünkben ugy, amint autonom jogaink engedik. Van már szentesitett kánonunk s a 248. §-értelmében 10 frt erejéig büntethetünk. Már most ha a presbyteriumok utasítást nyernének, hogy az íinneprontókat fenyítsék, könnyen rendet csinálhatnánk. A büntetőtörvényeknek az a legnagyobb hibája, hogy mindenütt száz és ezer frtokról beszél büntetésképen, mintha bizony annak a szegény törvényszegő népnek ezrek hevernének a zsebében ; s a miatt a büntetés végre sem hajtható, mert nincs miből. A mi Canonaink csak 10 frtig hatalmazzák föl az egyházi bíróságot, de ha ezt aztán megtartjuk szigorúan, meg lesz tartva az ünnep és az országos törvény sem lenne kompromittálva, p. o. minden vasárnap dolgozó gyalog emberre szabnánk 50 krt, minden kocsival dolgozóra 1 frt bírságot, de ezt behajtanánk rögtön, mindjárt be állana a vasárnapi munkaszünet falun. Városokban pedig a helyi körülményekhez képest kellene intézkedni, S a büntetés lehetne ismétlés esetében fokozatos. Korcsmák, boltok és egyéb mulatóhelyek istenitisztelet alatt zárva