Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-06-17 / 24. szám
volnának, mindjárt jobban tele lennének a templomok, két istenitisztelet után lehetne estig, de csakis bizonyos záróráig mulatozásra is időt engedni a népnek, de a reggelig való dorbézolást, mely után másnap munkaképtelen, be kellene tiltani szigorúan. A büntetéspénzt lehetne fordítani egyházi vagy iskolai közcé^a, Ugyanezt a büntetést kellene egyházilag a részegségre is szabni. Ha ezt igy életbe léptetnénk, pedig jogunk volna hozzá, a kivánt cél el lenne érve, s nem kellene törni a fejét a törvényhozásnak olyan törvények gyártásán, melyet nem hajtat végre, feleslegessé lenne minden egyletezési idétlenkedés. Ezen a téren a társadalom egészséges fejlődésnek indulna. Ha az egyházak kezeibe lesz viszszatéve a vasárnap ellenőrzése, akkor meg lesz tartva az ur napja, de ha a kormány, hatalmára féltékenykedve, maga akar felvigyázni, vagy épen nem törődik vele s az egyházaknak sem engedi, hogy hatálylyal törődjenek vele, akkor megmarad az egyesek szabados szabadsága, a vasárnapi kedélyes mulatságok nevelni fognak a nemzet testére proletár parasitákat, de értelmes becsületes polgárokat soha!! Nagy Ignác, kölkedi ref lelkész. ISKOLAÜGY. A dunamelléki egyházkerület iskolái 1877—1882. Altalános tanácskozmányok általánosságokra vezetnek, nem is hozhatnak létre maradandó becsű megállapodásokat, ha nem támaszkodnak a részletek gondos megfigyelésének, lelkiismeretes összehasonlításának eredményire, ha nincsenek tekintettel az eszményire és nem számolnak az adott viszonyokkal. Iskoláink mintáit megtaláljuk majdnem fáradság nélkül egyikünk Drezdában, másikunk Albion földjén, de csehül vagyunk saját ügyeink ismeretével. A magy. prot. iskolaügy története nincs megírva, pedig a hagyomány gyönyörűen kiszínezi, jelen állapota sincs egy egységes hű képben feltüntetve, sőt hiányában vagyunk a pontos adatoknak is. A ki nálunk iskolaügygyel foglalkozik, statisztikai adatokat állit össze, jól teszi, ha saját munkáit sem igen rakosgatja egy rakásra, ha különböző forrásokból merített, mert csakhamar tapasztalja, mennyire igaza volt a tiszáninneni ref. egyházkerület főpásztorának, midőn az 1880-iki gyűlésen panaszolta, hocrv „az adatok egybeállítása nem történik mindenütt kellő megfigyeléssel, amit bizonyít azon körülmény, hogy az egyházkerületi névtárban, az egyh. ker. tanügyi biz. beadott statisztikai táblázatokban, de még a tanfelügyelők évi jelentéseiben is a tanköteles és iskolába járó gyermekek száma is elüt egymástól/ Pedig tanácsos lenne nagyon jól ismerni ügyeinket. Rövid idő alatt, ha eddig nem volt, egyszerre két fajta törvényünk is lett. Az egyiket az országgyűlés csinálta nemcsak a mi számunkra, de nagyon is ellenünkre, a másik tőlünk került ki a mieink még nagyobb ellenzése mellett; azt szentesitette a király, ezt hamarabb elfogadtuk magunk. Bármennyire különböznek is némely dolgokban ; egyeznek abban, hogy iskoláinkat olyanoknak tekintik, mint a melyek a kor tudományos kívánalmai mögött messze elmaradtak. Igaz-e ez ? Ok állítják, mi szeretjük kétségbe vonni; a bizonyítás azonban némi kétes értékű általánosságok felhordásán túl nem terjed. Ha baj van, tudnunk kell, miben áll, ha javítani akarunk, a meglevőt kell kitoldanunk, mert nem vagyunk franciák, a kik a mint kihányják egyik évben a piros bútorért a feketét, hogy a másikban meg sárgával rakják teli szobáikat, úgy forgatják fel mintegy ötletszerúleg a társadalmi rendet, rakják más alapokra az egész oktatás ügyet. Mi kényelmesek is vagyunk, meg szegények is, elég ok, hogy beérjük a foltozással. De hát mit foldjunk be, vagy ki?... Azt gondolom, nem végeztem egészen haszontalan munkát, midőn vizsgálódásom tárgyává tettem iskoláink egy kis csoportját. Hogy annál tüzetesebben foglalkozhassam velők, nem tárgyalom minden viszonyukat; sok dologról nincsenek kellő mennyiségben teljesen megbízható adataim, másokról tilt szólanom az idő ; majd szólnak azokról a maga helyén és a kellő időben mások. Lássuk tehát gymnásiumainknak először is népességét. Az értesítők azt mutatják, hogy a tavalyi 1881/2 iskolai évben beiratkozott: Budapesten 8 osztályba 455, Kecskeméten 8 osztályba 264, Nagy-Kőrösön 8 osztályba 250, Kis-Kun-Halason 8 osztályba 121, Kun-Szent-Miklóson 6 osztályba 70, Gyönkön 4 osztályba 61, összesen 6 iskolánál 42 osztályba 1221 diák. Jutna tehát egyenletesen elosztva, a négy elsőre külön, a két utolsóra együtt 250 körül, osztályonként pedig 38. Tényleg ez a szép rend, arányos eloszlás nincs meg. Gyönk és Kunszentmiklós ugyan körülbelül együtt mutat ki annyi tanulót, mint Halas maga, de csak a három összesen 18 osztályban tanit annyi diákot, a mennyit Nagy-Kőrös meg Kecskemét külön-külön 8 oszt. mig Budapest mint egy óriás emelkedik ki közülök az összes diákság egy harmadánal jóval többet fogadván falai közé. Még nagyobb különbségekre, sőt aránytalanságokra bukkanunk, ha az osztályok szerinti eloszlódást vizsgáljuk. Beiratkozott ugyanis az 1881/2 évben gymnáziumaink 1—8 osztályaba 1221 diák és pedig: Bpesten Kecskem. N.-Kör. Halas K.-Sz.-Mikl. Gyönk össz. I. osztályba 93 37 48 20 21 14 II. osztályba 70 3i 5o 17 14 18 III. osztályba 64 .31 26 22 11 14 IV. osztályba 44 26 38 18 9 15 V. osztályba 63 3i 18 9 9 VI. osztályba 42 28 18 13 6 VII. osztalyba 40 39 25 11 VIII. osztályba 39 4i 27 11 Azaz százalékokban : Az első osztályba járt az összes diákság I9'o8®/0 . a második osztályba i6'38®/0 . a harmadik osztályba 1375%, a negyedik 12-28%, az ötödik 10 64%, a hatodik 8 76%, a hetedik 9*44%» a nyolcadik 9-66%. A tanulók száma tehát valósággal hullámzik iskoláink osztályaiban, az elsőtől fogy a hatodikig, még pedig a 2-diknál, 3-diknál meglehetős rohamosan, a 4 iknél és az 5-iknél mérsékelten, hogy a 7-iknél és a 8-íknál annál érthetlenebb növekedést mutasson. Egy teknő áll
