Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

szentségéről, az enyém és tied közti különbségről s a törvényhatóság iránti tiszteletről. Mindezekről nem akarok szólni, csak vádló úrnak 48-ki csapatvezéri működését meztelen történeti igazságában akarom feltüntetni. Az 1848. tavaszi nap felolvasztá az absolutizmus hideg hótakaróját. A kiváltságok, az uri jogok megszűntek és vallás s nemzetiségi különbség nélkül mindenki Magyarországnak szabad és független polgárává lett. Magyarország megoldotta nemcsak a szabadság, de az agrar kérdést is. Igaz a nemesi birtoknak óriási áldozati készségével, de megoldotta. Azt tevé, mit Európa egyik nemzete sem tett, odaadta a privilégiummal megkötött vagyonát az ország összeségének, nem kérdezé magyar, német, tót, szerb, oláh vagy bármi nemzetiségű a jobbágy, akinek adta, de odaadta örömmel s lelkesedéssel, s még mai napig is milliókat fizet adójából a földváltság terhének törlésére s nem bánta meg, hisz szabaddá tette valamennyi lakóit nyelv- s valláskülönbség nélkül s mégis találkoztak, kik a baráti jobbot visszautasiták s a tettek legszentebbikét félremagyarázták. A szabadság helyett jelszavuk vala : kényuralom s reactió, az egyenlőség helyett privilégium, bujtogatás a törv. hatóságok ellen, a testvériség helyett testvérgyűlölet, azok kirablása, testvérgyilkosság : azt hirdették s e szerint működtek is. Ezek közé tartozott vádló úr is, a nép embere, ki a nép után élt, a lelkész, kinek kötelességében állott volna a keresztyén vallás felebaráti szeretet szent igéjét hirdetni, nyilt piacon gyűlöletet, lázitást s rablást hirdetett. De nézzük magát az adatokat. A „Pressb. Ztg.4 477/848. mondja : Der berüchtigte Agitátor und lutherische Pfarrer Húrban, der gleich im Beginne der sturmbewegten Zeit des Vaterlandes in unserer Gegend die Gemüther des unschuldigen Landvolkes gegen die neu organisirten Landesgesetze aufreizte ; Ungehorsam gegen die Grundherrschaft und die bestehenden Comitatsbehörden und Landesregierutig, sowie auch Cravalle, Plünderungen und Verfolgungen gegen die Juden auf öffentlichen Marktplátzen predigte ; ein Slaventhum in der weitesten Ausdehnung, in welchem der slavische Volksstamm durch Ausrottung der Magyarén die Oberhand erhielte, zu begründen vorgab: ist neuerdings, nachdem er der ihm zur damaligen Zeit nachsetzenden, strafenden Hand der Gerechtigkeit zu entwischen schlau genug war und mittlerweile an allén Enden der weiten Monarchie das átzende Gift des nationalen Parteihasses gegen die Ungarn durch Verláumdungen und Verunglimpfungen aller Art in die Herzen der verschiedenen Slavenvölker in Böhmen, Croatien und Serbien ausschüttete, in Begleitung einer Anzahl Raubgesindels von der máhrischen Seite her am 18. 1. M. in die friedlichen Tháler unseres harmlosen Bezirkes eingefallen und verbreitet durch seine kühnen und vermessenen Demonstrationen gegen Leben und Besitz eine derartige Furcht, dass alles aus wilder Verzweiflung die Flucht zu ergreifen sich beeilt. De ezzel meg nem elégedvén, mindennemű proklamacióval a népet ámította, hogy terveire előkészitse. A „Pressb. Ztg.4

463. lapja következőt mond: Hier circuliren bereíts zwei Proclamationen, deren kleinere von Michael Miloslav Hodzsa, Ludwig Stúr und Josef Miloslaw Húrban unterzeichnet ist, des Inhalts, dass sie den Slaven gegen die Ungarn zu Hülfe kommen. Sie erinnern an die gewaltigen Unterdrückungen, welche die Slaven von den Ungarn durch 900 Jahre erfahren ; dann fordern sie die slavische Bevölkerung Ungarns auf, mit bewaffneter Hand gegen die Ungarn aufzustehen, den ung. Beamten keinen Gehorsam zu leisten, und nur den aus ihrer Mitte gewáhlten Mánnern und den Führern, welche ihr Zutrauen geniessen, zu folgen. Következik ezután a prágai Congressuss, mely 1848. máj. 31. nyittatott meg. Nem lehet hivatásom e gyülekezet fölött kritikát gyakorolni, itt is átengedem a szerepet a történelemnek, annyit azonban legyen szabad megjegyeznem, hogy Dr. Bulan és Geisler történetírók szavaival élve, e congressus pöffeszkedése s politikai éretlensége által tűnt ki. ,Denn wáhrend nun die Wiener den Kaiser mit Bitten, um Rückkehr bestürmten, versammelte sich am 2. Juni 1848 in Prag der allgemeine Slavencongress, der nicht geringeres beabsichtigte, als Oesterreich zu einem Slavenreiche zu machen. Alléin die slavischen Congressmitglieder, deren jedes in seiner Sprache reden wollte, verstanden einander nicht, und mussten sich der deutschen Sprache bedienen, die sie wie das deutsche Volk und seine Bewegung hassten.* A vágujhelyi póstaügy félremagyarázása ellen tiltakoznom kell, mert elitélt dolognak csak az tekinthető, ha valamely törvényes biróság egy bizonyos meghatározott tett fölött Ítéletét kimondá s ez jogérvényessé valt. Gehringer idézett levelében azonban egy bizonyos meghatározott tettről szó sincs s csakis annyi mondatik, dass jene Anschuldigungen, welche der Waag-Ujhelyer Postexpeditor Paltauf vorgebracht, sich als falsch erwiesen, miből az tűnik ki, hogy Paltauf feljelentést tett ugyan, de Ítéletről szó sincs s ezt panaszló maga sem volt képes bemutatni. ítélt dologgá tehát ez ügy nem válhatott. Nevezetes azonban ez okiratban az, hogy Húrban érdemeiről említés sem tétetik, valószínűleg azért, mert ugyanazok, kik őt előbb felhasználták a magyar alkotmány ellen, ugyanennek tettét desavouálták, szégyelték s örültek, hogy az alkalmatlan agitatortól ily olcsó aron megmenekülhettek. E levél által akarja tehát magát rehabilitálni! E levélnek azonban van egy kis története, melyről nem szabad megfelejtkeznem. A vágujhelyi postakocsi s lovak a bennülőkkel a meghatározott időben haza nem érkezvén, Paltauf akkori póstakiadó több ideig keresteté, mig végtére biztos tudomására jutott, hogy Húrban emberei a kocsit lovastól, a benne ülőkkel együtt letartóztatták. A pósta többé biztos nem lévén, Paltauf póstakiadó Hurbanhoz azon levelet intézte, mely az 1848. 78. sz. sPressburger Zeitung *-ban megjelent: Offenes Schreiben vom königl. Postamte Vágujhely an Jos. Mii. Húrban in Brezova. Das gefertigte k. Postamt ist in der unangenehmen Lage, Ihnen die Anzeige machen zu müssen, dass am 21. September Herr Rudolf v. Boróczy, welcher sich von hier die Postgelegenheit mit zwei Pferden, einem ofifenen Wagen und den Postkutscher Ondris gemiethet, von Ihren Leuten angehalten, gefangen genommen und nach Brezova abgeführt wurde. Indem die Post eine gemeinnützige und unentbehrliche Anstalt ist und mit den politischen Differenzen nichts zu thun hat, so erwartet das gefertigte Postamt, dass Sie gleich nach Empfatig dieser Aufiforderung die bezeichneten Postpferde sammt Wagen und Kutscher ausfolgen werden. Ferner glaubt man Ihnen rathen zu müssen, dass Sie den jungen Ilerrn Rudolf v. Boróczy — der Ihnen doch gewiss nichts zu Leide gethan hat, zur Beruhigung seiner, in kummervoller Angst, Sorge