Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

und Betriibniss schwebenden, allgemein geschátzten Eltein ungesáumt in Freiheit setzen und dass Sie die grosse Last Ihrer Verantwortung vor Gott und der Menschheit nicht auch durch solche Handlungen noch erschweren mögen. Vág-Újhely, am 27. Sept. 1848. Paltauf. Minthogy azonban Húrban többszöri sürgetés dacára sem a kocsit, sem a lovakat, sem Ondris kocsist ki nem adta, panaszra ment tehát, de mint az emiitett levél tanúsítja, hasztalan, mert nem Paltauf póstakiadó, hanem Húrban J. nyert elégtételt. Ezen levél 1850-ben a rémuralom alatt kelt, azon időben, midőn legjobbjaink vérpadra hurcoltattak és számtalan hosszú évekre elitélve lett, mig mások külföldön kerestek menedéket, midőn úgyszólván egy csalad sem létezett, mely egyik vagy másik szeretett tagját nem siratta volna. Uraim hihetik-e azt, hogy Paltauf póstakiadó panaszt mert emelni azon időben vádló ellen, ha ügyének igazságáról meggyőzve s azt bebizonyitani képes nem lett volna? hiszik-e, hogy panaszra mert volna menni azon rémidőben, ha Húrban tulajdonát visszaadatni rendeli, vagy bármily csekély karpótlást nyújt, vagy legalább csak jó akaratot tanúsított volna? Ezen a vádló által előmutatott levél tehát épen azt igazolja, hogy Húrban az akkori fosztogatást, rablást nyiltan pártolván, annak bűnrészesévé tette magát. Es egy ily ember merészkedik rágalom, becsületsértés miatt panaszt emelni ? Húrban úr vádlevelében azt mondja, ha az incriminalt cikkben foglalt allitások valók volnának, ez nyilván a büntető eljárást vonná maga után, vagy őt legalább a közmegvetésnek kitenné. E tekintetben sem lehetek vádló úrral egy nézetben. Vagy elfelejté, hogy ap. királyunk 1867. jun. 9-én kelt legfels. elhatározásával minden 1848—49. stb. politikai vádakra is fátyolt borított? Úgy tehát Húrban ellen sem indítható meg a vád ily értelemben, tehát rágalomról szó sem lehet. Mi az állítólagos becsületsértést illeti, úgy már 1848. után közvetlen mind a történet, mind egyéb röpiratokban megemlíttetnek mindazon tények, melyek az incriminalt cikknek tárgyát képezik. Ha tehát vádló úr azt hiszi, hogy a közmegvetésnek tette ki magát, úgy mar 1848-ban tette ki magát ennek, mely közmegvetés tud tómra mindeddig változást nem szenvedett. A prágai gyűlésről még csak azt emiitjük, hogy Plurban egy magyarországi evang. tót község lelkésze, ki hivatalai lázitó zavargások miatt nemrég vesztette el, a magyarok ellen küldendő önkéntes csapatok alakítását tette indítványba, avval indokolván javaslatát: hogy mig a magyarok ki nem irtatnak, Szlávia megalakulását mindaddig remélni nem lehet. A szláv nemzeti gyűlés, mint ludatik, nyilt lázadással, Prága bombáztatásával s a cseh pánszláv ábrándok megsemmisítésével végződött. Mindez azonban célhoz nem vezetett, mert mint minden ember, ki a 48. évre emlékezik s a történelem is tanúskodik, a derék felvidéki nép hazafisága s magatartása oly kitűnő volt, hogy Húrban minden lázitó törekvése hasztalannak bizonyult. Magok az evang. papok (lásd 48. 27. sz. közt.) legnagyobb része, hogy osztályukra a lazítás, honárulás gyanúja rá ne nehezedjék, részint hírlapok, részint a kormányhoz intézett feliratok által siettek magukról minden gyanút elháritani. A derék felvidéki nép Húrban és cinkosai minden lázitásának ellenállott, hazafiságuk Kifogástalan volt, mit azon tény legfényesebben bizonyít, hogy a különben is mint rabló ismeretes kopanicsárokat kivéve, hogy sereget gyűjthessen, Cseh- és Morvaországba kellett mennie és még azt is tapasztalta, hogy derék tót testvéreink ellene ragadtak fegyvert. De ezzel sem elégedett meg, szózatokat osztogatott, melyek (mint Horváth Mihály. II. köt. 462. 1.) Húrban és Jaroszlaw Dani, mint a tót nemzeti tanács titkárai által voltak aláírva, a szláv nemzet tanácsa nevében fegyverre szóliták a népet. A pecséten, mely a kiáltványokra üttetett, hármas halom s kettős kereszt állott e körirattal: „Náradna Rada szlowenszka®, azaz a tót nemzet tanácsa. Ilynemű eredeti felszólítást csak imént bemutatni szerencsém volt s ez által bebizonyitani azt, hogy minden ellen, mi alkotmányos volt, lázított s a népet történelmi hazugságokkal ámította. Emlitsem-e még a Verbócon és Turolukán báró Schmerzing birtokában elkövetett temérdek rablásait? Szóljak még egyebekről ? Midőn I lurbán az ő csőcselékével 1848-ban O-Tura mezővárosába bevonult, azt számtalan helyen felgyújtotta és pokoli lárma közepette a csőcselék zöme a városházára rohant s a pénztári őrnek visszamaradt egyetlen városi tisztviselőt, névszerint Pósfayt, előbb darabokra vagdalták s aztán tűzbe dobták s egy asszonyt, ki ezt látva, felsikoltott, az egyik hős nyomban főbe lőtte. Minek utána a városi pénztárak kiürítettek, a csőcselék zöme a menekültek üldözésére adta magát stb. Mily tiszteletben állott egyébiránt vádlott ur a cs. kir. tábornokok előtt is, mutatja a többször idézett Adlerstein okmánytárának 708. sz. a. előforduló, 1848. oktober 6-án a budai cs. kir. hadi parancsnoksághoz intézett hivatalos jelentése, melyben Húrban »mit seinen Spiesgesellen und seinem ráuberischen Haufen4

említtetik s a jelentésben is érintetik „Hurban's Partei ist in dieser Gegend (Miava) nicht gering, die sich theils aus Furcht vor Vervvüstung, theils durch allerlei Vorspiegelungen ihm anschloss.4 »Sine ira et studio® elmondám a történet folyaman és nyomán vádló ur honáruló, személy és vagyont veszélyeztető tetteinek egy kis részét. Mind ezek hiteles történeti adatok, mind ezeket a nép maga is elmondja, ezek valósága felett tehát kétség nem lehet. Mi ehhez képest a rablott lovakkal és ruhákkal való parádérozás és pompázás? Makacs tagadásai mutatják, hogy ezen férfi ősz haja és agg kora dacára a régi, tagadásai mutatjak, hogy keresetét páratlan vakmerőséggel inditá. Hogy e keresettel egy kifogástalan hazafiun méltatlan boszuját tölteni akarja s hogy egy ily férfiút, ki lelkiismeretét annyira terhelé, ki becsületét 35 év alatt egy tollvonással, egy szóval sem tartotta érdemesnek megvédeni a számtalan megtámadás ellen, ezen férfit önök rehabilitálják egy oly Ítélet altal, mely egy érdemes hazafi elmarasztalásával végződnék, kinek tettei, ha csak tizedrészben igazak, elegendők arra, hogy becsületét örökre elveszítse, egy ily ember azon jogát ís örökre eljátszotta, hogy magát jogosan sértve érezhesse.® Ezen nagy éljenzéssel fogadott védbeszéd után, vádló ügyvéd replikájában azt mondá, hogy politikai kérdéssé varázsolják át a magánbecsület kérdését; a közönség politikai Ítéletet vár. Kínos rá nézve, hogy a 48-diki viszonyokat feszegesse, de ha a sebet föltépték, arra szemet egy férfi nem hunyhat. Erre hosszasan mutogatja a tót nemzetiség ellen elkövetett sérelmeket. A 48-diki XVI. t. c. úgymond, kijelentette, hogy a megyék tanácskozási nyelve egyedül a magyar s ezzel bezárta a megyei tanácskozás termét a nemzetiségek előtt. Erre a jó