Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

az a következése, hogy az egyetemen viszont a tanárok kénytelenek elemi dolgokkal bibelődni, hogy magukat, jobbára éretlen hallgatóikkal, megértethessék. Mind a két visszásságnak gyermekeink vallják a kárát. Jelen könyv szerzője is a helyett, hogy a szó- és Írásbeli szabatos előadáshoz szükséges nyelvtörvények világos ismeretére s az ebbeli ismeretnek kész gyakorlatára vezetné növendékeit, inkább nyelvészkedéssel és azzal foglalkozik, hogy az u. n. orthologia bogarait, mint valami szent dogmákat fejtegeti és — ha nem is szándékosan, de tényleg arra ösztönzi tanítványait, hogy klassicus íróinkat éretlen fővel korholhassák és Vörösmartyt, Petőfit rossz magyarságú Íróknak mondhassák. Az effélékkel erkölcsileg is nagyot rontanak, mert a korunk ifjúságánál amúgy is uralkodóvá lett nyegleségnek nyújtanak táplálékot, mely szerint a napi sajtó termékeiből fölszedett alap nélküli rhapsodicus bölcseséggel mindenhez hisz hozzászólhatni és cselekvésre tehetetlen botor fővel mindenben aggatózik. Sokat jegyeztem még meg a könyvben (1. pl. a 72. lapot, hol elejétől végig az érthetetlenségek, hibás szólások és hamis felfogások egymást érik,) ami mind oda mutat, hogy szerző még azt is, a mit netán helyesen gondolt, szabatosan, érthetően kifejezni nem tudja; de, úgy hiszem, a felhozott kevés példából is átláthatja mindenki, hogy Gyulai ur nyelvtana jelen alakjában tankönyvül nem használható. Ballagi Mór. BELFÖLD. Dr. Húrban sajtópere. Nem hisszük, hogy volna a hazában egyéniség, ki annyit ártott volna a protestantismus jó hírnevének, mint azon prot. lelkész, kinek sensatiós sajtóperét m. hó 26-án tárgyalta Pozsonyban az esküdtszék. A mit tett, lehet, hogy elvakult túlbuzgalomból tette, de hogy nem a legtisztább eszközökkel, azt a tárgyalás kiderité. Nem akarunk e tárgyban ítéletet mondani; csak közölni akarjuk a közönség Ítéletét. Egyháztörténelmünk egyik sötét lapját illustrálja e tárgyalás, melyet mi, csak mint egyháztörténelmi hiteles okmányt kívántunk lapunkba igtatni. Az esküdtszék Orosz László elnöklete alatt megalakulván, felolvastatott a Húrban részéről beadott vádlevél, mely következőleg szól: ,A Galgócon megjelenő Felvidéki Nemzetőr 1882. julius 15-ki számának tárcacikkében »Epizódok a Hurbanféle lázadás korából« felirat alatt befejezésképen ez adatik elő : »Húrban további működésének nem voltam közvetlen szemlélője, de azt tudom, hogy azután betört Trencsénmegyébe, hol iszonyú rablásokat vitt véghez. Igy különösen gróf Csákynál Budatinban szép lovakat rabolt, melyeken Hlubokán, hol most is ev. lelkész, parádézott, valamint sok szép selyemruhát, melyekben neje pompázott.4 Mint ezen tárcacikk szerzője, Zmrtych Simon úr, szotinai birtokos van jelölve, ki is ebbeli minőségét a vizsgálat folyama alatt beismerte. Ha az itt felhozott és Zmrtych ur altal sajtó utján világnak eresztett állítások valók volnának, akkor ez nyilván a büntető eljárás megindításának okát képezné s engem méltán a közrinegvetésnek tenne ki — miért is Zmrtych úr ezen eljárásában a bünt. törvkv : 258. és 239. §§ ai értelmében rágalmazás vagy legalább is 261, §-a szerint becsületsértés vétsége rejlik, melyért a sajtótörvény 13. és 33. §§-ai értelmében a felelősség a szerzőt, tehát ez esetben Zmrtych urat illeti. Miután azonban ezen állitások nemcsak hogy nem valók, de tekintettel arra, hogy ezen és hasonló rágalmak miatt még 1850-ik évben ellenem saját kérelmemre a vizsgálat megindittatott s befejeztetett és én ideiglenes lelkészi hivatalomtól felfüggesztetvén, abba később, amint ezen állitások rágalmaknak bizonyultak be, visszahelyeztettem, nemcsak, de sőt felfüggesztetésem idejére kárpótlást is nyertem — épenséggel itélt dologgá vált, hogy Zmrtych úr által ellenem felhozott állitások rágalmat képeznek; az igy ujolag megtámadott becsületem helyreállítása tekintetéből dr. Mudrony Mihály képviselőm által esedezem, méltóztatnék stb.« Dr. Mudrony Mihály, a vádló ügyvédje, betegeskedése által akadályozva levén, helyette dr. Mudrony Bál turóc-szentmártoni ügyvéd jelent meg, kinek kívánatára fölolvassa a jegyző Gehringer báró helytartónak 1850-ben kelt bizonyítványát, mely a Húrban ellen emelt vádakat egészen alaptalanoknak mondja s örömét nyilvánítja a fölött, hogy Húrban ártatlansága egészen kiderült. A vádbeszéd után Beck Antal védőügyvéd a következő védbeszédet mondta: A tárgy, mely fölött önök uraim mai ítéletüket kimondani fogják, közfigyelmet keltett az egész országban, nemcsak azért, mivel az incriminált cikkben foglalt állítólagos rágalom vagy becsületsértés oly időre vonatkozik, mely hazánk történetében korszakot alkotott, de különösen azért, mivel mint vádló, oly ember szerepel, I kinek szomorú emlékezetű működése mai napig is minden ember, de különösen a felvidéknek élénk emlékezetében van, s a lefolyt 35 év dacára még mai napig is a szünet nélküli izgatások folytán, különösen a felvidéket még mindig foglalkoztatja. Még érdekesebbé válik az ügy, ha figyelmbe veszszük, hogy vádlott Zmrtych földbirtokos úr 1848-ki évben épen ezen kerületnek köztiszteletben álló főszolgabirája volt, ki ellen vádló Húrban József úr hírhedt honáruló támadásait intézte, s hogy ennélfogva nagyon is régi ismerősök s nem először találkoznak a kiizdtéren. Zmrtych ezen hivatalos állásában oly erélyt fejtett ki vádlónak lázító, személyt s vagyont veszélyeztető támadásai ellen, hogy kezdeményezése folytán a legnagyobb részt idegen csőcselékből álló csapatával több ízben megfutamodni kénytelen volt, mig végtére szomorú szerepét le nem játszotta. A kezdeményezés fonalait ugyanazon férfiú tartotta erős kezeiben, ki jelenleg mint erőtlen, megbénult aggastyán előttünk ül. O mindent tudott, mindent megtartott emlékezetében. Csoda e tehát, hogy ép őt szóliták fel többen arra, hogy a Hurban-féle lázadás történetét irja meg ? mely kívánatnak ő azáltal felelt meg, hogy a Hurban-féle lázadásból az epizódokat saját szemlélete után leirta, melyek a jelen sajtópörnek alapjául szolgálnak. E cikksorozat nem akart tündökölni pompás phrasisokban, hanem egyszerűen, de az igazság higgadt, szenvedélynélküli szavaival puszta tényeket emlit; nem is szóltak ezek az egész ország olvasó közönségéhez, hanem a felvidék népének, mely a Felvidéki Nemzetőrt, a 13 év óta szünet nélkül izgató pánszláv lapok magyarellenes, hazug támadásai megcáfolására teremteni kénytelen volt. Önvédelem teremté e lapot s a jogos önvédelem az, mely végett védencem előttünk megjelent. Ugyanazért egész nyugodtsággal teszem védencem sorsát sz. kir Pozsony városa független polgárai kezébe. Áttérek most tulajdonképeni feladatomhoz, a véde-