Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

lem thesiséhez. Az incriminált cikk következőleg szól : » Húrban további működésének nem voltam közvetlen szemlélője, de azt tudom, hogy azután betört Trencsénmegyébe, hol iszonyú rablásokat vitt véghez. Igy különösen gróf Csákynál Budatinban, hol szép lovakat rabolt, melyeken Hlubokán, hol most is ev. lelkész, paradirozott, valamint sok szép selyem ruhát, melyekben neje pompázott.* Bárki olvassa némi figyelemmel e pár sort, azonnal észreveszi, hogy itt tulajdonkép kétféle tettről van szó, a rablásról és a rablott dologgal való paradirozásról és pompázásról, s hogy ezek ennélfogva egymástól elkülönitendők. Ugy hiszem, említenem sem szükséges, hogy vádló úr nem mint hlubokai ev. lelkész, nem egyháza megbízásából működött,—hisz ez, mint az 1848. jún. 27-én kelt dunáninneni jkv. I. s VII. pontja mutatja, hivatalától, annak javadalmaitól felfüggesztette ; hanem kizárólag mint pánszláv agitator, mint csapatvezér szerepelt; említenem azt sem kell, hogy nem mint hlubokai lelkész szerezte meg herostratusi hírét, hanem mint néplázító, s hogy kizárólag ennek köszöni hírhedt, történeti nevét. Az incriminált cikk maga, mely csakis az 1848-ki időkről szól, ezt világosan igazolja. Ennélfogva nagyon természetes, hogy az állítólagos rágalom vagy becsületsértés nem a magánember- vagy papra, hanem csakis a lázitó, a kommunistikus csapatvezérre vonatkozhatik. Említenem azt sem kell, hogy történeti nyelven a vezér neve többnyire a sereg helyett említtetik, s ez nagyon természetes, mert a vezér a sereg parancsnoka lévén, ennek minden tetteiért felelős. Ha tehát a történelem azt mondja, hogy Marcellus proconsul Syrakusát elpusztította, hogy Tilly hadvezér Magdeburgot kirabolta s elpusztította; vagy végre, hogy még világosabb példaval éljek, ha azt mondja a történelem, hogy Ilurban J. Szenic mellet s később Miava és Brezovánál a pozsonyi nemzetőrök által megveretett, nem a magán személy, hanem csakis a csapatvezér serege érthető. Hisz azt csakugyan senki sem fogja értelmezni, hogy Marcellus proconsul, vagy Tilly hadvezér saját személyében fosztogatott, zsákmányolt, pusztított, hanem serege; még kevésbbé fogja valaki állítani, hogy a pozsonyi nemzetőrök Hurbant magát, physikai személyét megverték, kabátját kiporolták, melyben ő benne volt; hanem hadi történeti nyelven szólva, csapatját, melyet vezényelt. A physikai vereséget a hadsereg, az erkölcsit a vezér szenvedi. Ennek folytán az incriminált cikk azon szavai alatt, hogy Húrban betört Trencsénmegyébe, hol iszonyú rablásokat vitt véghez, nem vádló magán személye, hanem csapatja érthető. Hisz ő maga be nem törhetett Trencsénmegyebe, következőleg maga nem is rabolhatott a nélkül, hogy magat a megérdemelt büntetésnek ki ne tegye. Vádló úr azonban sajátságos felfogással mindezt saját személyére, a hlubokai lelkészre veszi, keresetét mint hlubokai lelkész indítja, kivel sem 1848-ban, sem jelenleg dolgunk nincs — ily magyarázat ellen azonban ünnepélyesen tiltakoznom kell: nekünk nem a hlubokai lelkészszel, de az 1848-ki csapatvezérrel van dolgunk, erről van egyedül szó. Ezenkívül vádló úr az incr. cikk állításait tagadja, kénytelen vagyok tehát a történetre hivatkozni. ,A betörések sorát a lutheránus pap-ezredes, Húrban kezdte meg Stúr, Hodzsa és Janicsek pánszláv társai kíséretében, 2500 főre menő, prágai pánszláv deákokból s a rablás reményével felizgatott gyülevész népből álló szláv légióval dec. 4-én tört be a jablunkai szoroson. A csapat még az nap Csacára érvén, azt kirabolta. Másnap útját Zsolnának vévén, a népet útjában az úri jószágok felosztásának Ígéretével igyekezett fölkelésre bírni. Igy haladt e csapat, Trencsénmegyén keresztül minden ellentállás nélkül Budatinig, a népet, a kommunismus eszméivel csábítva, az urakat és zsidókat kifosztva. * (Horváth Mihály, II. köt. 181. 1.) Hivatkozom továbbá Janotycky v. Adlersteín: Archív des ung. Ministeriums cimű munkájára, melynek 1201. sz. okirata következőleg szól: „Der Feind, der den 4. in Csaca einfiel, plünderte dasselbe ganz aus, besonders der fiirstl. Eszterházy'sche Verwalter wurde ganz zu Grundé gerichtet; am 5. nahmen sie ihren Weg gegen Sillein, überall den Landsturm organisirend. Da dies aber nicht gelangt, begannen sie communistische Ideen zu verbreiten. Den 6. Früh langte schon eine Ráuberhorde in Sillein an, von wo unsere kleine, aber beseelte Schaar schon am 5. sich zurückgezogen hatte.« Továbbá ugyanezen szerző 1269. sz. okirata. »Die Ráuber habén das Gr. Csáky'sche Castell und mehrere Háuser niedergebrannt. Húrban bekam von den Grenzortschaften 150 Rekruten, von denen aber die meisten fortgelaufen oder gefangen wurden. Simonik, den Pfarrer von Varina nahm Húrban mit sich.4 1308. sz. okirat. ^Einíge Vorpostengefechte fielen in der Gegend von Csaca ver, wo Húrban unmenschlich verfuhr, indem er die fürstlich Eszterházy'schen Wirthe schaftsbeamten, wie es heisst, in Ketten legen und di-Kornspeicher, sowie die Keller ausplündern liess.® A vezér akár az uralkodótól nyeri megbízását, akár önmaga tolakodik fel azzá, mint a jelen esetben van, seregének parancsnoka s ez neki föltétlen engedelmességgel tartozik. Ugyanazért ő egyedül felelős seregének tetteiért. A sereg dicsősége az ő dicsősege, a sereg gyalázata az ő gyalázata, és gyáva azon vezér, ki seregének tetteiért a felelősséget elvállalni nem meri. Nem akarok a régi történetből példákat idézni, a legújabb történet is bő anyagot nyújt. Midőn haditengerészetünk a lissai győzelmet kivívta s az olasz kir. haditengerészetet úgy szólván megsemmisítette s az olasz kormány a vétkest büntetni akará, nem a sereg egyes tagjait, hanem a vezért Persanot sujtá. Vagy midőn a francia sereg Metznél körülvétet-, vén, a győztes német sereg előtt a fegyvereket letenn 1 kénytelen volt, a francia nép nem a katonákat, nem ezek egyes tisztjeit, hanem kizárólag a vezért Bazainet bűnteté. Igy van a jelen esetben is és ezen nem változtat legkevesebbet sem azon tény, hogy a Kamarilla Hurbant büntetni nem akarta s a lesújtott magyar nemzet őt nem büntetheté, de felelős marad az utókornak, a történetnek — die Weltgeschichte ist das Weltgericht ; íelelős marad annál inkább s a felelősség annál nagyobb, mivel, a mit az incr. cikk mond, szóról szóra igaz. De van az incriminált cikknek egy más része, hogy t. i. vádlott lovakkal paradirozott s pompázott. De ezen tény sem képezhet rágalmat vagy becsületsértést, mivel igaz az, hogy vádló gróf Csáky lovain paradirozott s neje selyem ruhákban pompázott. Ez köztudomású dolog s mind Hlubokán, mind Szenícen, Budatinban és másutt is vannak még élő tanúk, kik ezt bizonyítanák. Sajnálattal kell azonban constatálnom azt, hogy az 1848. XVIII. t.-c. 25. §-a szerint vádlottnak követelnie nem szabad, hogy panaszlónak erkölcsisége ellen a tanúk kihallgatását kérje; — az ezzel kapcsolatban levő btkv. 263. §-a is az állított tény bebizonyítását