Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

zat adok Szentpétery konventi tag ezen állításának : „A közvetlenség itt az egyetlen meggyőző, ha láthatja szemével, megfoghatja kezével; — ha oda, hova az ő szive is óhajtja, •— maga is adhat vagy adathat." Nekünk a helyi viszonyokkal, a nép alsóbb osztályával közelebbről ismerősöknek, fontolóra véve e körülményt, lehetlenség a centralisatió eszméjének barátjaivá szegődni, holott, mint mondám, ha önző politika vezérelne s önhaszonlesés indítana ügybuzgalomra, akkor nekünk végvidéki szegény sorsuaknak kellene az összpontosítás felé irányítani teljes törekvésünket, hogy a solti, heves-kunsági, debreceni sok dúsgazdag atyafiak a részesülés és rendelkezés jogától megfosztatván, kizárólag mi igényelhetnők magunknak a teljes osztaléki összeget — az idézett krisztusi tan értelmében. Úgyde ha megvan is irva, hogy ,,az erősek tartoznak hordozni az erőteleneknek erőtlenségüket" az is sz. írásba foglalt utasítás: „ne nézze ki kicsak a maga hasznát, hanem a másokét is!" E keresztyéni elvből kiindulva, nem akarok én sem rideg önző lenni, hanem igazságos!! ez uton reménylem én is a gömöri egyházmegyével a közalap életbe léptetésének kívánatos sikerét, mig ellenkezőn válság következhetik be, félő: hogy az oly nagy lelkesedéssel foganatba vett domestika plántája, mindjárt csirájában megfonynyad, s a hozzá fűzött kecsegtető remény meghiúsul. Fentnevezett öreg bajtársunk sokoldalú ismereteire fektetett igazságos elvéhez csatlakozásomat midőn ismételve nyilvánítom, most már áttérek az általa irt cikk azon tételére, mely kiválóan fontos megfigyelés és eldöntés tárgyát képezze, melyet én az év elején már papi értekezlet s más hason összejövetelek alkalmával több izben felemliték, hogy t. i. „az egyházközségek a domestika megalkotása után mentessenek fel minden kéregető zaklatásoktól, Önkéntes és kényszerűvé vált évi fizetésektől, mert hogy ez a régi teher is megmaradjon, az ujat is beköveteljük, az rettenetes igazságtalanság volna." Egyházaink ezen önkéntes és kényszerítő adózását illetve, én a tiszántúli egyházkerület ezen végvidékéről idézek példát, nevezetesen: Felveszek egy ezer lelket számláló egyházat, melynek semmi közjövedelme nincs, napi kiadásait, középületeinek tatarozását időről-időre vállalt közmunka utján eszközli, s vizitatió alkalmával e keservesen gyűlt vagyonból mégis 40—50 forintot kénytelen fizetni — ugyanis: 1. Egyházkerületi közszükséglete lélekszám szerint 1 krjával = 10 frt. 2. Egyházmegyei hasoncélra minden lélek után 1Y2

krjával = 15 frt. 3. Egyházkerületi névtárs 2 db. nyomtatott jegyzőkönyv ára 1 frt 50 kr. v. 2 frt. 4. Egyházmegyei jkönyvek hasonlag legkevesebb évenkint = 1 frt. 5. Zsinati konventi jegyzőkönyv, törvénykönyv stb. = 1 frt 50 kr. 6. Papi és tanitói gyámintézetekre legalább 1 frt. 7. Egyházlátogatói díj s előfogat 2 v. 3 frt. 8. Folyamodó egyházak. 9. Vakok, siketnémák intézete. 10. Sziget, Erdély, Losonc. 11. Kebelbeli. 12. Belhoni. 13. Külhoni egyházak. 14. Magyar ref. s. egylet. 15. Debreceni főiskola, 16. Tápintézet, 17. Tanképezde, 18. Szolga-gyermekek, 19. / Gusztáv-Adolf-egylet, 20. Missió, 2 1. Árvaház, 22. senior, 23. Sárospataki főiskola, 24. Leánynevelde, 25. Miskolc, 26. Emőd, 27. Orsova, 28. Tiroli árvíz, s még ezeken kivül 8 egyes elemi csapással sújtott belhivatalnok, s egyletek, sorsjegyek ára, melyeket egyre-másra 10—20 krral számítva, nem megközeliti vagy meghaladja-e a fent kiirt összeget?! A midőn a közelebbi egyházlátogatás alkalmával ez összeget átvettem azon egyház gondnokától, melynek nyugtájáról közlöm e másolatot, s a hol szinte nincs közjövedelem, hanem házankénti gyűjtés vagy kivetés utján szedik be a szent exekutiót megelőzve, a visitatorok végrehajtói dicsőségének emelésére az igényelt mennyiséget; elém áll a jó vallásos érzelmű gondnok aggályaival, s gyóntatni kezd, kérdezősködvén : Jiát jövőre, hogy mint lesz ?!' Néha napján, úgymond, szeretek olvasgatni, s egyházunk újból szervezkedési s átalakulási korszakában különösen érdekelvén a zsinat által megszavazott uj adó-nem: megvallom, megdöbbentőleg hatott reám, ismervén egyházhíveink pusztulásnak indult sanyarú helyzetét, be nem láthatom, mint leend annak jó vége ? s készebb vagyok inkább tisztes hivatalomtól szabadulni, mint ezen erőszakos zaklatásban részt venni, tartván tőle, hogy a közönyös lágymelegek az üdvösséget más akolban könnyebb uton feltalálni vélik, s nem lesz jó következménye e sz. célú zsarolásnak!! (sic.) Ez aggály eloszlatása oly szük látkörű egyén-