Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

729 nel szemben nehéz feladat volt reám nézve, nem akar­ván drasticus kifejezéseit boncolgatni, hanem annak mellőzésével megkisérlém egyszerűen ad hominem, saját felfogásához mérten meggyőzni ez üdvös intézmény jövőre ható hasznos és magasztos célja felől, hozzátéve utólag, hogy ez különben nem is uj, nem annyira terhelő, mint egyelőre némelyek előtt látszik, hiszen eddigelé is viselte a nép e terhet, csakhogy közvetlenül, nem közvetve, nem­de egyik-másik templom-, iskola-épitő, — tűzvész és árviz által károsult egyházak küldöttei keres­ték fel kurátor uraimékat saját házaiknál, s jó termés idején nem egy-két véka életnemüvel aján­dékozák meg szerencsétlen hitsorsosaikat, kiknek követei, kivált ha érzékenyen rajzolták a gyászos helyzetet, nem elláttattak-e enni és inni valóval is? s ez évenkint nemcsak egyszer megtörtént! Avagy nem célszerűbb-e önre nézve is, ha éven­kint ezer frt jövedelme után ád i frtot, a szegény napszámos pedig csak 20 krt, ezután nem fog a házalás és zsákolás megengedtetni, hanem min­den elemi csapással sújtott vagy szegény hitrokon testület segélyezése az országos közpénztárból eszközöltetik, s azon kevés százalék évi befizetése mellett mentesítve lesznek a sokszor bosszantásig zaklató kéregetők szemtelenségétől. Az aggályoskodó kurátor ájtatos buzgóság­gal hallgatta e capacitátiót, mélyen meghajolva válaszolá: ha ez igy áll nt. visitator urak, akkor én szívesen adok 5 — 600 évi jövedelmemből nem egy, de 2 frtot is, s velem együtt a többi ha­sonló sorsú felebarátok; nem, csakugyan nem any­nyit visznek el házamtól külömbféle cím alatt a kéregetők, hanem kérem alássan, a szegény nap­számosoktól csakugyan bajos lesz, úgymond, a 20 krokat beszedni, mivel ezeknek keresetöket a napi élelem teljesen felemészti, s a házanként járó ké­regetők sem zaklatták őket, s ha némelyik beve­tődött is olykor-olykor hozzájok, egy pár kr. vagy 2 cső tengerivel lerovták keresztyéni kötelességö­ket, s ezt könyebben tehették, mint egyszerre adó gyanánt 20 krt fizetni, bizony elég lett volna azo­kon 5, vagy a tehetössebben 10 krt húzni, ezt csak szivesebben adták volna önként, s behajtásával nem lett volna annyi baj, mint igy ! Nyelvem hegyén volt, de nem merészeltem vigasztalásul kimondani, hogy jövőre már e nagy rovatos pénztári tabellákat sem hordozzák maguk-730 kai a visitatorok, hanem az egyházak két vagy három rovatba foglaltan törlesztendik évi járulé­kaikat, az egyházkerületi, megyei szükségletek és a közalapot illetve, mely utóbbinak egy része még vissza is térülhet. Nem volt bátorságom ezzel biztatni a külön­ben is már teljesen megnyugtatott gondnokot és társait, hanem igen: kimondtam később magunk között ez óhajtásomat, örömmel teszem közzé most, miután úttörőül Szentpétery bátyánk elé állt, any­nyit téve hozzá: hogy még a j.-könyvek sajtói költségeit s a főiskolai segélyezéseket is a rovatok közül törleném, s fedeztetném azt inkább a lélek után kivetett s gyűjtött összegből:! Igy és ez uton vélem én a domestika szer­vezését üdvös intézménynek, s alkotását kedvező sikerrel eszközölhetőnek, ugyanazért 3-or és 10-er is önzetlen szivből fakadt ér­zelemmel fogadom a közjó érdekében ^a közalap függőben maradt kérdéséhez" szólott öreg bajtárs sziveinkhez szóló, tiszta jó akaratot tanúsító, a nép életét, gondolkozását közelről ismerő, s igy tapasztalat, s igaz meggyőződésből eredt javasla­tát. Vajha az ezen ügy elintézésére hivatottak szi­vében is visszhangra találna, s osztakoznának e reflexióban, kiválasztván mint legjobbat a többek közül!!! engedje a gondviselés, hogy ugy legyen ! kivánja : Végvidéki. ISKOLAÜGY. Arany-ünnepély {Nagy-Körösön.) Arany Jánosnak, a dicső emlékű tanárnak egykori hálás SZÍVŰ tanítványai Laukó Károly, kecskeméti evang. lelkész és Zombory László ugyancsak kecskeméti városi főügyész, mint volt tanítványok, kezdeményezése foly­tán a mult vasárnap (jun. 3.) kegyeletes emlékünnepélyt, illetve a lehetőségig zártkörű baráti összejövetelt tar­tottak Nagy-Kőrösön. Ez összejövetel történeti előzményeül és tulajdon­képeni céljának előleges jelzése végett meg kell említe­nünk, hogy a fönt megnevezettek még a mult őszszel (1882. okt. 24.) mindjárt a megrendítő haláleset után egy f'ólhivdst bocsátottak ki Arany Jánosnak a nagy­kőrösi ref. főgymnáziumban kilenc évi (1851/2—1859/60) tanárkodása alatt volt tanítványaihoz egy az imádásig szeretett egykori tanárnak emlékére a nagy-körösi fögym­náziumnál létesítendő ösztön díja lap it v ány érdekében, azon utómegjegyzéssel, hogy az 1883. május 31-ig a nagy­kőrösi főgymn. igazgatóságához a tervezett alapítványra befolyandó összeg, mint ösztöndijalap feletti tanácsko­zás és intézkedés végett a kitűzött határidő utáni leg-PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom