Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-03 / 22. szám

Igen figyelemreméltó, amit a szerző e fejezetben az interpretatio egyéb szempontjairól mond. Mindenütt találkozunk praktikus tanácsokkal, melyek a gyermeki lélek individualitását, ezt a szövevényes és nehezen érthető világot, a számításból ki nem felejtik. Az ötödik fejezetben végül a szerző a gymnasiumi klasszikus oktatás terjedelméről szól. Miután ilyformán futólag végig mentünk a könyv tartalmán, kiemelve a kiemelendőket, most csak az van hátra, hogy végelegesen kimondjuk Ítéletünket. Azok után, miket előrebocsátottunk, az olvasó is meggyőződhetik róla, hogy itt egy objektív irányú, alapos, időszerű művel van dolgunk, melynek főérdeme kétség kivül azon okulásban keresendő, melyet reményelhetőleg műveltjeink belőle meg fognak vonni. Olt, hol annyi a félreértés, mint épen abban a kérdésben, melyet szerzőnk tárgyal, készörömest kell fogadnunk minden tájékoztató igyekezetet, még ha nem is ered oly jóravaló tollból, mint aminő a Bászelé. Legyen szabad végül még egyre reflektálnunk. Szerzőnk mindenütt, ahol szerét ejthette művében, a philologia egészségesebb felfogása művelését sürgeti. Ráutal nem egyszer arra, hogy a betűrágás nem igazi philo logia. Ezt vajha figyelembe venné sok hazai tudósunk! A philologiai szövegkritika absolute véve, szükséges : csakhogy nálunk Magyarországon egyelőre még sokkal, de sokkal fontosabb teendőink vannak. Nekünk első és legszentebb kötelességünk arról gondoskodni, hogy öszszes műveltjeinknek gyökeres meggyőződésévé váljék az, hogy a klasszikus irodalom szerzette műveltség egyike a legfontosabb eszközöknek irodalmi Ízlésünk nemesbítésére 1 Nekünk érthetően, szépen írott, de azért korántsem selejtes, hanem hosszú aesthetikai kutatásokon alapuló tnonographiák által arra kell törekednünk, hogy az érzéket a klasszikus ókor iránt fejleszszük nagi) közönségünkben. Jó, klasszikus fordítások, talpraesett irodalomtörténeti művek, az ó kor reális oldalait felölelő munkák, ezek kellenek nekünk. Reméljük, hogy az Akadémia újonnan megalakult klassz, philologiai osztálya az ilyenekre kiváló gondot fog fordítani. Üdvözöljük ezen szempontból is az előttünk fekvő művet, mint a mely ezt a fontos, de egyszersmind eddig nagyon elhanyagolt részét philologiai munkálkodásunknak kellő világításba helyezi ! Budapest, 1883. máj. 28. Egy philologus. BELFOLD. A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. (Folytatás és vége.) A május 24-iki ülés is a kilences bizottság javaslatával foglalkozott. A VI — VIII. szakaszokon könynyü szerrel átestek. Az egyházi hivatalt viselni nem akarók felmentési diját az egyháztanácsok szabják s a megyék erősitik meg tíz évenkint. A 26-ik §-ra vonatkozólag az alsó-baranyai e. megye azt javasolja, hogy az újból megválasztott egyházi hivatalnokok ne köteleztessenek újból az esküt letenni. De főként Szilágyi Dezső felszólalása s azon indokolása után, hogy a hivatalos esküvel fogadást tesz az illető hivatalának megválasztatása tartamáig lelkiismeretes viselésére, s hogy ennélfogva minden választási ciklus lejártával az ilető fogadása is lejár, kimondatott, hogy az egyháztanácsnokok, gondnokok újból megválasztatásuk esetén újból felesketendők. Az esküminták azonban átnézendők, s a netán szükséges módosítások iránti javaslat megtételével Filó és Szilágyi D. főjegyzők bízattak meg. A világi tagok eddigelé napidíj nélkül szolgálták az egyházat. Miért kapjanak ezentúl ? kérdé Felső-baranya, hacsak nem konventi képviselők. Azért, mert változtak a viszonyok — feleié Kovács Alb. — s ha egyenlők a kötelességek, legyenek egyenlők a jogok is. Ha azután egyik-másik világi nem akar élni a joggal, az teheti, lemondhat a napidíjról, vagy azt valamely jótékony célra ajándékozhatja. Ily véleményben volt a nagy többség is. Egyházi életünknek, kivált a falusi gyülekezeteknél, azután meg a kollégiumok lakószobáiban egyik poézisét, bár reális háttérrel megáldott poézisét, képezték a legátiók. Most részben ezeket is veszély fenyegeti. Az uj törvények csak a theologust eresztik követségbe; de hát a mely községbe nem kerül theologus? Ott legátus nélkül ünnepeljenek? E kérdést veté fel Szőts Farkas, azon javaslat kapcsában, hogy a theol. igazgató jogosittassék fel az egyházközségekkel való tárgyalásra. De Török P. javaslatára, miután a jelzett baj más kerületben is megvan, tán nagyobb mértékben, mint nálunk, áttétetett ezen ügy, mint egyetemes érdekű a konventre. A IX. szakasz az egyházak osztályozásáról, a lelkészi minősítésről szól, s általános határozati javaslatokat tartalmaz. Az egyházak osztályozásán könnyen átesett a gyűlés, megbízván a kilences bizottságot, hogy a papi javadalmazásról az e. megyékből beküldendő adatokat szedje össze, s ezek alapján terjeszszen az őszi kerületi gyűlés elé az egyházak osztályozására nézve egy biztos alapon nyugvó tervel. Az általános határozmányi javaslatok is elfogadtattak azon toldassal, hogy a hivatalban levő rendes lelkészek kisebb fokú minősitvény alá nem esnek, mint a minőnek egyházuk megfelel; s hogy aki pályázni nem akar, az nem minősíttetik. A „pályázati minősitvény* című szakaszra nézve lényeges módosítást az alsó- és felsőbaranyai egyházmegyék terjesztettek fel; az alsóbaranyai javaslat szerint, a mely lelkészek 3 évig már szolgáltak, mint rendes lelkészek, azok 2-ik osztályú egyhazakba, 5 évi szolgálat után pedig bármely egyházban megválaszthatok. A segédlelkészek káplánkodásuk három első esztendejében csak 4 ed osztályú egyházakba pályázhatnak, három évi káplánkodás után 3-ad osztályúba; első és második osztályúba pedig segédlelkészek ne legyenek választhatók ; a felsőbaranyai javaslat szerint pedig hat évi rendes papi szolgálat után jogosíttassák fel bárki az első osztályú egyházakba leendő megválaszthatásra; de szolgálati éveikre való tekintet nélkül akkor is, ha magasabb fokú tudományos képzettségüknek komoly irányú irodalmi munkálkodás, vagy bármely tudományos intézet tagjává történt megválasztatásuk, vagy bölcsészeti és hittudori oklevél elnyerése által kétségtelen jeleit adták; 2-ik fokú minősitvénynyel ruházandók fel négy évi, 3-ik fokú minősitvénynyel 2 évi kifogástalan és sikeresen teljesített rendes lelkészkedés után. A segédlelkészek közül azok, kik tudományos képzettségüknek rendes lelkészi minősitvénynél körülirt módon kétségtelen jeleit adják, az első és második fokú egyházakba is pályázhatnak. A tolnai egyházmegye szerint theologiai tanárok is elsőfokú egyházba csak öt évi lelkészi szolgálat után pályázhatnak. Előbb e szakasznak az általánosságban való el-, vagy nem fogadása fölött folyt a tanácskozás. Szilágyi D. és Jordán pártoljak a kilences bizottság javaslatát. Szilágyi D. az alsóbaranyai javaslat mellett