Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

hogy fölállott Jókai Mór. Csakugyan fölállott s Thaly Kálmánhoz szállott mint historikushoz, a ki azonnal rektifikálhatja, ha nem mondana történeti valót. Egy szegény félreismert, megrágalmazott nemzetiségről emlékezett meg, a melyről pedig megirta a história, hogy mindig az elsők között volt, a hányszor csak a magyar állam szabadságáért kellett küzdeni s mindig az utolsó volt, valahányszor ezért jutalomra kellett kinyújtani kezét. Ez a szegény nemzetiség üdvözölte legelőbb Rákóczinak a Kárpátok ormán «pro libertate* megjelent zászlaját, ez volt az utolsó, a mely azt letette. Még a mikor utoljára fogtunk is fegyvert a fenyegetett alkotmányért, e nemzetiség egyik honvédezrede volt az első, a mely megmászta Szent Tamás sáncait. Kiknek köszönhetjük e tőlünk nyelvre idegen népnek érzelemre velünk testvéri rokonszenvét ? Mi, reformátusok, úgymond, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy behatolhassunk ezekbe a régiókba. Akik nekünk ezt a hazafias missziót ingyen teljesitik, azok a lutheránus tót papok. — Semmi jutalmuk nincs e lelkes fáradozásukért, szegények maradnak, még ha egy fáradozásteli élet esthajnalán egyen-ketten közülök szuperintendensekké válnak is. Legalább a hazafiak elismerése legyen a jutalmuk. Erre Thaly válaszolt s a két testvéregyház szorosabb összeköttetésére emelte poharát, kívánván, hogy köztük más verseny, mint a hazaszeretet elsőbbségé ne legyen. Szakadatlan sorban következtek aztán a toastok. Melczer acsai leik. Prónayra egy verset olvasott fel Kramarcsik Károly rozsnyói gimnáziumi igazgató felköszöntője után Győry Vilmos a budapesti magyar evangelikus egyház lelkésze támadja meg a reformátusokat, hogy sohase bizakodjanak el tiszta magyar voltukban, mert az csak fikció. Nekik is meg vannak a maguk tótjai Zemplénben, németjei a Bácskában. Sőt mi több, vannak nekik erdélyi szászaik is s horrendum dictu, pláne törökjeik. Igaz ugyan, hogy ezeket a szászokat és törököket bármely felekezet szivesen fogná tőlük elhódítani. Élteti erdélyi Szász Károlyt és Török Pál szuperintendenst. Szász Károly azért üríti poharat, hogy az erdélyi ev. kerület is az egyetemmel egybeforrjon s igy a magyarországi ev. egyházzal egyesüljön. . . Nagy figyelemmel hallgatták meg Tisza Kálmán pohárköszöntőjét, ki a kormányzókat és kormányzottakat éltette, kivánva, hogy a kormányzók, a hívek érdekeit szivokön viselve, a haza szent érdekét is mindég szemök előtt tartsák, — végre Vay Miklós Prónay b. nejét köszöntötte fel, mely pohárköszöntés után a jelenlevők a kedélyes együttlét érzetét s annak emlékét magokkal vive, 6 órakor szétoszoltak. A dunameiléki reform, egyházkerület közgyűlése. A fennálló szokáshoz képest pünkóst utáni szombaton vette kezdetét a nevezett kerület közgyűlése, de a melyen csak épen a megalakulás történt, s ezen kivül a több rendbeli bizottságok kineveztettek. A közgyűlés minden tagja, ugy látszik, tudatával volt az ezen gyűlésre várakozó nagy feladatoknak, mert a kit csak elháríthatatlan, leginkább egészségi bajok nem akadályoztak a megjelenésben, mindazok az érdemleges tárgyalásokra megjelentek. Vasárnap az újonnan választott két lelkésznek Balla Árpád sárbogárdi és Szilágyi Béla gyönki lelkészek felavatása volt, mely alkalommal Feíeky József foktői lelkész* tartott Kolossé 4, 17 felett jól átgondolt s a lelkészi hivataloknak nagy fontosságát érdekesen rajzoló, s kiváló szónoki hangon és ügyességgel előadott egyházi beszédet. »Meglássad, hogy a mely szolgálatot az Úrban vettél, azt betöltsd!4

Az nap délután pedig a helyettes, és segédlelkészek elhelyezése intéztetett el, és pedig akként, hogy mindegyik segédlelkész helyet talált, de viszont jutott is, a hova kívántatott, mindenüvé káplán. A május 21-iki vagyis hétfői ülés a püspöki évi jelentés előterjesztésével kezdődött. Egy rengeteg gyűlés kezdetén állunk 1 e szavakkal üdvözlé a jelentés a közgyűlést. A szokott tárgyakon kivul vannak rendkívüliek is nem csekély számmal. A zsinat eloszlott a nélkül, hogy a törvények életbeléptetésére nézve intézkedéseket tett volna. Ez a kerületek feladatául hagyatott. Kerületűnk a mult gyűlésen a zsinati törvényeket kihirdette, azok életbeléptetésének előkészítésére és megkönnyítésére pedig egy kilences bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság feladatát teljesítette, javaslatot készített, azt kinyomatta, minden e. megyének s egyháznak kellő időben megküldötte, e felett az e. megyék már véleményüket nyilvánították is ; most pedig kerületi közgyűlésünk tanácskozásainak képezendi ez egyik legfontosabb tárgyát. De több fontos tárgyat a zsinat nem is érintett, azok elintézését az egyetemes konventre bízta, ez ismét többet azok közül elintézés vagy véleménynyilvánítás végett a kerületekre tett át. Ezek fogják képezni a jelen közgyűlés tanácskozásainak egy másik, nem kevéssé fontos csoportját. Továbbá egyházunk jövő felvirágozására nézve felettébb fontos ügy az országos egyházi közalap ügye. Erre nézve a konvent már rendszabályokat alkotott, annak életbeléptetésére a kezdeményezés megtörtént, a mennyiben a konvent megbízása értelmében egy a híveket ezen közalap nagy horderejéről felvilágosító, őket az ezen célra való áldozattételre hathatósan buzdító felhívás elkészítetett, kinyomatott, és minden kerületnek kellő számú példányokban szétküldetett. Közgyűlésünk figyelmének erre is ki kell terjedni. Negyedik fontos ügy a tanügy. Az országgyűlést közelebb, mint tudva van, uj középiskolai törvényt alkotott, mely a királyi szentesítést is, bizton jósolhatólag nem sokára megnyerendi. Mi protestánsok az országos törvények előtt tudunk és szoktunk is hódolni. Meghódolunk ez előtt is, de épen ezért szükséges, hogy középtanodáink eddigi állapotát és viszonyait az új törvénynyel összehasonlítsuk, hogy megvizsgáljuk, hogy ezen uj törvény értelmében mit kellend iskoláink körül változtatni, miféle újabb anyagi terhek súlyosodnak reánk és az azok által igényelt költségek miből fedeztessenek. De kellő figyelmet kell fordítanunk a Baldácsy-féle alapítványra is, melynek igazgató bizottsága közelebb szerveztetett újból, de a melynek elnöke gr. Degenfeld Imre kevéssel ezután elhunyt, és így annak jelenleg közgyűlésileg választott elnöke nincs is. A mi már különösebben egyházkerületünket illeti: állapotaink rendesek, békések, kiválóbb csapás egyházunkat nem érte. Örvendetes tudomásunkra szolgálhat az a buzgóság, mely sok helyütt az Isten dicsőségére szolgáló áldozattételekben mutatkozik, úgyszintén az az élénk mozgalom, mely szétszórva, kisebb csoportokban élő híveinknek ha nem is anya-, de legalább leányegyházakká való egyesülési, tömörülési törekvésében nyilatkozik. Ily egyházalakitási törekvéssel találkozunk Szabadkán, Kara-Jenőn, hol már imaház is van, Kalocsán, hol egyház alakul, s mely helyeken a tagok ritka áldozatkészséget tanúsítanak. De tanúsítanak ilyet egyebütt is. Az idők eléggé súlyosak voltak felettünk a közelebbi