Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

Radváriszky Antait egyházunk élén. Es a ki őt megelőzte, Zsedényi Ede, sem lehetett soká vezérünk, pedig benne ritka áldozatkészségű hívét veszté el egyházunk és áldozatkészségének becsét nemcsak az képezte, hogy mit és mennyit áldozott, de képezte az, hogy miként áldozott, képezte az, hogy áldozatkészségének forrása a hit és protestáns egyházunkhoz való szeretetteljes ragaszkodás volt. És végre engedjék meg, hogy ez ünnepélyes pillanatban fölszólaljon bennem a fiúi kegyelet hangja, midőn elfoglalom azon helyet, melyen atyámat látni megszoktam volt. Nem az én feladatom, hogy működését jellemezzem, legyen ez a pártatlan, elfogulatlan történetíróé, ki egyházunk történetével foglalkozik, melyben neki is jut egy lap, Nekem csak egy rövid fohász legyen megengedve: lebegjen fölöttem atyám áldó szelleme, midőn itt is az ő helyét kell elfoglalnom. A feladatot, mely reám várakozik, kijelöli egyrészről azon közszellem, mely egyházunkban nyilvánul és annak egyik éltető eleme, másrészről kijelöli magának egyházunknak jelen helyzete. De a jelen helyzetet csak az ismeri föl, csak az itéli meg helyesen, a ki ismeri az annak alapul szolgáló multat. Csak az ítélheti meg helyesen valamely épület szilárdságát, a ki a föld alá rejtett alapfalak minőségét is ismeri, vagy ha nem ismeri, kutatja. Ezért engedjék meg, hogy röviden visszatekintsek egyházunknak 1. múltjára, 2. ezután vázoljam jelen helyzetét, elmondjam arról nézetemet és végre ezekből 3. következtessek a jövőre. Meglepő gyorsasággal terjedt a reformáció hazánkban. Terjedése hazánk történetének legszomorúbb korszakára esik és még e szomorú korszakban is hatalmasan nyilvánult hatása, ez veté meg a nemzeti irodalom fejlődésének alapjait, a katholicimust is versenyre serkenté, kényszerité arra, hogy áldozzon a nemzeti kultúrának, emeljen iskolákat. Beállott nemsokára az ellenreformáció korszaka. Megkezdődött a küzdelem, mely folyt egy századnál tovább. Véres küzdelem volt és szomorú, nagy volt az elkeseredés, de még sem fajult annyira, mint nyugati Európa többi államában. A szent Bertalan-éj, a spanyol inquizicióhoz hasonló jeleneteket még sem találunk hazánk történetében. A zsarnoksággá fajuló vallási türelmetlenségnek főokozói nagyrészt idegenek voltak, vagy az idegen érdekeknek szolgálták. A protestánsok elnyomására, a vállasszabadság eltörlésére irányuló kísérletek az abszolutizmus törekvéseivel álltak kapcsolatban. Es a vállasszabadságért folytatott harc egyszersmind az alkotmányért, a nemzet önállóságáért vívott küzdelem is volt. E küzdelmek jellemzik több mint egy század történetét. Ismerjük azokat, de méltó . megemlékezni róluk, méltó azért, mert még a mai nemzedék is élt egy hasonló, ha nem is véres, de szomorú és küzdelmes korszakot egyházunkban, de méltó azért is, hogy halát adjunk a mindenhatónak, miszerint ma jobb időket élünk. Tudjuk jól mindnyájan, elnyomott egyházunk mennyit szenvedett és mennyire elgyöngült e hosszú harcok alatt, élete a mult századok közepén majdnem a tengődéshez volt hasonló A gyengeség és a hatalom kegyétől való függés érzete indította egyházunk tagjait a tömörülésre, a melynek következménye az egyetemes felügyelőség felállítása és az egyetemes gyűlés alakulása volt. E két intézmény jelentőségét a múltban és jelenben legyen szabad különösen kiemelnem. Midőn egyházunk állapota olyan szomorú volt, mint a mult század második felében, mikor egy-egy templom emelésére külön engedélyre volt szükség, melynek elnyerése csak ritka kivételes esetekben várható fejedelmi kegyelmi tény volt, természetes, hogy azon voltak, miszerint az, kit egész egyházunk az állammal szemben képviselőjének tekintett, olyan egyén legyen, ki személyes tulajdonságainál, társadalmi és politikai állásánál fogva is a lehető legtöbb alkalommal birjon az érintkezésre azon körrel, a melynek szabad tetszésétől függő kegyelmi tényeitől fügött az egyház sérelmeinek orvoslása. — Azon korban, midőn még a szabadelvű fölvilágosodott filozóf, II. József is csak türelmet és nem jogegyenlőséget tudott adni a protestánsoknak, más volt egyházunk helyzete az állammal szemben, mint ma, midőn a jogegyenlőség és viszonosság szentesitett törvényben sarkall ; ama korban, annak egyéniségénél, kit egyházunk élére állított, olyan kellékek is képezték a lényeget, a melyek ma már a változott viszonyoknál fogva lényegtelenek. — Igaz, hogy ma is az egyetemes felügyelő van hivatva képviselni egyházunkat a kormánynyal szemben, de a kormány ma parlamentáris kormány, és a parlamentarizmus elvénél fogva esetleg rövid időközökben változó és az egyház állását szabályozza a törvény és nem egyes ember kegyelmi tényei. Az kétségtelen, hogy a ki egy nagy testület képviselésére van hivatva a kormánynyal szemben, annak gyakran kell az önmérséklés nehéz feladatát gyakorolni és attól óvakodni, hogy pártszempontok elfogulttá ne tegyék. — Erre törekszem én is, és mindenkor súlyt fogok fektetni arra, hogy ne legyek akadályozva abban, miszerint egyházam érdekeit az egyház nyilvánított óhajtásának megfelelően, ha kell, bárhol is képviselhessem. Az egyetemes felügyelői állás jelentőségében beállott változás jelzésével azonban már is egyházunk jellen álapotából következő kérdésre tértém át. Vizsgáljuk tehát egyházunk jellen állapotát először kifelé az állammal szemben, másodszor az egyház beléletét tekintve. Általában sarkalatos törvények, becikkelyezett békekötések biztosítják a vallás szabadságát és egyházunk önkormányzati jogait. Az 1848: XX. tc. a hitfelekezetek közötti teljes viszonosságot és jogegyenlőséget is világosan kimondja. Ámde e törvény korántsem ment még át teljesen az életbe. Egy uj helyzetet teremtett és nézetem szerint nem csekély aggodalmakra szolgáltathat okot a gimnáziumokról s reáliskolákról szóló, az országgyűlésen a közel múltban tárgyalt törvény. Nem akarom e törvény egyes intézkedéseit ez alkalommal bírálat tárgyává tenni, de kötelességemnek tartom a főtiszteletü egyetemi gyűlés figyelmét felhívni két körülményre. Az egyik az, hogy igen kívánatosnak tartanám, ha ezen törvénnyel szemben mindazok, a kiknek az iskolai ügyekre hivataluknál fogva befolyásuk van, lehetőleg egyenlő eljárásban állapodhatnának meg; ez volna azon mód, mely leginkább biztosithatná egyházunknak még fenmaradt jogait a középiskolák ügyeire nézve. A másik az, a mire a figyelmet felhívni kívánom, hogy a középiskolákról szóló törvény 71-ik §. nem csekély biztosítékot nyújt nekünk. E szakasz nem teszi lehetővé, hogy az állam befolyását iskoláinkra még tovább terjeszthesse, mintsem a törvény egyes szakaszai, melyek világosan a felekezeti iskolákra vonatkoznak — azt engedik. E szakasz teszi lehetővé, hogy az iskolai ügyekben is mindazokra nézve, a melyek-