Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

ben az uj törvény világosan meg nem változtatja az 1791. II. p. 26. törvénycikket, a sarkalatos alaptörvényünkre továbbra is hivatkozhatunk. — A középiskolákról szóló ezen uj törvények alkalmazasától fog egyébiránt fiiggni annak hatása iskoláinkra; legyen szabad remélnünk, hogy a tulbuzgóság a törvény végrehajtásánál nem fogja a különben is nehéz helyzetet még súlyosabbá tenni. — Mi pedig legyünk óvatosak és igyekezzünk föntartani iskoláinkat oly állapotban, hogy azokkoz kifogás ne férjen, hogy minden beavatkozást iskoláink ügyébe, mely nem alapul világosan a törvény rendeletén, méltóan visszautasíthassunk és méltatlan gyanúsításoknak is elejét vehessük. Ha pedig okát keresem annak, hogy mí képezte indokát annak, hogy a közép iskolák ügyére is az állam közvetlen beavatkozása létre jöhetett, ennek egyik okát 1 abban kell keresnem, hogy ezen állami beavatkozástól várja a hazai közvélemény azt, — a mire ma legnagyobb ' súlyt fektet, a magyar nemzeti kultura hathatósabb terjesztését és a teljes biztosságot, hogy oly tendenciák, melyeket a közvélemény méltán kárhoztat — az állam nem tűrhet, nem fognak többé menedékhelyet találni. Ez egy oly kérdéshez vezet, melyet bár mellőzhetnék teljesen. — De nem kerüljük el a bajt azzal, — ha szemet hunyunk előtte. Egyházunk autonomiája sértetlen föntartásának lehetősége ma tényleg összefügg a magyar kulura követelményeivel. — A milyen mértékben fog szolgálatot tenni egyházunk nemzeti kultúránknak — ugyanolyan mértékben fogja biztosítani önkormányzati jogait az állammal szemben és a mily mértékben tudna terjedni azon aggodalom, melyet ma alaptalannak tartok, hogy egyházi autonómiánk leple alatt oly törekvések is rejtőzhetnek vagy találhatnak menedéket, melyeket egy állam sem tűrhet, ugyanoly mértékben növekednék a veszély, hogy autonómiánk is ujabb támadásoknak lesz kitéve. Egyházi önkormányzatunk oly széles alapokon nyugszik, hogy már ezen körülmény maga is teljes biztosítékot képezhet egyházunk bármily anyanyelvű tagjai számára, hogy anyanyelvüket az isteni tiszteletnél és belügyeikben ott, hol erre szükség fennforog, szabadon ne használhassák ; de nem szabad oly törekvéseknek fölmerülni, habár csak elszórva imitt-amott, ha abból nem akarjuk egyházunk kárát látni, hogy e törekvésekben azon magyar kultura, mely ezen állam fönnállásának egyedüli biztositéka, e hon összes polgárai alkotmányos szabadságának terjedésében és megyszilárdulásában akadályt találjon. De mind ez épenoly szorosan tartozik egyházunknak az államhoz való viszonyára, mint magára az egyház beléletére, és egyszrsmind azon kérdés, mely az egyházra a közel jövőben a legnagyobb jelentőségű. Azon föltételek, a melyektől egyházunk szerencsés fejlődése a közeljövőben függ, a következők: hogy milyen szolgálatot tesz egyházunk a hazai közművelődésnek, hogy mennyiben óvakodik, hogy az egyházi szervezet ne szolgálhasson eszközül politikai pártcélok elérésére, különösen ne szolgáljon olyan törekvések eszközéül, melyeket az állam nem tűrhet meg, nem tűrheti meg, hogy társadalmilag bármely alakban, különösen például egy hitfelekezet szervezetének alakzatában szervezkedve lépjen fel. De ezen feladatot ugy kell teljesíteni, hogy egyházunkban a jó egyetértés és béke fenntartassék. Mindenekelőtt pedig lehetővé kell tenni, hogy az egyházi kormányzattal szemben felmerülő fokozott igényeknek megfelelhessünk és pedig az által, hogy az egyházat kiemelni segítsük azon nagyon is szorult anyagi helyzetből, mely már az egyházi kormányzatnak és rendszeres működésének gyakran korlátokat szab. Ennek egyik módja az egyetemes alap megteremtése. Ezt az alapot Radvánszhy b, kezdte és én ís követem példáját s ezennel felajánlok arra négyezer forintot. E nagyhatású bészéd után Földváry Mihály a négy kerület nevében üdvözli az egyetemes felügyelőt, hangsúlyozván azt, hogy az egyet, felügyelőnek a magyar nemzet kulturális érdekei iránti lelkesedése a biztosíték, miszerint az ev. egyházat a magyar kulturális érdekek alapján fölvirágzásra fogja vezetni. Üdvözölte az egyetemes felügyelőt a fehér-komáromi esperesség is, hol mint esp. felügyelő pályáját megkezdette. Báró Prónay Dezső válaszában köszönetet mondott az egyházkerületek támogatásáért s erősen hangsúlyozta, hogy az egyház minden tagja rendithetlen hive legyen a magyar állameszmének, mint a milyen hive ő maga, mert szerinte az egyház csak addig tarthatja fenn autonómiáját, mig a közvéleményt meggyőzi a felől, hogy a magyar nemzetiség harcosa. Kijelenti, hogy nem fogja megengedni, hogy az egyház leple alatt magyarellenes üzelmeket folytassanak. A közgyűlés azután egyhangúlag elfogadta Fabiny Teofil és Czékus szuperintendens indítványait, hogy az ünnepélyen elmondott beszédeket kinyomassák, Prónay székfoglalóját egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktassák és az egyetemes alapra általa felajánlott 4000 frt összegért jegyzőkönyvileg köszönetet szavazzanak. A pozsonyi theologiai bizottság elnökévé az uj főfelügyelőt egyhangúlag megválasztották. GedulyL. superintendens mondott végül rövid beszédet, a melyre pár szóval Válaszolt az egyetemes felügyelő. Miután Győry Vilmost, Doleschall Jánost, Batízfalvy Istvánt, Bánó Józsefet, Földváry Mihályt és Bachát Dánielt a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte, a közgyűlés 1 óra után befejeztetett. A beiktatási ünnepély után következett d. u. 3. órakor fényes nagy lakoma az Európa dísztermében. Mintegy 300-an voltak, kik részint a terem főhelyén elnyúló patkó alakú asztal körül, részint az oldaltermekben foglaltak helyet. Magyarország szitiejava, ugy a fővárosból, mint a vidékről együtt volt. A pohárköszöntők sorát Prónay Dezső uj főfelügyelő nyitá meg, emelvén először poharat szokás szerint a haza alkotmányos királyára, mint az egyház szabadságának első őrére. Utána Geduly püspök élteté az uj főfelügyelőt, majd Trefort miniszter ugyanazt. Szeberényi püsp. hazánk miniszterelnökére Tisza Kálmánra, Péchy Tamás Trefort miniszterre ürítettek poharat. Vay Miklós Prónayt élteti azt kívánva neki, hogy ő is annyi ideig viselje az ág. egyház élén főfelügyelői bizalmi állását, mint a ref. egyház élén ő viseli. Czékus püsp. Vay Miklóst élteti mint egyik tényezőjét a jó egyetértésnek, mely a két prot. testvéregyház között fennáll. Fabinyi Gedulyra emeli poharát, mint az uj főfelügyelő elnöktársára. Prónay most a ref. egyház jelenvolt képviselőire, Vay Tisza, Török és Lónyaira, majd meg az ev. szuperintendensekre, Karsai, Geduly, Czékus és Szeberényire mond áldomást. Ivánka Imre bevallja, hogy ő Prónayban jelölt korában egy nagy hibát talált: a fiatalságát. De az olyan hiba, mely napról-napra fogy. Kívánja, hogy ha majd a főfelügyelő is 64 éves lesz, mint ő, ne legyen nagyobb pecsovics mint ő. Ivánka pohárköszöntője után nagy mozgalom támadt a vendégek között. A mellékhelyiségek asztalai mellől is mind a nagy terembe özönlöttek arra a hírre,