Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

utan jutalomról szólni váljon lehet-e ? Abban az értelemben; melyben a világ azt venni szokta, nem ; mert ebben az egyház szegény. De van a jutalomnak egy neme, melyben viszont az egyház a világénál gazdagabb; ez a hála és tisztelet, ez a szeretet és közbecsülés, mely kettős tisztességre méltatja azon hű szolgákat, akik az egyházban jól forgolódnak. Es ezen szép jutalomra tarthatsz te is számot biztosan, mert isten maga oltotta szíveinkbe a hála, a szeretet és kegyelet érzelmeit, melyeket az egyház, és annak minden híve meg is őriz, fenntart és a legkésőbb utódoknak is nemzedékről nemzedékre át szolgáltat azok iránt, a kik jól és híven szolgálnak s maguknak szép fokozatot és nagy bizodalmat szereznek a Jézusban való hit által. De még egy szép jutalmad lészen neked, őn magadban is, a teljesített kötelesség érzetében, mely jutalmat senki tőled el nem veszi. Végre legszebb legdicsőbb jutalom vár reád istennél, a ki egyházában a legnagyobb szolgálat munkájára hív téged, mert az apostol szerint nem igazságtalan az isten, hogy elfelejtkezzék e cselekedetekről, és a munkás szeretetről, melyet hívei kimutatnak az ő neve iránt az által, hogy híven szolgálnak a szenteknek. E meghatón előadott beszéd után az újonnan megválasztott főfelügyelő az oltárhoz lépett, hol Karsay szuperintendens ujolaga következő kérdéseket intézte hozzá : Akarod e elvállalni a főfelügyelői hivatalt, és fogadod-e, hogy egyházunk javát mindenben előmozdítani igyekszel ? Az igenlő valasz után karének következett; majd Czékus szuperintendens megható imát mondott. Ezután Szeberényi szuperintendens felolvasta az eskümintát, melyet az uj főfelügyelő tiszta csengő hangon mondott utana. Az orgona halk zsolozsmája, a templom félhomálya ünnepélyes hatast gyakorolt a jelenlevőkre. Az eskü letétele után Karsay szuperintendens igy szólt: Én mint az urnák szolgája az egyház felkentjévé, egyházunk nevében kihirdetlek. Esküdet azzal végezted, hogy: „Isten téged ugy segéljen*. Segéljen is a minden kegyelem istene és atyja, és tegyen erőssé nagy feladatodban, tegye munkádat bővelkedővé a hit és szeretet virágaiban. Légy kedves az Isten és az egész nép előtt. Az áldás után rövid egyházi ének következett, melynek elhangzása utan a gyülekezet visszatért a gyűlésterembe. Itt ismét Pechy Tamás tartalmas, hosszabb beszédben üdvözölvén az uj főfelügyelőt, igy szólott: Ekes szavakban, lelkesen tolmácsolta az isten oltára előtt az a férfiú, akit illet, azon érdemeket, melyeket az egyház körül szereztél. Ecsetelte őseid érdemeit. Reméljük, hogy te is követni fogod dicsőült őseid példáját. A főfelügyelőnek — úgymond — kettős feladata van, felügyelni az egyházra és az iskolákra. Az előbbi felügyelők főleg az egyházi téren fejtették ki munkásságukat, te előtted főkép iskoláink rendezése áll. Szóval, tettel kell azt védelmezni. Elődeink kitűnőek voltak az egyház védelmében, de most már az egyház nem forog veszélyben. Királyi alkukötések és szabadságunk biztosítékai, a szabad szó, mely törvényhozásunk termeiben hangzik s a szabad sajtó arról győznek meg, hogy nem fenyegeti veszély egyházunk szabadságát. Az egyházi téren az a feladat vár read, hogy befolyásoddal oda hass, miszerint a többi felekezetekkel, de különösen a testver ref. egyházzal, mely a szép ünnepélyen külön is képviseltette magát, s a mely jóban és rosszban velünk együtt érzett, a békés egyetértés és a testvéri szeretet fenntartassék. Ezenkívül, ha azon változást, mely közjogunkban 1848-ban történt módosításával állt be, a mely szerint az erdélyi részek is az anyaországhoz csatoltattak, ha, mondom, ezen változást az egyházi téren is keresztülviszszük, nagy befolyásoddal oda fogsz hatni, hogy erdélyi testvéreinket is keblünkre ölelhessük, ez lesz a korona a fáradozásokért, melyeket az egyházi téren magadnak szereztél. Az igaz, hogy e munka nehéz s a legközelebbi idő tán jogot sem nyújt a megvalósulás reményére, de el fog jönni az idő, mikor őket is ide hívhatjuk a közös gyűlésre. Elődeink nagy súlyt fektettek az iskolákra, azokat szeretettel ápolták. Es bátran merem mondani, hogy ezek az iskolák a ref. egyház iskoláival együtt a múltban első helyen állottak, s biztosították ifjainknak a közpályán való elismerést. Itt is tanultak annyit ifjaink a tudományok terén, mint más iskolákban, de bátran merem mondani, hogy többet is tanultak, tanultak szabadon gondolkozni, tanultak elmélkedni és megtanulták a hazát szeretni. Ez a hazafias szellem biztositotta iskoláink virágzását. De elfogultság nélkül mondhatom, ma már közel vagyunk a tulszárnyaltatáshoz. A változott viszonyok folytán szükségessé válik a tágasabb körű kiképeztetés. Az a törvény, melyet a magyar törvényhozás a középiskolákra vonatkozólag hozott, múlhatatlanul szükségessé teszi azt, hogy iskoláink szervezetét megfelelőleg idomítsuk, hogy megfelelhessüuk a kor követelményeinek. Neked jutott a feladat ezt keresztül vinni. Elismerem, hogy nehéz feladat, nem azért, mintha nem volna meg bennünk az akarat, de hiányzik az anyagi erő. Pedig hát a mai világban az adja meg a súlyt. De azért azon tevékenység, melyet eddig kifejtettél, biztosit bennünket arról, hogy uj állásodban is minden tekintetben meg fogsz felelni feladatodnak, s oda hatsz, hogy olyan kezekben ne legyen a tanitás, akik nem állnak a mai kor színvonalán. Ezután a főfelügyelőt még a női iskolákra teszi figyelmessé. A haladó kor a nőtől is többet követel, s megnyitotta előtte a hivatalok egyes osztályait. De az evang. egyháznak nem igen vannak női iskolai; ha pedii^ leányaink — úgymond — más iskolákban tanulnak, lehetnek kitűnő anyák, de nem fogják elsajátíthatni a vallásos érzelmet. Végül kívánja, hogy sokáig viselhesse a főfelügyelői pecsétet, hogy soká teljék az egyhaznak öröme az uj főfelügyelőben. Péchynek zajos tetszésnyilvánításokkal fogadott beszéde után Filó Lajos a helv. hitv. egyház küldöttsége nevében rögtönzött lendületes beszédben fejezte ki örömét a felügyelő megválasztása fölött. Megemlítette, hogy a két egyház mindig jó viszonyban állott egymással és részt vett egymás örömében cs bánatában. Az isteni gondviselés a Mózesek mellé mindig rendelt Józsuékat; ha az egyik elhullt, jött a másik utána s az ügyet diadalra segítette. Igy az egyházban is gondoskodott, hogy az elhunyt Mózes után, ki nem vezethette be a vándor népet az igéret földére, jöjjön az uj Józsue, az uj felügyelő, hogy annyi vész után a vándor egyház népét a béke, a felvirágzás hazájába vezesse. Kívánja, hogy áldás, szerencse és siker kísérje a felügyelő munkáját. Prónay Dezső báró meghatottan mondott köszönetet a ref. küldöttségnek s kedves kötelességének nyilvánította, hogy uj pályáján a két egyház között eddig meg nem lazult, sőt megszilárdult kapcsot tehetsége szerint megerősítse. ígéri, hogy a jó egyetértést mindig iparkodni fog fenntartani. Erre a küldöttség zajos éljenek közt eltávozott s br. Pronay Dezső megtartotta székfoglaló beszédét, mely következőleg hangzik: Midőn egy ünnepélyes fogadásnak letétele végett léptem imént az oltár elé, megujult bennem emléke ama pillanatnak, melyben először léptem ugyanezen oltár elé.