Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

nek abban és annak mértéke szerint a mi fő, a Krisztusban. Ezen közszolgálati intézmény élén áll ev. egyházunkban az egyetemes felügyelői hivatal. Osszpontositója ez a Krisztusban hivő testvéreknek. Nem önkényes uralom ez, melynek egyházunkban nincs helye, mert elveivel össze nem fér ; hanem magának az egyháznak hitéletéből és történetéből létre jött intézmény; tehát oly erős alapon nyugszik, melyet viszontagságos idők sem rendíthetnek meg soha, mert mint egyszázadnál 10 évvel idősebb intézménye a vallásosan buzgó ősatyak bölcsességének kiállotta ez már az idők tűzpróbáját. Az egyetemes felügyelő egyhazunknak legelső embere, de első szolgája is, s mint ilyen felügyel arra, hogy abban mindenek ékesen és jórenddel folyjanak; az egyetemes felügyelő az egyház és állam közt közbenjáró s mint ilyennek gondja van arra, hogy az egyház törvényen nyugvó jogaiban sérelmet ne szenvedjek ; az egyháznak vannak veteményes kertjei, melyekből táplálkozik, melyekkel ugyanazért szorosabb viszonyban él, ezek az iskolák. Az egyetemes felügyelő ezeknek főkertésze, s mint ilyen felügyel arra, hogy azokban jó és egészséges növényzet tenyésszék az egyház és haza javára. Egyházunk még folyvást küzdő egyház, s mint ilyennek vezérre van szüksége, ezt keresi fel, ehez sorakodik egyetemes felügyelőjében. A viharokat, melyek egyházunk hajóját a múltban veszélyesen inégtámadták, a jelenkornak szelídebb szelleme — ugy látszik — lecsendesítette s talán nem is engedi többé, hogy azt a régi erővel megtámadják; azonban őrállókra még mindig szüksége van. De magában az egyházban nem támadhatnak-e külviharoknál vészthozóbb áramlatok és viszályok ? hol van nagyobb szüksége az egyháznak, ha nem ilyenkor éber őrallóra, ki a zajlani kezdő áramlatot észre vegye; bölcs, higgadt kormányzóra, ki azt lecsendesítse. Kétségtelen dolog tehát, hogy jó és üdvös a szolgálat, melyre egyházunkban az egyetemes felügyelő hivatva van. És ezen jószolgálatra lnv fel téged méltóságos férfiú ! a magyarhoni evangyéliumi egyetemes egyház szabad választás utján nyilvánult közbizalma, mely bizalomnak irányadója egyrészt a kegyelet, másrészt a te egyéni érdemeid, meg azon biztos remény, melyet az egyház a te jó és hű szolgálatod felől magában táplál. Kegyeletes emlékezet fűzi egyetemes egyházunkat a báró Prónay családhoz, melynek már két kitűnő tagja, Sándor és a te dicső emlékű atyád Gábor ült az egyetemes felügyelői széken s mindketten közel 4 évtizeden át kormányozván egyházunkat, azt tudományos miveltségük ugy, mint vallásos buzgóságuk, az egyház iránt odaadó szeretetük, ugy mint bölcs tapintatuk által örök hálára kötelezték. Mint hű őrállói az egyháznak szorgalmatosak valának ők vigyázásukban és a legválságosabb időkben megrendithetlen oszlopai az egyháznak. Egyik főérdemét méltóságod dicsőült atyjának abban is látom én, hogy nemes tulajdonait a legbiztosabb eszköz, a jó és vallásos nevelés s példaadás altal igyekezett utódaiba átplántálni. Szentebb a hely, a hol állok, komolyabb e jelen pillanat, melynek erkölcsi hatását érezem és nagyobb az ár, melyen megvétettem, mintsem, hogy a kegyeletnek ezen érzelmeit hízelgés által engedhetném megvesztegetni; de mintha csak hallanám dicsőült atyádnak szellemét most is eként szollani: ott és akkor telik fiaimban kedvem, ha látom őket az egyháznak terén buzgó tevékenységgel működni. De a dicső és áldott emlékezetű atyjának ezen kegyes óhajtásán és nemes buzdító példáján kivül a te saját szived vonzalma is korán helyet foglaltatott veled azon téren, a hol a kik munkálkodnak, jó szolgálatot tesznek és szép fokozatot s nagy bizalmat szereznek maguknak. Igen a bizalom, melylyel hitrokonaid feléd fordulnak és téged felkarolnak, nem a kegyeletnek puszta müve és örökséged ; ez neked saját szerzeményed. Egy olyan ajánló levéllel foglalod el te az egyetemes egyház felügyelői székét, a mely egy egész kerület híveinek szivébe íratott be, nem tintával, hanem istennek szent lelkével. Istennek ajánló levele ez, melyet te magadnak szerzettél jó és hű szolgálataid által. Ennek felemlitésére indítva érzem én magamat, ki veled egy kerületnek kormányzatát közel egy év tizeden át megosztottam, és ezen idő alatt elég alkalmam volt vallásos buzgalmadat, hivatalbeli hűségedet, kormányzói bölcs, szelíd tapintatodat és erkölcsi szilárd férfiúi jellemedet tapasztalni. Csak ezelőtt néhány nappal búcsúzott tőled kerületem mint felügyelőjétől s most ismét itt állok előtted az urnák oltáránál, hogy az egyetemes egyház felügyelői hivatalába tiszttársaim közreműködése mellett beiktassalak. Es midőn ezt teszem, örömmel látom s látjuk mindnyájan rajtad is érvényesülni az apostolnak szózatat : a kik jól szolgálnak, szép fokozatot és nagy bizalmat szereznek maguknak a Krisztusban való hit által. Engedd meg méltóságos férfiú, hogy ezen apostoli szózat végszavaira ez ünn epélyes pillanatban téged figyelmeztesselek. Ugyan is jó és hűséges szolgálatod legbiztosabb eszközére a Krisztusban való hitnek megőrzésére. Mert kicsoda a hív és bölcs szolga, ha nem az, a ki azt a helyet, melyet Krisztus híveinek társaságában elfoglal, számara az Úrtól kijelöltnek hiszi ? ! az Urnák akarata teljesül most rajtad, hogy reád, ki eddig a kevésen is hű voltál, ezentúl több bízassák. Őrizd meg ezt a hitet kebeledben. Ez a hit legyen a szövétnek, melynek világossága diszes pályadon vezessen ; ez legyen az alap, melyen rendithetlenül megállj s melyen istennek egyházát, kiépíteni segéljed, hogy azt az árvizek hullámai és a szélvész meg ne ronthassák ; ez legyen a tiszta forrás, melyből a kormányzáshoz szükséges igazi bölcseséged merítsed; ez legyen végre a fegyver, melylyel te is a világot meggyőzhessed. Ha ezt a hitet választod vezéredül; akkor nem kétlem, hogy a diszes pályádon egy kedves útitárs csatlakozik hozzád kísérőül, s az a szeretet, mely a hitnek gyümölcse s Krisztus híveinek legbiztosabb ismertető jele. Ez a szeretet volt eddig is kísérőd, legyen ezentúl is kalauzod. Az a szeretet, mely az őrállónal szüntelen, napestig, egész éjszaka is a szorgalmatos vigyázásban nyilatkozik ; az a szeretet, mely a legnagyobb nehézségekkel megküzd, mert félelmet nem ismer; az a szeretet, mely nem keresi a magáét, hanem azokat, melyek Krisztuséi, mert nem önző; az a szeretet, mely fel nem fuvalkodik tudván, hogy ezzel csak rontana; de szelid és alázatos, mert érzi, hogy ezzel épit; az a szeretet, mely senki iránt haraga nem gerjed, mert a gonosznak még gondolata is távol van tőle ; bosszút nem forral, inkább mindeneket eltűr; részrehajlón nem Ítél, mert csak az igazságnak örvend; az a szeretet, a mely mas hitfelekezetüekkel is szép békességben és atyafiságos viszonyban él. Ha ekint hit leend a szövétnek, melynek fénye vezet ; a szeretet az útitárs, mely kísér : akkor szép és dicső is lesz a jutalom, a mely nyomodban jár. Az egyház érdekében teljesített jó és hű szolgálat