Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

a gyermekek és nem csak egy kitűzött órában felmondva, hanem ha gyakorta ismételtetnek, és pedig mindig alkalmazottan a megfelelő esetekre, vagy elbeszélésekre. Óvakodjék a tanitó még csak kemény szóval megdorgálni is valamely gyermeket azért, hogyha tán egy vagy más feladott énekverset megtanulni elmulasztott, nehogy megutáltassa azt, a mihez benső vonzalom nélkül nyúlni sem szabad ; hanem azon legyen, hogy Isten imádására lassankint az egész gyermeksereg benső indításból és igaz szives gerjedelemből hajlandó legyen. (Vége következik.) Németh Károly. BELFÖLD. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház örömnapja. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház újonnan megválasztott egyetemes felügyelője, báró Prónay Dezsőnek méltóságába való beiktatása f. h. 23-án részint az evang. iskolaépület dísztermében, részint a templomban ment végbe. Már 10 óra előtt a gyűlés nagyterme zsúfolásig megtelt igen diszes közönséggel. Ugy a világi, mint az egyházi elem szokatlan számban volt képviselve. Többen diszmagyarban jelentek meg. így Péchy Tamás, Fabiny, Ivánka Imre, Földváry Mihály, Ihász Lajos, Szirmay Ödön, Bánó József, Osztrolucky Géza, Győry Elek, Szontagh Bertalan, Busbach Péter, Kis Sándor, Prokopius, br. Radvánszky Béla, Géza és János stb. Egyházi részről ott voltak a püspökök : Geduly Lajos, Karsay Sándor, Czékus István és Szeberényi Gusztáv ; esperesek : Belohorszky G., Bachát F., Láng A., Moczkovcsák F., Hering F., Bartholomeidesz L. stb. stb. Megjelentek továbbá a dunamelléki ref. egyházkerület küldöttei: Gróf Lónyay Menyhért főgondnok, Filó Lajos főjegyző, gr. Teleky Gyula, Antos János, Jordán István, Ballagi Mór, Sipos István és Koncz Imre esperesek. Péchy Tamás, mint a jelen volt ker. felügyelők legidősebbje, megnyitván a gyűlést, kegyeletes meleg szavakban emlékezik meg br. Radvánszky Antal egyetemes felügyelőről, mint ki kimagasló érdemeivel maradandó nyomokat hagyott az egyháztörténelem lapján s ezen reménynek ad kifejezést, hogy Prónay Dezső, mint újonnan megválasztott főfelügyelő folytatni lógja az előde altal megkezdett áldásos munkásságot. Győry Elek egyetemes főjegyző felolvassa a választási jegyzőkönyvet, mely szerint beérkezett 586 szavazat, ebből b. Prónay Dezső kapott 377 szavazatot Péchy Tamás pedig 252 szavazatot. Elnök a felolvasott választási jegyzőkönyv alapján Prónay Dezső bárót egyetemes felügyelőnek jelenti ki. Ezután megállapították az ünnepély programmját, felolvasták az 1875. évi egyetemes gyűlés által hozott főfelügyelői utasítást és a főfelügyelő által leteendő eskü szövegét. A gyűlés mindezeket ujolag elfogadta. El nök indítván)'ára tizenöt tagu küldöttséget küldtek ki báró Prónay Dezső meghivására. A küldöttség tagjai voltak Czékus István és Bánó József elnöklete alatt: Osztrovszky Géza, Prokopius Pál, Lehoczky Lajos, Szirmay Ödön, Wieland Arthur; továbbá Müllner Mátyás és Csetsetka Sámuel igazgató tanárok, végül Baltik Frigyes, Ritter Gyula, Hering János, Fabry János, Szilágyi Mihály és Láng Adolf esperesek. Par perez múlva az újonnan megválasztott főfelügyelő lépett a terembe. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta. Péchy Tamás pedig üdvözölte. Bár meg vagyok győződve, mondá, hogy méltóságod nem fogja visszautasítani ezt a kitüntetést, mindamellett kérdem, ismeretes-e méltóságod előtt az 1875-iki közgyűlés által hozott főfelügyelői utasítás, kész-e letenni ennek alapján az esküt és végre elfogadja-e méltóságod a főfelügyelői állást ? Prónay Dezső b. igenlő válaszát zajos éljenzésekkel vették tudomásul. Ezután az egész gyűlés a feldíszített templomba vonult, hol már nagy közönség gyűlt össze. Mikor a főfelügyelő a templomba lépett, megszólalt az orgona s felhangzott a gyülekezet éneke. Az orgona hangja elnémultával Karsay Sándor püspök, Czékus István és Szeberényi Gusztáv püspökök kíséretében az oltár elé lépett és a következő megható beszédet mondá: Nagytekintetű gyülekezet, méltóságos férfiú, atyámfiai az Úrban ! Szent helyen, szent célból jelentünk meg ez ünnepélyes alkalommal, össegvülekeztünk az urnák házában, hogy egyetemes egyházunk felügyeletére felhívjunk és beiktassunk téged méltóságos férfiú, a kit az egyetemes egyház alkotmányos szervezete szerint e díszes hivatalra megválasztott; összegyülekeztünk, hogy veled ez iránt szövetségre lépjünk, és ezen szövetségre istennek áldását kérjük, melytől tügg mindenben boldogulásunk. Áthatva e pillanat ünnepélyességétől, áthatva az egyetemes hivatal méltóságától, áthatva a testvéri közösség érzetétől, melyek bennem e fényes gyülekezet szemlélete előidéz, eszembe jutnak Pál. Ap. azon szavai, melyeket Tim. tanítványához intézett 1. levele 3-dik részének 10-ik versében, a hol igy szól: •» a kik jól szolgálnak, jó méltóságot és bátorságot: azaz szép fokozatos és nagy bizalmat szereznek maguknak a Krisztusban való hit által.« Ezen apostoli szózattal üdvözöllek én is tégedet méltóságos férfiú ! ezen reád s egyetemes evang. egyházunkra nézve oly ünnepélyes pillanatban, mert ebben találom kifejezve azt, a mit neked diszes hivatalod küszöbén fontolóra kell venned ; ebben találom kijelölve azon helyes irányt, melyet uj pályádon követned szükséges és ebben találom fel azon közfigyelem, szeretet és bizalom alaphangulatát, mely téged egyetemes egyházunk kormányzatára emelt és a melylyel e fényes gyülekezet az egyház képviseletében most ís rajtad csügg. Az isteni gondviselés tágabb működési tért azért jelölt ki sokak számára és nagyobb szellemi anyagi tehetségekkel azért ruház fel némelyeket, hogy a közügynek annál több alkalmuk legyen szolgálni és ezen szolgálataik által annál több áldást eredményezzenek. Ezen kegyajándékok mellett külömbfélék az isteni kegyelem által kitűzött munkakörök is, melyek között kétségtelen, hogy jelentékeny helyet foglal azon munkatér, a melyen hivatva vagvunk hasznos szolgálatokra Krisztusnak egyházában. Es igy ismét előtérben állanak azon hivatali állomások, melyeket evangyeliumi egyházunk alkotmányos szervezeténél fogva alakított, hogy általuk az egyes hívekben rejlő erőt mintegy központosultan fokozott mérvben és hatásban működhessenek magasztos célok kivitelére; melyek a lelkiszabadság és jó rend megóvása ; a közmivelődés előmozdítása ; a valláserkölcsi élet fejlesztése és igy istenországának terjesztése, mely munka fontos és végtelen s ott leli majd csak betetőzését, hol a férfiak teljes férfiakká lesz-