Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében megjelentek : „A szárazmalom® Vidor Pal eredeti népszínművének közkedveltségű dalai: Eltávozol kedves rózsám, szerzé Szentirmay Elemér. Várok, várok, szerzé Szentirmay. Gyere rózsám, de szaporán Árva madár elsiratja a párját. Kihasadt a hajnal az ágon. Bokor ágon. Túl a Tiszán. Nem igaz, hogy a lány hutelen. Magasan repül a gólya az égen. Edes rózsám. Énekhangra és zongora kísérettel alkalmazta Aczél Kálmán. Ára i frt 50 kr. KÜLÖNFÉLÉK * Szemelyi hirek. A kemenesaljai ev egyházmegyenek közel két évtized óta buzgó felügyelője, szentmártonyi Radó Dénes úr, ebbeli hivataláról, gyengélkedő egészségi állapota miatt lemondott. Az egyházmegye jegyzőkönyvileg örökítette meg derék főgondnokának érdemeit. Ugyanazon egyházmegyében a lemondás folytán megürült egyházmegyei egyházi jegyzőségre, szavazattöbbséggel Nagy Sándor nemesdömölki lelkész, s egyházmegyei »tárnok* (amennyiben „pénz-, könyv- és levéltárnok*) lett megválasztva. Csonka Ferenc veszprémi ref. esperes úrnak Balogh Karoly ur két darab aranyat adott át a célból, hogy azt jutalomkepen adja egyházmegyeje azon tanítójának, ki a gyermekekkel való szelid és humánus banásmódjával tűnik ki társai közül. * Az agardi ev. nepiskolaban f. hó 4-én tartattak meg a zárvizsgalatok. A jelenlévőket kellemesen lepte meg a tanulók szabatos magyar felelete. Mert Agárd ugyan Nógrádmegyében Pestmegyével határos részén fekszik, s körül van véve magyar helységekkel, mindamellet egész mostanáig tót volt az iskola nyelve. Csak a két év óta ott működő Pitner Pál ev. tanitó hozta be kizarólagos nyelvű népiskolájába az állam hivatalos nyelvét. E változásnak magok a község lakói örvendenek legnagyobb mérvben. * A sepsiszentgyörgyi Mikó-kollegium tanvezetó tanára, Benke István úr a tanév elején felajánlotta, hogy az önként ajánlkozó növendékeknek hetenként egy pár órán a francia nyelvet és gyorsírást díj nélkül tanítani fogja. A kollégium elöljárósága ez ajánlatot, mint nevezett tanár buzgóságának bizonyítékát, örömmel fogadta s meg volt győződve, hogy ezen intézkedés nem ellenkezik a gymnasiumi nevelés céljaival, annyival inkább nem, mert az engedély megadásának tárgyalása rendjén figyelmeztetve volt az illető tanár ur, hogy a francia nyelvet és gyorsírást, mint nem kötelezett rendkívüli tantárgyakat, csak az önkényt ajánlkozóknak s ezek közül is csak oly növendékeknek tanítsa e két tárgy egyikét vagy másikát, a kikre nézve ezen tantárgyak tanulása nem terhelő és nem esik a rendes kötelezett tantárgyak rovására. Az utasítás meg lett tartva; a kitűnő és jeles növendékek közül a francia nyelvet 4, a gyorsírást 16 növendék tanulta kielégítő eredménynyel a nélkül, hogy az a néhány önkényt vállalkozó növendék a paedagogiai és didaktikai elvekkel szemben túlterhelve, vagy más tantárgyaktól elvonva lett volna. Az illető tanár urat legfeljebb túlbuzgóság vádja illetheti azért, hogy ő rendes tanári és tanvezetői teendőinek lelkiismeretes végzése mellett ily munkára vállalkozott. Ebből mindamellett nagy karakalla keletkezett: hónapok óta dühöngő hírlapi polémia, mely amily személyeskedéssel, époly kevés tanulsággal van megrakva. A Prot. Közi. és a Székely Nemz. hasábjain vivott eme polémiára vonatkozólag, a székely Mikó-kollegium elöljárósága f. hó 2-án a következő határozatokat hozta : „a) sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a Székely Nemzet m. évi 51-ik számában az Erdélyi Protestáns Közlöny 13-ik számának ezen téves értesítése alapján: „a sepsiszentgyörgyi Székely-Mikó tanoda elöljárósága figyelmeztetik, hogy a tantervtől való eltérés és igy a francia nyelv és gyorsírás tanításának ! a tantervbe felvétele nem engedtetik meg* — félrevezettetve, egyházkerületünk legfőbb kormányzó testületét méltatlan váddal illette, mely vadat elöljáróságunk biztos tudomása szerint tanodánk kötelékeihez tartozó egyén nem emelte ; b) legnagyobb sajnálatát fejezi ki tanodai elöljáróságunk a felett, hogy ezen házilag kölcsönös jóakarat és bizalom utján elintézhető ügy, mielőtt tanodai elöljáróságunk által tárgyaltatott volna, a nyilvánosság terére hurcoltatott.* Nézetünk szerint efféle ügyet, mielőtt érdemleges elintézésre kerülne: nagyon is méltó nyilvánosság elé vinni, vagy ha ugy tetszik, „hurcolni,* mert nevezetes elvi kérdések értelmezésével van kapcsolatban ; de mindenkor téves, közügyekről szólva, azokról mintegy elterelni a figyelmet azáltal, hogy a vitázok egymás személyét döngetik. Szerintünk egy csipet argumentum mindig többet ér, mint egy marok sár. * A papolci (Haromszékmegye) ref. harangozói állomasra pályázat hirdettetvén, ezen nevezetes állomás elnyerhetéseért 15 egyén folyamodott. A folyamodók egyrésze megválasztása esetére jövedelmének egy harmadrészét visszaajanlotta az egyhaznak. Ugyanott, még a régi jó kommandós világban, mikor még a székely határőrség intézménye fennállott: Divéky tábornok egy értékes toronyórát készíttetett. Az óra a rendetlen gondozás miatt most nem jár pontosan, s hogy megigazíttatni ne kelljen, a községi előjárósag a ref. egyháztanácscsal együtt azt határozta, hogy »miután minden jó gazdanak most már házában úgyis falióra van, a toronyóra állíttassák meg.* Ezt nevezik aztán góbéságnak, jegyzi meg a Szék. Nemz. * Az uzsora ellen pompás argumentumot hasznait egy angol lelkész, ki meg akarta híveit arról győzni, milyen utálatos mesterség az uzsoráskodás. Van e köztetek cipész?* kérdezte prédikációja elején. „Van!* hangzott a templom több részéről is. „Hát szabó ?* »Az is 1* „Hát pék? molnár? takács? kereskedő?* Mind annyi kérdésre hangos „igen!* hallatszott. „Hát csamangó (sintér) van-e?* „Mi tagadás benne, feleit a hívek egyike, itt vagyok én is ! Nem szégyellem bevallani. Az is csak 1 tisztességes mesterség !* „Hát uzsorás van-e?* folytata a lelkész. Egy hang sem hallatszott. „Látjátok, szólt most a lelkész, mily csúf mesterség az uzsoráskodás ! Nincs ember, a ki ne szégyellené bevallani, hogy ezzel foglalkozik ! De én azt mondom nektek, hogy a sátán nem fogja magát szégyenleni, és elviszi majd mind a pokolba!*