Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

* Gyászhirek. Szalárdi Antal a makói ref. egyház egyik segédlelkésze, f. hó 12-én 31 éves korában, hoszszas szenvedés után a jobblétre szenderült. — Zimann Gusztáv hrussói ev. tanitó és a balogvölgyi ev. tanitói kör elnöke, f. hó i-én 33 éves korában elhunyt. Özvegye s három neveletlen árvája siratja a boldogultat. — Kálmándi Fitos Ferencz, a nagykőrösi ref. egyhá2 gondnoka, 71 éves korában elhunyt. NECROLOGOK. Az élet és halál Ura ismét egy hű szolgáját szólitá ki az élők sorából, nt. Boibély Lajos úrban, tolnabaranya-somogyi ág. h. ev. egyházmegyébe kebelezett szárazát gyülekezet buzgó lelkészében. Az elhunyt született az 1824-ik évi február 8-án Bonyhádon, néh. nt. Borbély József ottani ev. lelkész, | s utóbb a tolna-baranya-somogyi evang. egyházmegye ' sok évi nagyérdemű s nagyhírű esperese, és Marhauser j Erzsébet szülőktől. Az elemi iskolákat születése helyén, Bonyhádon, az algymnasiumot S.-Szt.-Lőrincen végezvén, tanulmányai folytatása végett a dunántúli ev. egyházkerület soproni főtanodájába ment. Itt mint rendkívül szorgalmas és tudománykedvelő ifjú, mindég a legelsők között foglalt helyet, s egyike volt a soproni főíanodában „magyar társaság4

neve alatt fennálló ifjúsági önképző kör tevékeny tagjainak, ki már akkor szép tehetségéről tanúskodó munkáival feltűnést keltett. A lelkészi pályára készülvén, a theologiát részben a soproni lnttani intézetben, részben a bécsi theol. fakultáson, s a hallei egyetemen végezte. Igy a legjobb sikerrel befejezvén tanulmányait, s szép ismeretekkel gazdagon térve haza, az 1846 ik év őszén a lelkészi hivatalra, felszenteltetett és pedig — miután a Kis János halála következtében megüresedett superintendensi hivatal akkor még betöltetlen volt — saját édes atyja által. Egy évet töltve Bonyhádon, mint segédlelkész édes atyja oldala mellett, 1847-ben megválasztatott a szárazdi ev. gyülekezet lelkészévé, a hol is hivatalát — súlyos betegség következtében rövid megszakítással — 35 évig viselte, buzgón, híven, és lelkiismeretesen. Hogy mennyire lelkiismeretes volt hivatalos kötelmei teljesítésében, már maga az a körülmény is tanúsítja, hogy egyházi beszédeit évről-évre, vasárnapról-vasárnapra, mindég a legnagyobb gonddal elejétől végig kidolgozta. Épen igy áll ez az itteni vidéken dívó esketési és halotti beszédekről is, melyeket a különféle alkalmakkor tartott. Jó lélekkel mondhatom, hogy az Ur szőlejének nálánál hívebb, lelkiismeretesebb munkása alig volt. Sok és nehéz, de keresztyéni türelemmel és megnyugvással viselt megpróbáltatás után, az 1863-ik évben egybekelt Folwarczny Emilia asszonnyal, kiben az isteni gondviselés igazán papnénak termett hitvestársat adott neki, kivel 20 évig élt négy gyermekkel — egy fiú és három leánnyal — megáldott boldog házasságban. Halála háromheti súlyos betegség után, hashártyalob folytán, május 10 én következett be. Temetése közeli paptársai, számos tanitó, a vidék intelligentiája, s hálás gyülekezetének tömeges részvétele mellett f. hó 12-én ment végbe, mely alkalommal az udvaron, a koporsó fölött Támer János némedi lelkész szónokolt, a síri imát, rövid élőbeszéddel, Wagner Sámuel varsádi lelkész, a halotti emlékbeszédet a templomban pedig alulírott tartotta. Áldás és béke lengjen az elköltözött testvér sírja felett 1 Bauer Adolf, ev. leik. e. m. főjegyző. Néh. Tóth Ferencz a solti reform, egyházmegye gondnoka felett mondott emlékbeszéd. Nevezett e. megyei gondnok úr halála felől illető esperes ur a mult év őszén, renden kivül összegyűlt e. megyei közgyűlés előtt jelentést tévén, elhatároztatott, hogy a boldogult iránti tisztelet és kegyelet kifejezésére ha külön emlékünnepet nem szentel is az e. megye, de a közelebbi rendes évi közgyűlésen annak emléke s érdemei felelevenítessenek. Ezen kegyeletes tisztet BaJcsay Sándor esperes úr a f. évi april 26 án tartott közgyűlésen teljesítette ís, az elhunythoz és az emlékbeszédet tartóhoz méltó szavakban tüntetvén fel esperesi évi jelentésével kapcsolatban a köztiszteletben állott férfiú életét. Ugy az elhunyt életének nemessége, mint ezen emlékbeszéd szépsége késztetnek, hogy azt lapunk olvasóival is egész terjedelmében közöljük. Most megemlékezem — mondja az esperesi jelentés — legfőbb veszteségünkről, segédgondnokunk néh. boldog emlékű Szentkirályi Tóth Ferenc urnák mindenek — főként egyházmegyénk közönsége által fájlalt és meggyászolt elhunytáról. Most kilenc esztendeje vette kezébe ez egyházmegye kormányát s lépett ez elnöki székre ezen falak között : illő, hogy ezen falak visszhangoztassak emlékét az általa hűséggel s meleg szeretettel kormányzott egyházmegye közgyűlésén. Kilenc évig gondnoka az egyházmegyének, s előzőleg tiz évig tanácsbirája, de bizvást mondhatjuk, hogy 66 esztendőre terjedt életének munkás esztendei között egy sem volt, melyben ő érzelmeiben és gondolatvilágában, vagy gyakorlati tevékenységében csak egy pillanatra is megszűnt volna az egyházé lenni. Született s nevelkedett egy oly korban és körben, hol a tanulás célja nem a külső qualificatió megszerzése, hanem a belső hivatottság érvényesítése volt, hol sem a szülők rövidlátása, sem a gyermekek imperiosus kényessége, sem a tanitók theorizálása nem alapították még meg a szükséges és szükségtelen tudományfajok közötti végzetes megkülönböztetést ; és ő ifjúi értelme egész világosságával természeti szorgalma célra törekvő elevenségével végig haladt a tudományos képzés mindazon lépcsőzetén, melyek akkor, mint a lajtorjában a fogak, két szilárd oszlopba, — vallástudomány és classicismus — vésve-ékelve emelkedtek egymás fölött. És midőn a legfelső fokról, a theologiáról átlép az életbe, midőn a kathedrák — akár az ifjúságot, akár a lelkek sokaságát tanitó kathedrák megnyílnak előtte, vagy midőn kezét nyújthatja a polgári közigazgatás vagy az ítélet mérő-serpenyője után, — midőn egyfelől Quintilianus, másfelől Justinianus hívogatják, az ember, ki férfikoráig e mesterekre függesztve szemeit, tanult, tanult.... elfogadja ugyan a Justínian kezéből a minősítő oklevelet, de el is teszi emlékei közé,