Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-05-20 / 20. szám
e maga nemében ritka végrendeletről, méltattuk a nagylelkű adományozót, ki életében arra törekedett, hogy halála után a minta-férfiak, a nagylelkek sorában találjon neve helyet. E célt el is érte, mert a végrendelet, mely az őt nevelő gymnáziumot, a végvárat a pánszlávizmus üzelmeivel szemben, nevezi meg mint öszszes javai jogutódát: méltó helyet biztosított nevének nem egyedül az illető egyház, de a magyarság történelmében is. E nagylelkű adománynak rövid megemlítése után lehetetlen bővebben meg nem emlékeznünk, a végrendeleti adománynak egyik kiválóan szellemi részéről, Jóny Tivadar könyvtáráról, mely ritka műbecscsel biró könyvtárát a megboldogult Miskolcon gyűjtögette. O évek hosszú során keresztül törődött e gyűjtemény sorsával, s igyekezett azt minden irányban, ugy az ó-classicai, mint a modern irók műveivel gyarapítani. Tevékenysége megtermette gyümölcsét, mert a több mint 8000 kötetet tartalmazó, s ma már a kézsmárki ev. lyceum tulajdonát képező könyvtár, méltó disze lesz Felső-Magyarországnak. A tizenegy darab, fénynyel kiállított szép mivű könyvszekrényben, képviselve látjuk a régi idők termékeit a 14-ik századtól egészen korunkig. Ott látjuk a korszakalkotók munkáit, Luthertől az első reformátortól kezdve, Kossuth Lajos emlékiratáig. Képviselve van itt minden. A vallásnak, az emberi hit világát ismertető tudománynak ép oly tér van szentelve, mint a történelemnek, a nemzetek életét, koronkénti fejlődését tárgyazó ismereteknek — s mint a kedély fejlesztésére szánt szépirodalmi műveknek. De részletezve a könyvtárt, a következő 6 szakokat találjuk itt képviselve: Történelem. Hittudomány. Orvosi tudományok. Szépirodalom, Természet-tudomány. Jog és államtudomány. Igen messze vezetne a most elősorolt szakokban benfoglalt egyes műveket névszerint megemlítenünk — nem engedi ezt terünk, de nem engedi a munkák nagy halmaza sem, melyek áttanulmányozása hónapokat venne igénybe. Csupán a számszerű adatokra fogunk szorítkozni, a melyek szintén élénk bizonyítékai a könyvtár túltömöttsége és értékességének. A legtöbb művel találkozunk a történelmi osztályban. Jóny, mint látszik, kiváló előszeretettel viseltetett a történelmi munkák iránt. A történelmi művek száma 1966, 3209 kötetben. Találkozunk itt a történelem min- i den egyes ágával. Városok, nemzetek történelmével a XIV-ik századtól kezdve. A hittudományi művek száma 908—1260 kötettel. E szakban mintegy 700 iró nevével találkozunk, kik közül különösen ki kell emelnünk Luther, Melanchton, Lavater, Jacobi neveit. Szintén nagy számot képvisel a szépirodalmi szak : 1492 mű, 2550 kötettel, a modern nyelvek mindenikéből. Az irodalom e fajának kezelői között mintegy 1100 szerzővel találkozunk. Az orvosi tudomány 338 művet 506 kötetben, a természettudomány 92 művet 124 kötetben, a jog- és államtudomány 381 művet 478 kötettel mutat fel. S végre a külömböző képekkel illusztrált albumok, útleírások száma 414 mű s 475 kötetre rúg. Összegezve mindezeket, a munkák száma 52io-re megy, mely szám 8623 kötetet foglal magában — s igy a Jóny-féle könyvtár értéke, — tekintettel ez egyes könyvek régiségére, s mint ilyeneknek értékes voltára, — úgyszólván meg sem állapitható — de egy intézettel vagy régiség búvárral szemben azok értéke megfizethetlen. S ilyen szemüvegen nézve, a könyvtár értékét 12—15000 frtra tehetjük. A könyvek sorában az európai nyelvek mindenikével találkozunk, de legnagyobb számban látjuk képviselve a német nyelvet s irókat. Feltüntetve a számadatokat, még csupán általánosságban akarunk megemlékezni e ritka könyvgyűjteményről. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy magánosak birtokában hozzá foghatót keveset találunk s aki ily műgyiijtemény létesítésében talált szenvedélyt, az nem lehetett könnyen gondolkozó, s aki ily adománynyal gyarapit egy intézetet, arra örökemlék vár 1 BELFÖLD. A dúnánt. ág. hitv. ev. egyházkerület rendkivüli közgyűlése. Kerületünk május 8-án Győr városában tartotta nevezett közgyűlését. E gyűlés a válás napja volt. Azért közel-távolról már előtte való nap d. u. seregesen érkeztek egyh. és vil. férfiaink a minden felül berobogó vonatokon. 7-én az esteli órákban az előértekezlet megállapította a gyűlés programmját, mely szerint a kerület egyetemes felügyelővé választatott inspectorától elbúcsúzik. — A programm ekint szól: A reggeli órákban az egyes egyházmegyék élükön espsrességi elnökségeikkel külön-külön tisztelegni fognak br. Prónaynál, 10 órakor pedig felgyülekeznek a küldöttek a templomba, hol ének és imával a gyűlés kezdetét veszi. Az istenitísztelet végeztével felügyelő ur megnyitja a gyűlést, egyszersmind elbúcsúzik a kerülettől. „Isten hozzád<, : -ot mondanak elsőben a superint. a kerület nevében, az egyh. megyei felügyelők nevében a hivatalban legidősb felügyelő, az esperesi kar nevében a hivatalra legidősb esperes, a főtanoda tanári kara részéről az igazgató, a gyámintézet részéről annak egyházi elnöke. Elkövetkezvén tehát május 8-ika nagy embersereg hullámzott az újvárosi templomtérről a belvárosnak, hol br. Prónay lakása volt, s a tisztelgők egymás után felvonultak, köszönteni az ünnepelt férfiút búcsúzni a hitben erős, tettekben gazdag főúrtól. Mindegyik csoportot szives nyájassággal fogadta s feleletét külön-külön az üdvözlők beszédjéhez alkalmazta. Pont 10 órakor a győri evang. egyház tág templomában a fényes ünneplő közönség helyet foglalt és a chorus elzengvén a maga alkalmi énekét, oly bájjal, oly meghatóan, mintha csak szellemek zengedeznék a maguk bűbájos énekét — Karsay, a hű főpásztor lépett meghatottan az oltár elé, és ott beszélt az ő Istenével az imádság kenetes nyelvén, hogy áldja meg a koronás királyt, hazát és egyházat, áldja meg annak egyik hű fiát, ki most búcsúzik, hogy többre méltattassék, mert a kevesen is oly hű volt. — Az oltári ima elhaló hangjai
