Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

után, hogy egyszer a főpásztor elnöki székébe leeresz- 1 kedett, fölegyenesedik br. Prónay és mély csend közt szólni kezd. Üdvözli mindenekelőtt a rendkivüli gyűlésre rendkívül szép számban egybegyűlt tagokat és kijelenti, hogy mai elnöki megnyitója egyszersmind búcsúbeszéd. E beszédje, mint mindegyik, melyekkel 9 éven át ker. gyűléseinket megnyitotta, meleg, szabatos és gaz. dag tartalmú, mindenkor az ész és szívhez egyiránt szólók, most mégis inkább a szivet bilincselte le, mi természetes, mert ki a szívből szól, annak szava elsőben is szívhez ér. — Búcsúbeszédje köztetszést aratott s folytonos helyeslések és éljenektől kisérve ért véget. Hogy az utolsó ige is leröppent férfias ajakáról, — Karsay tolmácsolja a kerület közérzületét, hiven, remeken. Odaállítja őt a kerület elé mint oly férfiút, kit mindenben és mindenkor a bölcsesség, a szeretet, az igazság, a hivatalbeli -pontosság és prot. áldozatkészségnek lelke vezetett, a ki a tanácskozások ideje alatt a tanácsokban soha meg nem fogyatkozott. Végül a kerületet kegyes hajlamaiba ajánlva kezet szőrit meghatva, némán reszketve. A sirí csendet Káldy Gyula emelkedett szavai törik meg. Rajzolva egyházunknak különösen az utolsó évtizedben előfordult történetét, rámutat abban a nyilt férfi jeliemre és igaz protest. hithű^égre, mely különösen felügyelőnk charakteristikonja, s ugy, hogy mindenki azonnal br. Prónayra ismert. A nagy tetszést aratott beszédre nyomban valaszolni készült az, kihez e nemes szavak intézve voltak, hahogy az esperesikar nevében a felszólalásban Tatay S. esperes meg nem előzi. Megköszönve ugyanis a felügyelő érdemeit a múltból, jövőre nézve Ígéretet tesz, hogy egyházkerületünk esperesi karaban hív követőkre talál mindenkori nemes törekvése, mely elvitázhatlanul Prónaynál csak e két szent célra irányulhat : haza és egyház. — Az esperesek kara után Müllner Mátyás tolmácsolja a tanárikar érzelmeit. Fölemlíti, hogy különösen emelkedett alatta főtanodánk szellemileg ugy mint anyagilag; mert benne mig egy részről szakavatott férfiút, addig más részről bőkezű adakozót volt szerencsés a főtanoda tanárikara tisztelhetni. Müllner méltán ugy kezdhette beszédjét, hogy ,a sziv teljességéből szól a száj®, mert valóban meglátszott rajta, hogy szívből beszél a testben lélekben örök ifjú igazgató. •— Müllnert Gyurátz a gyámintézet egyh. elnöke váltotta fel s üdvözölte Prónyayban a gyámintézet nagy Maecenását, a nála szokásos ékes szólással. Mindezen gyönyörű beszédekre a felügyelő együttesen felelt, röviden, de nyomatékkal. Reflektálva különösen Káldy beszédére, ez alkalommal is hangot ád annak, hogy ő politikai szereplését az egyház terén való hivataloskodásától mindenben és szorosan elválasztja. Ezt tette, ugy hiszi, a múltban, ezt fogja tenni a jövendőben is. Végre ugy fejezi be beszédjét, hogy végül tettekben szólván 500 frtot ajánl fel a kerületnek. Ebből 100 frtot a tanári nyugdíjalapra, 100 frtot a gyámintézetre, 300 frtot pedig, ,szabad rendelkezésbe kér fordítani. E nagylelkű adományt a kerület képében elnöktársa köszöni meg, s nyomban az utóbb nevezett 300 frt is a tanári nyugdíj alaphoz csatoltatik határozatilag. — Itt nagyot hibázott a főtiszt, egyházkerület. Nem azért, hogy a tanári nyugdijalapra fordítja a 300 frtot is, hanem, hogy egyátalán disponál fölötte. Mert hiszen a kegyes adományozó maga elég világosan megjelölte a célt: »szabad rendelkezésre.4

Ilyen alapja a kerületnek van 1880. óta (1. eln. megnyitó 1880, jk p. 1.) Maga Prónay teremtette s az óta folyton növelte. A hiba hihetőleg onnan van, hogy más intentiót tulajdonítottunk az adományozónak, mert 1882. (jk. 34. sz. P.) a kerület más nevet adott az alapnak az előbbi cím helyett. Az ünnepélyességek igy befejeződvén a felügyelőválasztás határideje publikáltatott, mely szerint a választó szavazatok az uj felügyelőre junius 15. esetleg julius 30. benyújtandók, hogy az elválasztott inspector aug. 8-án Sopronban tartandó kerületi gyűlésen hivatalába beigtatható legyen. Tárgy altatott még egy ministeri leir.it, és az isk. nagy bizottmánynak az előző este tartott tanácskozmáoyában fölvett jegyzőkönyve. Ezzel a gyűlés befejeztetett. A gyűlést d. u. 2 órakor társasebéd követte, hol a felköszöntések sorát Gyurátz nyitotta meg, alkalmazva kerületünk jövőben választandó felügyelőire a római nép azon mondását: »Sis meiior Trajano®, sis melior Desiderio de Prónay. Poharat emeltek még Kemény, Müllner, Karsay, Matkovich, Károlyi, Borbély, Laucsek és e sorok irónak ismeretlen ismerője. Kemény élteti a búcsúzó mellett a maradni kész superintendenst. Müllner mint bánkódó özvegyre üríti poharát a superintendensre, mire Karsay szellemesen felel, érintve, hogy ma harmadszor lett özveggyé s kéri a kerületet, hogy özvegységének napjait vidámítsa meg az uj választásnál szép egyetértő békés eljárás által. Matkovich azt óhajtja, hogy az új viszony is hagyjon maga után oly áldott nyomokat az özvegyen maradt főpásztorra, mind az eddigiek.Károlyi reflectálva az elnöki megnyitóban hangoztatott azon hasonlatra, hogy az elnökség óramutatója a közérzületnek — élteti a főtanoda igazgatóját, mint a ki a prot. közérzületet annyi ifjúba bele öntötte. Borbély a sasokkal és a királyi vérből származott oroszlánynyal ugy ezek fiaival hasonlítva össze a gyűlés vil. tagjait, ezekre emeli poharát. Laucsek a sasok jelen fészkét a győri gyülekezetet élteti, az ismeretelen ismerős pedig még egyszer a családi otthonból indulva ki fölemlíti, hogy mit otthon szeretnek, a miért odahaza a férfiút megsimogatják, midőn távozik, életpárja és a család megkönyezi, ugyan azért a szomszédék méltatlankodva azt kiáltják »üszköt vet a lutheránusok közé,® — élteti a buezuzót, ki többnek veszi a család szeretetét és boldog megelégedését, mint a szomszéd atyafiak méltatlankodását. Végül az uj felügyelő-választás küszöbén, módomban van a különféle combinatiókat, jelöltek neveit följegyezni. Mert erről kérdezősködött, erről hallott a két napban minden ember. Első sorban Káldy Gyula neve áll, mint ki e kerület kiérdemült vil. főjegyzője és a