Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

7. pont. Mar ra lehet vezetni a gyermeki elmét szintén igen konkrété a láthatatlan Istennek az emberhezi atyai viszonyára és az embereknek Istenhez való gyermeki viszonyára, i. Az ember urává lett a földnek esze és keze által. 2. De mi volna mégis az ember Isten nélkül ? Az, a mi a föld nap nélkül. 3. Azért hát szüntelen a mennyei atyára kell gondolnunk tisztelettel, szeretettel, köszönettel. Szüntelen imádkozás ez, nem szájjal, hanem lélekben. 4. Egy alkalmas ének és ima. Jézus példája a kenyérszegésnél elbeszélendő. Imádsága : Miatyánk, megtanítandó. 8. pontban a gyermekeknek Istenben való örömük, Istenhez való hálájuk nyert kifejezést. 9. pontban már az erkölcsi törvénynek és istenneli rokonságunknak öntudatra emelése helyén van s ugy az Isten tíz parancsolata, a ker. hitágazatok következnek a vallásos lélek érettségi fokozatainak megfelelőleg, nem pedig a számok sorozata szerint. Ily módon és ily fokozatosan kezdeném és folytatnám én a vallásoktatást az első fokon, azaz az elemi iskola I., II. osztályában. Természetesen mindenütt a közéletből vagy az ó és uj testamentumi történetekből, célnak megfelelő történetkék elbeszélésével, és ha szerit tehetem, jó képekkel is illustralvan a felmerült igazságokat. Az emlékezetet csak rövid versekkel és egy-egy énekverssel terhelném. A II fokon pedig, azaz a III., IV. osztályban olvasnám az ó testamentumi történeteket oly rendben és mennyiségben, amint az az én vallástanom gyakorlati részében (»A keresztyén vallás elemi tankönyve gyakorlati rész. Bp. Franklin Társulat ára 60 kr.) foglaltatik, és azzal, mintegy a szobor talapzatát épitném fel megfelelő arányban és mérték szerint, melyre azután Jézusunk dicső alakját az uj testamentumi történetekből igyekezném felemelni. A III, IV. oszt. tananyagának zöme képezné tehát Jézus példaadása és tanítása és ehhez kötve a hittan és erkölcstan anyagát ; de rendszerbe hozott hites erkölcstant még itt se tanitassék. A III. fokon, azaz V., VI. osztályban rendszerbe hozott hittant és erkölcstant tanitanék felváltva. (Lásd: Német Károly keresztyén hit- és erkölcstan. Budapest. Franklin-társulat. Ára 40 kr.) De nem többé kész kérdé ses és feleletes kátékból. Továbbá Jézus és apóst, rövid élete történetét mintegy át menetül az egyházi történetbe. (Lásd: Német Károly »A ker. egyház rövid története. Bp. Franklint. Ára 30 kr.) Ennek pedig első feléből csak annyit, hogy lássa a gyermek, mily nagy szükség volt a reformatióra s mily nagy aldásai vannak immár annak; és hogy vallásat, egyházat szeretni, és érette áldozni is majdan kész szívvel tudjon. A m. prot. egyh. alkotmányát és a vallásszabadságot biztosító t. cikkek fővonalaiban szintén megismertetendők. Az úgynevezett választanok és a szentségekkel való élésre különösen előkészítő oktatást én egészen a lelkészeknek engedném át, amint ez mar legtöbb helyütt gyakorlatban is van. Mily alakban kell tanítani a vallást, hogy a gyermekben életet ébreszszen fel ? Katechismust kell-e tanítani ? E kérdésre Channing így felel: Nem katechismust. A ketechismus egy csontváz, holt betű, kövület. Nem lévén élet benne, nem is adhat. A hideg elvontság csak meguntatja a gyermekkel a vallást, a kinek kora azt kívánja, hogy az igazságot megtestesítsük előtte, szemei elébe állítsuk s összekössük a való élettel. A kathechismus rendszeres lévén, némi rendet és módszert kölcsönözhet a tanításnak, de a rendszeres theologiának nincp helye a népiskolában. Ez a vallásoktatásnak végére és nem kezdetére való. E mellett a rendszer inkább az emberi elme műve, mintsem az isteni bölcseség élő alakja. Oly tanokra fektet nagy súlyt legtöbbször, a melyek csak azáltal emelkedtek jelentőségre, hogy történetesen a vitatkozás és versenygés tárgyaivá tették az emberek. Gyakran feláldozták a józan értelmet s az okosság s a lelkiismeret egyszerű szavát, hogy fentarthassa a hitbeli megegyezést, összhangzást; láncokat vetnek tanítóra s tanulóra s annyira útját állják a lélek és szív működésének, hogy legtöbbször csak elhomályosítják. A vallást az evangéliumból kell tanítani. Be kell hatolni ezen iratok szellemébe s mindenek felett azon kell lenni, hogy felfogjuk J. Krisztus szellemét, jellemét, célját, indokait és szeretetét. A Krisztus jelleme az ő vallásanak összege.® — Ki cáfolja meg Channing idézett szavait, ha az élet és tapasztalás mellette bizonyít ? Kedvem volna itt egyúttal legalabb rövid bíráló ismertetését adni a jelenleg használatban levő confirmatiói kátéknak, és nemkülönben a Luther kátéjának is, melyet a többivel együtt, szintén nem tartok alkalmatos tankönyvnek, a már eddig kifejtettem szempontokból, s nagyon hiszem, hogy a velők szembe foglalt álláspontomat, részletekbe bocsátkozva, megtudnám védelmezni. De ezt máskorra hagy van fenn, csak annyit jegyzek meg általában a szokásos confirmatió oktatasra, hogy az, amint az egész vallásoktatást mintegy vázlatban rövid idő alatt — a különböző előkészülettel ahhoz járuló 10—15 éves gyermekekkel ismételni s befejezni kívánja s tartja feladatának : akkor már kiindulási pontja elhibázott lévén, célját: a hitbeni megerősítést valójaban nem is éri el, nem eredményezi. És pedig a közhasználatban levő konfirmatiói káték mindezen elhibázott szempontokból szerkesztvék : sokat markolnak és keveset fognak. Ne akarjon többet a konfirmatiói oktatás, mint a mar meglevő alapon a tisztán felekezeti betetőzést megadni ; az eddig gyenge egyháztagot erősebb s legszentebb kötelékkel, — a Krisztustól rendelt szentségek nagyrabecsülésével egyházához fűzni. A szent sacramentumokkal való üdvös élésről, magyar ev. egyházunk autonom szervezetéről, s az egyháztagoknak abból származó kötelességeikről, vallásszabadságunkat biztositó alaptörvényekről s a protestáns egyházi tannak különösen a régi orthodox felekezetekétől való nagyobb eltéréséről és helyességéről szóljon csak a confirmatiói tankönyv és a confirmator. Szóljon erről minél élénkebben és melegebben ; joga van tartózkodás nélkül szólni ; s az eleven kiszinezése a felekezeti különbségeknek már a vallásoktatás ezen fokán, a felekezet szolgájának, a papnak, nemcsak meg engedhető, sőt kiváló kötelessége. Kötelessége az építőmesternek minden követ a maga helyére jó szorosan behelyezni, hogy az épület majd össze ne roskadjon. De azért a velünk egy polgári kötelékben élő más hitfelekezetűek kárhoztatását annyira távoltartsa minden pap a maga szájától, hogy az valamiképen konfirmandusaink szivéhez ne férkőzzék. A magunk jó hírneve és becsülete nem a másokénak romjaiból épül. (Folyt, következik.) Németh Károly. TÁRCA. Jóny Tivadar könyvtára. Jóny Tivadar tudvalevőleg közel 300 ezer forint értékű vagyonát a kézsmárki ev. lyceumnak hagyományozta s több nagyobb értékű hagyományt tett nevelésügyi célokra. Annak idején mi is megemlékeztünk